Daniel Craig vagyok, nagypofájú

Azon lehet vitatkozni, hogy Daniel Craig-e a legjobb James Bond a sorozat történetében, azon viszont már kevésbé, hogy ő az, akinek a legjobban meggyűlik a baja a sajtóval minden egyes megjelenés körül. Mondjuk nehéz lehet pont ugyanabban az évben, 2006-ban fejest ugrani a Bond-szerepbe, amikor elindul a Twitter.

A Spectre forgatása után, de megjelenése előtt Craig összevissza nyilatkozott, amit aztán mindenféle kontextus nélkül idéztek, ezeket a mondatokat pedig a hype miatt mindenki átvette. Mi is. Felváltva írtunk arról, hogy Daniel Craig még egyszer lesz James Bond, aztán hogy inkább felvágná az ereit, végül meg arról, hogy állítólag a Sony állította le, hogy legyen szíves ne mondjon ilyeneket, amikor egy 250 millió dolláros költségvetésű filmet reklámoz éppen. Nem mintha a mondatai sok kárt okoztak volna: több országban, köztük Nagy-Britanniában letarolt minden bevételi rekordot a Spectre, azaz magyar címén a 007 Spectre – A Fantom visszatér.

Fel vagyok készülve arra, hogy Daniel Craig egy mogorva fráter lesz, aki kétszavas válaszokat fog adni érdekes kérdésekre a Londonban tartott kerekasztalos interjún. Az igazság viszont pont az ellenkezője volt: Craig készséges, vicces és felkészült. És egyáltalán nem tűnik úgy, mintha külső nyomásra tenné ezt. Végre tiszta vizet öntött a pohárba arról, hogy tényleg inkább öngyilkos lenne-e, mint még egyszer Bond, illetve arról is beszélt, hogy meddig lehet ezeket a fizikai megterheléseket bírni.

Tudsz esetleg biztosat mondani, hogy akkor most felvágod az ereidet, vagy visszatérsz még egyszer a Bond-szerepbe?

Biztosat nem tudok mondani. Tényleg. Azt veszem észre, hogy folyamatosan meg kell védeni magam egy olyan cikk miatt, ami annyit ért el, hogy egy bizonyos, programajánlókkal teli újság eladásait megnövelte.

Ebben a filmben viszont producer is voltál; gondolom, sokkal nagyobb érdekeltséged van ebben az egészben.

Tudom, hogy ki akarsz húzni belőlem egy választ, de nem fog menni, mert nincs erre válaszom. Mert még nem gondoltam rá, őszintén mondom. Abban a bizonyos cikkben egy nyolc hónapos forgatás után két nappal kérdeztek meg arról, hogy akarok-e még Bond lenni. Ajánlom mindenkinek, hogy ilyenkor próbáljon meg egy épkézláb választ adni. Akarok abban a pillanatban megint Bond-lenni? Abban a pillanatban inkább felvágtam volna az ereimet. Kibaszott röhejes volt az egész. De hát most egy ilyen korszakban élünk, az ember mond egy mondatot, az a mondat meg saját lábra kel. Le merem fogadni, hogy az emberek 99 százaléka, aki látta azt a mondatot, nem olvasta el a cikket. Ezt pedig sajnos nem tudom irányítani. Meg különben is: én is ember vagyok, meggondolhatom magam. Mind meg szoktuk gondolni magunkat. Naponta tízszer.

Elnézést, de muszáj megkérdeznem…

Még fel sem tetted a kérdést, de már elnézést kérsz?

Szóval legutóbb, a Skyfall idején azt mesélted, hogy még két filmed van hátra.

Én néha hazudok. Sajnálom, most nekem kell elnézést kérni. Nem mindenben szoktam hazudni, elég egyenes figura vagyok, de mindig előjön ez „a kérdés”. Én meg próbálom nem figyelembe venni.

Ebben a pillanatban csak a Spectre érdekel. És az, hogy több száz ember, akik nagyon közel állnak hozzám, két évet szenteltek a filmre az életükből, és nagyon keményen dolgoztak, hogy erre a pontra eljussunk. Mostantól a közönségre figyelek. Akármennyire is imádlak titeket, már a nézők számítanak. Tudom, hogy ti segítetek abban, hogy elterjedjen a híre, és az emberek beüljenek a moziba.

