Ha nincs internet, ezekről a sci-fikről lehet, nem is tudna

2015.10.27. 01:10

Májusban összeszedtük azokat a kifejezetten kis költségvetésű (kevesebb, mint 5 millió dolláros) sci-fiket, amiket még úgyis érdemes megnézni, hogy a gyártás nem került egy kisebb törpeállam éves GDP-jébe. Az Index saját listájára a kommentekben rengeteg reakció jött, hogy ezt meg azt még is miért hagytuk ki, hallgattuk el, és ez az egész kinek az érdeke. Ezért összegyűjtöttünk még tíz kis költségvetésű science fictiont, amit maguk az olvasók ajánlottak.

A robot és Frank (Robot & Frank)

költségvetés: 2,5 millió dollár

Az elmúlt mondjuk 15 évben ha valaki közelebbi kapcsolatba került egy robottal, annak általában öntudatra ébredés, lázadás, szélsőséges esetekben szerelem lett a vége.  Jake Schreier azonban a helyzet pozitív oldalát dolgozta fel úgy, hogy egy idős, valószínűleg az Alzheimer korai fázisában élő ex-betörő nyugdíjas életét dobta fel egy személyi robottal. Az egész film kettőjük kapcsolatára épül, vagyis hogyan kezd haladni a technológiával az épp az utolsó éveire készülő bácsi, aki egyáltalán nem akar tétlenül és elhagyatottan meghalni. A robot és Frank tényleg csak abban az értelemben sci-fi, hogy mégis csak egy intelligens robot az egyik főszereplő, illetve egészen szórakoztató a kontraszt modern technológia vívmánya és egy letűnt kor egyik utolsó mohikánja között. És a film akkor válik igazán szórakoztatóvá, amikor az utolsó mohikán rájön arra, hogyan lehet kihasználi a modern kor technológiai vívmányait.

Hunter Prey

költségvetés: 425 ezer dollár

A kultikus Batman: Dead End rövidfilmet rendező Sandy Collora klasszikus macska-egér játéka a maga idejében főleg csak savazást kapott, azonban az idő múlásával egyre többen jönnek rá, hogy egy egyszerű ötlet remek feldolgozásáról van szó, ami végül a foghíjas forgatókönyvvel, érthetetlen vágással és oda nem illő zenével gáncsolta el magát. Azt viszont nem lehet elvitatni a filmtől, hogy a kevesebb mint fél millió dolláros összegből sikerült tisztességes végterméket csinálni, és a megszökött rab kontra rabszállítók hajszája és állandó moralizálása akkor is szórakoztató, ha azt egy ismeretlen bolygón teszik ismeretlen eredetű földönkívüliek. Ja, és az operatőri munka csillagos ötös. Csak senki se nézze meg a borzalmas és pofátlanul spoileres előzetest, pláne, hogy a teljes film fent van a Youtube-on.

Ha nem jön az édes álom (Ink)

költségvetés: 250 ezer dollár

A legtöbb helyen fantasy/sci-fi hibridként hivatkoznak rá, és ugyan valamennyivel több benne a fantasy elem, mint a tudományos, ettől függetlenül mindenképpen kell egy Jamin Winans-alkotás a listára. Winans igazi filmes polihisztor, a legtöbb filmjét ő írja, vágja, rendezi, sőt, még a zenét is ő szerzi, az Inknél is ez történt, amiben a rémálmok köré épített egy komplex világot és történetet. Ezt pontosan elmesélni túl macerás és időigényes lenne, szóval inkább beszéljen helyettünk a film váratlan sikere. 2009-ben a kutyát nem érdekelte az egész, sehogy sem találtak forgalmazót, végül rögtön DVD-n és online jelentette meg a filmet Winans saját cége. A bomba akkor robbant, amikor kiderült, hogy a Torrentfreak mérései szerint rövid idő alatt fél millióan töltötték le a filmet, mert elterjedt a híre, hogy itt egy rejtett gyöngyszemről van szó. Való igaz, hogy az Ink közel sem egy szimpla indie film, a jelmezek és az effektek sokszor borzalmasan néznek ki, cserébe remek operatőri és színészi munkát kapunk, illetve egy olyan forgatókönyvet, ami után az ember még órákig keresgél a neten megoldást keresve.

Időbűnök (Los cronocrímenes)

költségvetés: 2,6 millió dollár

Az időutazásnál valószínűleg nincs népszerűbb science fiction téma, de Nacho Vigalondo spanyol rendezőnek sikerült így is valami egyedit alkotnia. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a világ talán legátlagosabb emberét kényszeríti egy időgépbe, akinek aztán saját maga ellen kell küzdenie, hogy megakadályozzon valamit, amit inkább nem spoilerezek el. Az Időbűnök akkora kritikai siker lett, hogy sokáig szó volt egy David Cronenberg-féle remake-ről is, de az végül befülladt. Vigalondo azóta két másik filmet is összerakott, de a nézők egy része értékelhetetlen semminek tartja, a másik fele viszont meg nem értett zseniként beszél a rendezőről. Az előzetes meglehetősen spoileres, szóval csak saját felelősségre.

