5 dolog, amit nem tudtunk eddig a Saul fiáról

Zeitgeist címmel beszélgetős esteket szervez Fabricius Gábor reklámügynöksége, a Republic Group a cég Vigyázó Ferenc utcai irodájában - igen, ez ugyanaz az iroda, ahol a legendás csúnyapulcsi buli is volt.

Ők masterclassnak is nevezik, de ebben a kezdeti fázisban még inkább egy izgalmas pódiumbeszélgetésre hasonlít a dolog, ami alatt a gyakorlatban azt értem, hogy munkaidő után széttolják az íróasztalokat, hogy beférjen az a sok ember, aki a három vendég beszélgetésére kíváncsi. Van borszponzor, poharazgatni is lehet. Az első alkalommal Parti Nagy Lajos, Simon Márton és Závada Péter beszélgetett, ezen nem voltunk ott, de most a másodikon Nemes Jeles László és Erdély Mátyás, a Saul fia két alkotója, és Dragomán György író volt a vendég. Utóbbi végtelenül szórakoztató figura, és számos jó pillanattal ajándékozta meg az estét, mi mégis leszünk olyan tiszteletlenek, hogy a Saul fiáról szóló információkat emeljük ki ebben a cikkben. 

1. Ne legyen ikonikus pillanat a filmben

Nemes Jeles és Erdély Mátyás az első pillanattól kezdve azon dolgoztak, hogy ez a film ne egy vízió legyen. "Sosem jelentek meg képek, amikor gondolkoztam erről a filmről, éppen a koncepciója miatt. " A Saul fiában ugyanis végig a főszereplőt követi a kamera, az ő nézőpontjából követjük végig a történetét, az ő szemén keresztül ismerjük meg Auschwitz poklát. "Én viszont egy szöveget kapok és abból kell képet alkotnom." - tette hozzá Erdély Mátyás. "Egyedül viszont nem tudok: pályakezdőként még elkövettem azt a hibát, hogy rögtön vizuális tervet készítettem abból, amit olvastam. De ​idővel​ meg kell​ett​ értenem, hogy ​a legfontosabb, hogy ​mi a rendező szándéka a történettel, mert az a szándék határozza meg, hogy hova kerül a kamera.. Ezért folyamatosan provokálom őt. Kérdésekkel, mert érteni szeretném." "Nem hagy békén, de én sem hagytam békén. A Saul fia esetében nagyon nem értettünk egyet a film elejét és végét illetően. Mátyás két éven át kérdezgette tőlem, hogy most akkor ez Saulnak a fia vagy nem a fia. Én két éven át nem válaszoltam, és fontos volt tisztázni a munka szempontjából, mégis azt reméltem, hogy erre a kérdésre nem lesz egyértelmű a válasz."

2. Ez a film nem lehet szép

Erdély Mátyás és Nemes Jeles a Saul forgatása előtt megegyeztek bizonyos dogmákban, amikhez a film forgatása során tartották magukat. Az egyik legfontosabb az volt, hogy ez a film nem lehet szép. A szenvedést, a halált nem szabad esztétizálni. De ha nem szép, akkor milyen ez a film? Egyszerű és életszerű, ez volt a hívószó, de milyen íze legyen valaminek, ha az a cél, hogy ne legyen íze? "Minden a mondanivalóból jött, hogy ez itt van és most történik, ez itt Auschwitz, de nem úgy, ahogyan eddig hazug módon láttátok, hanem egy portré. Aminek éppen ezért az emberi arc a kiindulópontja." A korábbi filmekben ugyanis kívülről, külső nézőpontból láthattuk a fogolytáborokat, csakhogy ez Nemes Jeles szerint az SS-katonák nézőpontja, nem a foglyoké, az ő szemszögükből korábban még senki sem mesélte el ezt a történetet. "Auschwitzban nem volt gondolkodás, az csak a háború után jött. Ebben a filmben sincs más, csak a nézés. A gondolkodás csak utána jöhet." 

3. Az a bizonyos első jelenet nem is tízperces

Az Index is beválasztotta a Saul nyitójelenetét az év legemlékezetesebb momentumai közé, és mi is beleestünk abba a hibába, hogy az első jelenetet tíz perc hosszúnak éreztük. Nemes Jeles már máshonnan is hallotta ezt, de a nyitójelenet valójában három perc harminc másodperc. "A néző elveszik benne, így aztán elválik a film ideje és a néző ideje. Ezt is csak utólag látom már, hogy ezt a helyzetet ott megteremtettük, ebben a pár percben a nézőnek meg kell adnia magát, át kell váltania, hogy ne tudjon gondolkodni közben, csak nézze a filmet." 

4. Az a bizonyos első jelenet nem is ilyen lett volna

A Saul képi fogalmazásmódja végig arra épít, hogy a filmben a főszereplőt látjuk, ami kamerán kívül marad, azt nem látjuk, csak halljuk, amit nem lehet megmutatni, azt nem akarták megmutatni. "Éppen ezért nagyon fontos volt számunkra, hogy ne a dialógus szintjén keletkezzen az információ, hogy hol vagyunk és mi történik. A mostani kezdéssel benne vagyunk a történet közepén. Ha ez egy amerikai film lenne, akkor a film úgy kezdődne, hogy új sonderkommandós érkezik, akit körbevezetnek és megmutatnak neki minden helyszínt és minden szereplőt. A forgatókönyv első jelenetében eredetileg a gyerek érkezett meg a transzporttal: a vagon sötétjétől ívelt volna a jelenet a végső sötétségig. Azt szerettem volna, hogy a Saul fia című film Saul fiának a történetével kezdődjön. Abban viszont a Matyinak igaza volt, hogy nem tudunk eltekinteni attól a hatvan évnyi hazug holokausztfilmes kontextustól, ami ezt a filmet megelőzte, így nem csinálhattuk meg ezt a jelenetet."

Az operatőrnek nem a kiindulóponttal volt baja, hanem a vonattal és a nézőpontváltással. "A vonat egy akkora klisé, egy olyan túlhajszolt kép, amivel csak ártottunk volna magunknak. Egy olyan jelenetet szerettünk volna, ami a film játékszabályait úgy mondja el a nézőnek, hogy nem a szereplő mondja el, de mégis azonnal érthetővé válik. Sault ebben az első jelenetben látjuk először működés közben, de utoljára a gyerek nélkül."

5. Nagyon fontos, hogy Saul szemével látunk 

Keveset tudunk, keveset látunk -  a kezdetektől fogva ez volt a film koncepciója. A sonderkommandós Saul nem néz, nem lát, nem hall, egy gép, teszi a dolgát. Ez a gép nyílik meg a fiú miatt, éppen ezért nagyon fontos, hogy a filmben mindvégig Saul tekintetét követjük. "Fontos, hogy mit milyen nézőpontból mutatunk meg. Ma már a digitális világban az a hozzáállás, hogy vegyünk fel mindent, minél több szögből, és ha már leforgattuk, akkor használjuk is, vágjunk minél többet. Ez el  is vesz a kép, a jelenet, a film értékéből, ha ez így megy tovább a forgatásból egy idő után csak adatrögzítés lesz, felvesszük az egészet 360 fokos kamerával, és majd a kompjúter készít belőle valamit, az embereket ki is lehet hagyni a folyamatból."

Zeitgeist estek a Republic Groupban, a további témák, időpontok és vendégek az esemény Facebook oldalán.