A következő a 25. Bond-film lesz, szép jubileum lenne.

Igen, szép kerek szám! Nem tudom, mit gondoltok, elvállaljam? Csináljak még egyet?

A filmekben egyre komplikáltabbak és nehezebbek az akciójelenetek, te pedig egyre idősebb leszel, bár nem látszik rajtad…

Nagyon kedves vagy, köszönöm!

 …mi volt a legnehezebb jelenet ebben a filmben?

Valamikor március környékén, három hónap forgatás után sikerült lesérülnöm, elég súlyosan. A vonatos verekedés közben Dave Bautistával, szóval őt kell hibáztatni! De végül is visszaütöttem, úgyhogy kvittek voltunk. Két hétre le kellett állni, mert meg kellett műteni. Végeredményben jól jártunk vele, mert két hét szünet lett belőle, leállt a forgatás, mindenki visszamehetett a családjához, Sam Mendes pedig beülhetett a vágószobába, és megnézhette, hogy min dolgoztunk eddig. Látta, hogy minden a lehető legjobb irányba megy. 

Nekem pedig egy kicsit le kellett lassítanom a műtét után, merthogy szeretek mindent én csinálni, az akciójeleneteket, a verekedéseket, mindent. Persze vannak remek kaszkadőreink, akik egész életükben ezt tanulták, de általában az az elv, hogy mindent én csinálok, de hogyha meg lehet úgy oldani, hogy úgy tűnjön, mintha én csinálnám, akkor azok a kaszkadőrök. Én meg egy jó pillanatban megmutatom az arcomat. De jogos a felvetés, már nem pattogok annyit, mint régen.

Akkor mostantól kevésbé vagy ilyen durr bele figura?

Szeretnék az lenni, de rám szóltak, hogy ne legyek.

Ebben a korban azért minden jobban fáj  egy kicsit .

Igen, ez az élet rendje. Nem létezik megoldás. Csak a Nurophen létezik.

Ennek a filmnek nemcsak főszereplője, hanem producere is vagy. Milyen befolyással voltál a Spectre-re?

Volt olyan mázlim, hogy a kezdetektől fogva részt vehettem a film készítésében. Barbara Broccoli, Michael G. Winslow producerek, Sam és én leültünk a Skyfall után együtt, hogy kitaláljunk, hogyan tovább. Sam akkoriban nem döntötte el biztosra, hogy meg akarja-e rendezni ezt a részt is, teljesen érhetően. Hatalmas időt vesz el az életéből.

A forgatókönyv meg folyamatosan változott. Ha esetleg valaki olvasta azt a változatot, ami a Sony-ügyben kiszivárgott, akkor láthatja, hogy sokat változott, hála istennek, teszem hozzá, mert az egy nagyon korai változat volt. Az írási folyamat egy közös munka volt, rengeteg időt töltöttem Sammel egy szobában úgy, hogy csak azon molyoltunk, mit hogyan lehetne megoldani, hogyan alakulhatna egy-egy jelenet. Beleszóltam abba is, hogyan néz ki a film, hogyan mutatnak a poszterek. Szeretem elmondani a véleményem. Nem is azt kellene kiírni, hogy Daniel Craig producer, hanem hogy Daniel Craig, nagypofájú. 

James Bond figurája folyamatosan változott az évek során. Számodra miben fejlődött a legtöbbet?

Először is, elég kevéske változásról van szó. Nem nagyon lehet úgy megközelíteni, mint egy másik szerepet. Merthogy ő James Bond. Nem csinálhat akármit, mert akkor már nem lenne többé James Bond. Igazából csak megöregedett, akárcsak én. 

Monica Bellucci a legérettebb párja Bondnak. Mi volt a döntés az ő szerepeltetése mögött?