Cargo

költségvetés: 4,7 millió dollár

A kommentelők által legjobban hanyagolt film az előző listánkról. Ez az első svájci gyártású sci-fi, egyben Ivan Engler rendező debütálása is. A történet egy olyan jövőben játszódik, ahol egy ökológiai katasztrófának köszönhetően a Föld lakhatatlanná vált, és megmaradt emberiség a bolygó körül keringő túlzsúfolt űrállomásokon tengeti az életét. Főszereplőnk ezt megelégelve akar eljutni a távoli Rhea bolygóra testvéréhez, ezért nyolc évig tartó utazásra indul, de persze út közben valami nagyon félre megy. Ahhoz képest, hogy Svájc nem filmes nagyhatalom, ebből a közel 5 millió dollárból sikerült gyönyörű díszletet kreálni, ami bizonyos helyzetekben egyenesen Ridley Scottot idézi. Kis költségvetésű sci-fiknél egyébként is ritkán látni űrállomásokat meg gondosan kidolgozott űrhajókat, a Cargo ezért, és a film végi csattanóért is kötelező minden hardcore nézőnek.

És ez meg az miért nem került be?!

Nagyjából 25 filmet szedtünk össze az előző cikkünk kommentjeiből. Ezeknek egy része általában három dolog miatt nem került be:

  • bőven többe került, mint 5 millió dollár (A felszín alatt, Forráskód, Solaris, A 13. emelet)
  • nem sci-fi, de nehezen azért bele lehetne magyarázni (Last Night, These Final Hours, Triangle, La habitación de Fermat)
  • egyszerűen baromi szar (Iron Sky, Stranded)

A The Frame azért nem fért ide, mert Jamin Winanstől már szerepel egy film, meg egyébként épp, hogy sci-finek lehet nevezni. A Flatland annyira elvont és obskúrus, hogy valószínűleg a rovat minden tagjának meg kéne néznie, hogy pontosan megfogalmazhassuk mi ez egyáltalán.

A gép (The Machine)

költségvetés: 1,5 millió dollár

A nem túl kreatív filmcím ne tévesszen meg senkit, A gép egy már jól ismert tudományos fantasztikus teória újszerű feldolgozása. A világ háborúban áll Kínával, ezért a britek megpróbálják kifejleszteni a saját öntudattal rendelkező mesterséges intelligenciát két tudós segítségével. Azonban hiába nemes a kutatók célja, a hadügyisek közbeszólnak és gyilkológépet akarnak az öntudatára ébredő androidból. Brit film révén érezhető némi future noir érzés is rajta, de leginkább egy lassú thrillerhez lehetne hasonlítani, mintsem hardcore sci-fihez, pláne nem pörgős akcióhoz. Mivel a témát már ezerszer feldolgozták, sokaknak kicsit unalmas lehet az alaphelyzet, de A gép rámutat pár olyan problémára és morális válságra is, amikre eddig más filmek nem. Arra mindenesetre jó volt a film, hogy Caity Lotz remek játékának köszönhetően belépőt nyerjen az amerikai tévésorozat- és filmgyártásba. Ugyan már a film előtt benne volt a Reklámőrültekben, de azóta még feltűnt a Zöld íjászban és hamarosan a Legends of Tomorrow-ban is, illetve decemberben mutatják be a főszereplésével készült 400 Days c. sci-fit is.

Az időutazás nagy kérdései (Frequently Asked Questions About Time Travel)

költségvetés: nincs adat

Annyira lerágott csont már az időutazás, hogy Angliában eljutottak arra a pontra, amikor vígjátékot csináltak belőle. Pontosabban három fazon vitatkoznik a káoszelméletről és különböző lehetőségekről, amikor belép a képbe egy nő, ami minden eddigi elméletet gyakorlattá formál. A Kockafejekből ismert Chris O'Dowd különösen élvezi a szerepet, de egyébként simán hozzá a legtöbb amerikai vígjáték szintjét. Napokon át tartó sci-fi maratonok szünetéhez kifejezetten érdemes bepróbálni. Sajnos pontos költségvetést sehol sem találtunk a filmhez, de elég csak megnézni az előzetest, hogy nyilvánvalóvá váljon, az ismeretlen színészek és a borzalmas speciális effektek nem véletlenül lettek kiválasztva.

Automata (Autómata)

költségvetés: 7 millió dollár

Ha az Időhurok esetében kivételt tettünk anno, akkor az Automatának is elnézzük azt a plusz két millió dollárt. Ez Gabe Ibanez spanyol rendező sci-fije, amihez olyan neveket szerzett meg, mint Antonio Banderas, Melanie Griffith, Dylan McDermott, Birgitte Hjort Sørensen, de még Javier Bardem is beugrik szinkronhangként. Banderas nem csak társproducer, hanem egyben főszereplő is, és az igazat megvallva ez a film legnagyobb hibája, mert szegény Antonio annyira hiteltelen ebben a nyomorult szerepben, hogy még a tört angolsága sem menti meg. Ettől függetlenül az Automata méltatlanul alulértékelt még úgy is, hogy maga az alaphelyzet nem nagy durranás: Banderas egy biztosítási ügynököt alakít, akit folyamatosan megpróbálnak átverni a kuncsaftok. A robotok az Asimov-elv alapján léteznek, vagyis nem tehetnek kárt emberben, na, pont ezzel szembe menő eseteket kell vizsgálnia Banderasnak. Természetesen egyszer pont találkozik egy ilyennel, pontosabban egy olyan robottal, aki a tiltás ellenére kezdi el megjavítani magát. Banderas megpróbálja felderíteni az ügyet, aminek természetesen megint olyasmi a morális bonyodalma, hogy van-e joga saját élethez a mesterséges intelligenciának vagy sem. A történeten kívül feltétlenül meg kell említeni az operatőri munkát, a jelmezeket és a hátteret. Különösen a városi részek nagyon hatásosak, talán az egyik legjobb szitopikus urbánus ábrázolás sci-fiben, amit az utóbbi pár évben látni lehetett. Lassú, nehezen ülő film, de ha valaki túlteszi magát Banderas játékán, az egész érdekes dolgokat találhat a felszín alatt.