Minden ausztrál állat egy rohadék

A Pixarnak, Disneynek és a DreamWorksnek köszönhetően ma már ott tartunk, hogy egy gyerekmese ugyanúgy szólhat felnőtteknek, mint a kicsiknek. Elég csak az Agymanókra vagy a Hős6osra gondolni, amik kellően színesek, hangosak és néha bugyuták, hogy a gyerekek is élvezzék, de a felszín alatti üzenetet a felnőttek értik igazán. Na, a Blinky Bill-mozinak semmi köze ehhez.

A Blinky Bill a Föld legtöbb pontján nem számít gyerek ezreit megmozgató műsornak, de akad egy ország, ahol legalább olyan fontos, mint nálunk a Magyar népmesék, a cseheknél a Kisvakond, vagy a franciáknál a Kisherceg. Ez Ausztráliának a Blinky Bill, egy '30-as években kitalált mesekönyv atropomorf koalájának kalandjai más tipikusan ausztrál állatokkal. Magyarországon azonban a Blinky Bill a '90-es években készült animációs sorozattal lett ismert a gyerekek számára. Én is pont abba a generációba tartozom, akinek Blinky Bill neve hallatán azonnal beugrik az intródal.

Most valamiért úgy gondolták, hogy érdemes Blinky Billnek is átesni 2015-ben a CGI-transzformáción, hiszen ma már senki sem akar klasszikus rajzfilmeket gyártani, csak számítógépes animációs filmeket. Az ötlet már messziről bűzlik, hiszen az ausztrálokon kívül - azt hiszem bátran kijelenthetem - senki nem tudja, ki az a Blinky Bill. 20 év alatt. Meg 30 fölött. Meg úgy szerintem a magyarok 85%-kának fogalma sincs arról, mi a jó fene az a Blinky Bill.

Nem is baj, hiszen valljuk be, az ilyen mesékre általában kisgyerekes szülők járnak kisgyerekeikkel. Előbbiek nagyokat horkanni, utóbbinak meg halál mindegy az egész, a lényeg, hogy színes, kis állatszerű izék ugrálnak, elesnek, beszorul a fejük a befőttes üvegbe, haha. Szóval mindenki boldog, hiszen a szülők elköltöttek kb. ötezer forintot egy nulla kulturális értékkel bíró programra, cserébe kipipálhatták a családi program rubrikát a naptárban.

A film elemzése előtt, álljon itt pár érdekesség a koalákról:

• szokatlanul kicsi az agyuk
• naponta 18-20 órát alszanak és csak 15 percet töltenek aktívabb mozgással
• nem a medvék fajához tartoznak
• ritkán kell vizet inniuk és csak leveleket fogyasztanak
• olyan 4-15 kg nehezek és maximum 85 cm hosszúra nőnek
• és a kihalás szélén vannak az erdőirtás miatt.

Ehhez képest a Blinky Bill-filmben a címszereplő

• egy ravasz, agyafúrt, nagyszájú koala
• aki majdhogynem körbeutazza Ausztráliát
• rendszeresen maciként hivatkoznak rájuk, sőt, ők is egymásra
• a film első fél órájában már van olyan jelenet, ahol Blinky Bill víz után sóvárog, majd felzabál egy édességboltot
• a koalák legádázabb ellensége a filmben egy szimpla kóbor macska, aki a valóságban nagyjából a harmada méretre egy átlagos koalának
• a történet egy pillanatig sem érinti az erdőirtást.

Minden ausztrál állat egy seggfej

Az eredeti mese leginkább az ausztrál állatok természetes élőhelyeinek védelmét és a környék felfedezését érintette, de itt a készítők nem akartak semmi bujtatott társadalmi üzenetet. Blinky Bill apja, Bill már egy éve elment otthonról, a kimondhatatlan nevű varánusz terrorizálja a népet, mire a kis kópé Blinky elindul megkeresni az apját. Az nem érdekli, hogy még életében nem hagyta ott az otthonát, úgyis megtalálja a fatert.

Már a legelején feltűnik, hogy mintha a készítők direkt mindenkit egy köcsögnek akartak ábrázolni:

• Blinky Bill nem hallgat senkire, direkt el akarja rontani mások szórakozását és erőszakosan megakadályozza, hogy a Mogyi nevű koala eljusson abba az állatkertbe, amit az otthonaként szeret.
• Varánusz egy rohadt, sunyi szemétláda, aki öreg Bill lelépése után szobrot emel magának és földre térdepelteti a népet.
• Az öreg Bill leszarja a családját, hogy elmenjen felfedezni egy tök ismeretlen környéket.
• Jacko, a gyík (szalamandra? valami hüllő, nem tudom, a Wikipédia szerint egyébként is madárnak kéne lennie) akkora rohadék, hogy miután megmentik, az első adandó alkalommal otthagyja a jól láthatóan eltévedt koalákat.
• Blinky barátai simán elengedik a veszélybe Blinkyt, majd nagyokat röhögve napokig azzal szívatják az anyukáját, hogy egyikük Blinkynek adja ki magát, amíg a fiát épp egy vérre éhes rühes macska kergeti a sivatag közepén.
• Szőr Claude, a csonka farkú macska baromira utálja a koalákat, akik annyira rettegnek tőle, mintha a valóságban nem lennének háromszor akkorák egy sima cicánál. Claude odáig megy, hogy kényelmes út melletti vegyesboltos lakhelyét is otthagyja, hogy a kies, sivatagos ausztrál semmi átszenvedve magát megehesse a koalákat.
• Jorge, a szőrtelen papagáj konkrétan egy vamzer, aki csak azért létezik, hogy bemószerolja a szökni próbáló szerencsétlen állatokat.
• A látszólag eltévedt idegen koalát megtaláló állatkerti dolgozó úgy próbál meg segíteni szerencsétlen állaton, hogy bezárja egy mikrohullámú sütő méretű ketrecbe.

Ezek a karakterek a főszereplők, akikhez itt-ott csatlakozik egy emu vagy egy vombat, de az egész történet a következőképpen néz ki:

Induljunk el megkeresni apát -----> hol vagyunk? ----> hol vagyunk? -------> jaj, ne, itt a macska! -------> hol vagyunk? -----> jaj, ne, itt a macska! ------> megérkeztünk! ---------> keressük meg apát! --------> jaj, ne, itt a macska! -------> hol vagyunk? ------> jé, apa, te itt vagy? ------> jaj, ne, itt a macska! -------> köcsög varánusznak be lesz verve az arca.

A bugyuta történet csak egy dolog, de az egész Blinky Bill-film olyan, mintha egy 10 éves írta volna. Az állatok emberi ruhákat hordanak, de Blinky Bill megretten, amikor életében először palackozott vizet és hamburgert lát. Aztán megérkezik egy boltba, aminek a tetején a saját arcképe reklámozza a helyet, ugyanabban a piros kantáros nadrágban. Blinky semmit nem tud a kinti világról, szörnynek hiszi az alagutat, de a lány koalának már azzal menőzik, hogy ismeri a karatét. Hogyan? Kacsacsőrű emlős Károly és Dingó Béla titokban taijutsut oktatnak a mocsárban? Bekötötték Zöldvölgybe az MMA-csatornát? Ennek semmi értelme, még a gyerekmesék szintjén sem.

A gyenge animáció, értelmetlen történet és nem vicces viccek mellett tele van a film értelmetlen megoldásokkal. A sorozatban sokat szereplő kacsacsőrű emlősnek még mondata sincs, a sapkás kengurunak talán kettő, de a rosszcsont dingók sem tűnnek fel sehol. Helyette találkozunk öreglányos emukkal meg egy gitárba szerelmes vombattal. A vége felé konkrétan annyira feladja a film, hogy a következőképpen néz ki a jelenet.

Vombó, a vombat egy autóból és vaslapokból sivatagi vitorlást épít. A vitorla fémből van. Az állatkerti dolgozók az állatkert előtt elsuhanó fémvitorlást vezető vombatra annyit mondanak, hogy ők bizony még nem láttak ilyen szőrös sofőrt, aztán mennek tovább. Közben Blinky különböző hulladékból épít egy repülőt, amivel rázuhannak a két emu hátára, akik valahogy ráragadnak a gép szárnyaira és egy gyík, négy koala, egy tollatlan papagáj, illetve két emu együtt repülnek el az emberek elől. A gép zuhanni kezd, mire az egész balhét elindító öreg Bill annyit mond, hogy

én ezt nem tudom vezetni, Blinky, vedd át!

Micsoda apa, azt a mindenit!

Ennél a résznél én már rég elengedtem a filmet, ami szerencsére úgy ért véget, mintha csak elszakadt volna a szalag. Alig másfél percben letudták a lezárást, amivel visszaálltak a film legelején mutatott állapotokhoz azzal a különbséggel, hogy jöttek új vendégek. Semmi konklúzió, tanulság, vagy legalább pofátlan hatásvadászat. Nagy büdös, ausztrál semmi.

Ahogy észrevettem, a teremben összegyűlt gyerekek egész jól szórakoztak, de pont azoknál a jeleneteknél, amit apuka is tud reprodukálni otthon pityókásan a konyhában. Haha, elesett! Haha, fejen verték! Haha, hangokat utánoz! Kicsiket tényleg nem nehéz szórakoztatni, biztos a szülőnek is kényelmesebb, hogy nem kell kreatív módon lekötni a kölköt, de hát ennek így tényleg nincs semmi értelme.