A szerepnél felmerült Monica neve, és hát egyszerűen tökéletes volt. Egy csodálatos, nagyon tehetséges színésznő. Mindent beleadott a szerepbe. De valahol szégyen, hogy erről kell beszélnünk, hiszen a hozzá hasonló színésznőket mindig is alkalmazni kellene. Remélem, hogy a Spectre-beli szerepe még egy kicsit dob a karrierjén.

Monica Bellucci a legidősebb Bond-lány, Léa Seydoux pedig kicsit más, mint amit egy ilyen karaktertől megszokhattunk. Szándékos volt ez a nagy különbség?

Abszolút. Nincs vita arról, hogy a régebbi Bond-filmek meglehetősen szexisták voltak. Úgy írták meg őket, és olyan volt a világ akkoriban. De mi már nem ebben a világban élünk, szerencsére. Én a legjobbakkal akarok dolgozni. És ha valaki azt mondja nekem, hogy Monica Bellucci és Léa Seydoux a legjobbak, akkor csak annyit tudok hozzátenni, hogy fasza! Mert ez azt is jelenti, hogy kicsit kilépek a komfortzónából. Lea szerepe egyébként minden egyes forgatókönyvvel egyre erősebb és erősebb lett, mi pedig azt akartuk, hogy egy tisztességes szerelmi történet legyen. A legjobb szerelmi történetek pedig konfliktusokkal kezdődnek.

Hogyan hasonlítanak ők a korábbi Bond-lányokhoz, illetve van-e olyan Bond-lány, akit jó mércének tartasz?

Szörnyen szexista leszek, és azt mondom, hogy Pussy Galore, csak azért, mert szeretem kimondani, hogy Pussy Galore! (elkezd röhögni) És most akkor sikerült tönkretennem mindent, amit az utóbbi két percben mondtam.

Akkor ez megy is Twitterre!

Tisztában vagyok vele, hogy ez lesz minden, ami megjelenik nyomtatásban! De a viccet félretéve, a Bond-lányok közül ő volt a legerősebb. Ő az egyetlen, aki annyira tudott adni, amennyit kapott.

A film egyik nagy konfliktusa, hogy a 00 program felett eljárt az idő. Mit lehet tenni, hogy a filmek is naprakészek maradjanak?

Azt, amit a Spectre-rel műveltünk. Szó van benne az állami megfigyelésről is. Meg amikor behoztuk Ben Wishaw figuráját, ő mondja a Skyfallban, hogy sokkal többre képes egy délután alatt a laptopja előtt, mint James Bond egy délután alatt terepen. Vagy valami ilyesmi, nem emlékszem már a szövegekre, de elhangzik az is, hogy a nagy döntés az, hogy meghúzzuk-e a ravaszt vagy sem. Ezeket a dilemmákat visszük bele a filmbe is, hiszen szemtől szembe kerülni az ellenséggel azért még mindig a képzelet szüleménye.

A Skyfallban jobban megismertük James Bond múltját, és már tudjuk, hogy hova nyúl vissza, ha át kell küzdenie magát  valami akadályon . A színészek is hasonlóan működnek, ők is meríthetnek a saját tapasztalatukból. Te hogy küzdöd le az akadályokat a munkában?

Mármint én vagy James Bond? Mert ha rólam van szó, akkor mennyire értek rá? Színészként egyébként James Bond szerepe már maga egy akkora kihívás, amekkora nem volt soha az életemben, magánemberként sem. Amit ez művel az ember életével, sőt a létezésével…

Szerintem néha nagyon rosszul sikerült, néha viszont egész jól. Azt egészen biztosan megtanultam, hogy mire kell figyelnem, és mire nem. Lehetnének álmatlan éjszakáim azok miatt, amikről az interjú elején beszéltem. De már nincsenek. Színészként pedig érdekes azt átélni, amikor James Bond falnak megy, szenved, de győzedelmeskedik. Ez a dráma lényege. És ha James Bond könnyen megússza ezeket, akkor az nem túl érdekes. Az túl képregényszerű. 

Jó embernek tartod James Bondot?

Valahol mélyen az, igen.

A 007 Spectre – A Fantom visszatér november 5-én jön a magyar mozikba. Itt az előzetese: