Háborodjon fel a Spike Lee, hogy a feketék dominálják az NBA-t!

Ahogy csillapodtak a túl fehér Oscar-gála miatt keltett botrány hullámai, úgy lettek egyre hangosabbak a józanabb hangok, melyek a háttérben lapuló, sokkal nagyobb problémára hívták fel a figyelmet. A Filmakadémia ettől függetlenül egy régóta esedékes reformfolyamatot indított be, aminek végén (majd, egyszer, később) valóban elképzelhető, hogy a fekete, latinó, ázsiai, stb. származású filmesek is pont olyan eséllyel indulhassanak el a filmvilág legrangosabbnak tartott elismeréséért, mint fehér társaik, de ehhez Hollywoodot kellene alapvetően átalakítani.

A balhé, amit itt foglaltunk össze, dióhéjban annyi, hogy a színészi Oscar-nevezések között a húsz, díjra felterjesztett színész mindegyike fehér, és ugyanez történt tavaly is. Ez a méltánytalanság felháborította Hollywoodot, rengetegen nyilvánítottak véleményt, az első napokban a kiakadás mentén. Jada Pinkett Smith Will Smith és Spike Lee például konkrétan bojkottálja a gálát is. A Filmakadémia sebtében bejelentett pár változtatást, amivel szeretnének az áldatlan állapoton változtatni, és az eredeti terveket sutba dobva egy rakás fekete díjátadót húztak elő a kalapból, és mindent megtesznek, hogy a "túl fehér az Oscar-gála" vád legalább a műsor alatt ne állhasson meg. 

A kialakult helyzetben egyre többen igyekeznek higgadtan elmagyarázni, hogy sem a bojkott, sem az Akadémia javaslatai nem fognak változtatni egy olyan rendszeren, amiben a domináns szín a fehér. Hollywoodot gyakran mossák össze Los Angelesszel, pedig nem sok értelme van, hiszen Los Angeles megye 10 millió lakosának háromnegyede nem fehér,

• a munkahelyek 95 százalékának pedig semmi köze az álomgyárhoz.
• A hollywoodi stúdiók elnökei, igazgatói és igazgatótanácsainak tagjai 94 százalékban férfiak, és 100 százalékban fehérek.
• A stúdiók magasabb beosztású alkalmazottainak 92 százaléka fehér.
• A rendezők 88 százaléka fehér.
• Az írók 92 százaléka fehér.
• Az ügynökök 90 százaléka fehér.

Ezek után azon csodálkozni, hogy az Akadémia 6261 szavazati joggal rendelkező tagjának 93 százaléka fehér, 76 százaléka pedig férfi, ostobaság lenne. 

Ennek a fehér, idősödő férfiakra mereven épített rendszernek intett be az Akadémia azzal hogy az oda meghívásos alapon bekerülő, és onnan csak haláluk esetén távozó tagok szavazati jogait kicsit megnyirbálta. A legfrissebb javaslatok szerint csak azok lesznek jogosultak szavazásra, akik az adott Oscar-gálát megelőző tíz évben aktív filmesek voltak. Igaz, ha ezt egyszer elérték, akkor tíz évre automatikusan megkapják a szavazati jogot. A tagságot a nyugdíjasoktól nem veszik el ugyan, de ezzel szeretnék elérni, hogy valóban azok az akadémiai tagok szavazzanak, akik tisztában vannak annak az iparnak a jelenével, amiről véleményt formálnak. Halkan megjegyeznénk, hogy ezt a szabályt kijátszani nem nagy truváj, konzultánsnak vagy szakértőnek mindenki be tudja magát sírni valami haver filmjébe, és szevasz. 

Mivel az Akadémia összetétele ettől nem változik meg, az Oscart odaítélő grémium vezetőségébe is változásokat eszközölnek. Három új igazgatótanácsi helyet szavazott meg a Cheryl Boone Isaacs vezette Akadémia, melyeket nem fehér és nem férfi tagokkal töltenek majd fel, ráadásul elég gyorsan, még idén februárban. Az albizottságokat is igyekeznek színesebbé tenni, új tagokat neveznek ki az egyes területek (színészet, rendezés, stb.) döntnökei közé, és ugyan nincs kimondva, hogy ebben a körben ne fehéreket, hanem feketéket vagy latinókat válogassanak be, de ez a cél.  

A helyzeten ez azonban nem fog változtatni azonnal. Az Akadémia legnépesebb tagsággal bíró albizottsága a színészi. 1138-an vannak, és arányaiban több, nem fehér, szavazati joggal rendelkező tagjuk van, mint bármely másik albizottságnak. Az elmúlt pár évben Viola Davis, Forest Whitaker, Mo'Nique, Lupita Nyong'o és Chiwetel Ejiofor is kapott jelölést, és hárman Oscart nyertek szerepükért. Csak azért jelölni valakit, mert nem fehér, pontosan olyan diszkrimináció lenne, mint amilyentől most hangos Hollywood. Ezen a véleményen nemcsak az Akadémia fehér tagjai vannak.

Nem minden fekete filmes háborog

Ice Cube, a Straight Outta Compton című filmet ihlető rapper nem érti mi a probléma a túl fehér Oscar-gálával, pedig ha van valaki, akinek a töke tele lehet a feketék elleni diszkriminációval, az ő, hiszen NWA nevű zenekarát nagyrészt azért baszogatta a Los Angeles-i rendőrség annak idején, mert fekete tagjai voltak. Cube szerint egy művész soha nem azért alkot, hogy azt egy gittegylet díjazza, hanem azért, hogy eljusson az emberekhez. A brit The Graham Norton Show-ban Cube azt is mondta, hogy nem szokása Oscar-gálára járni (a Straight Outta Compton producereként idén kaphatott volna meghívót, de nem így történt) és úgy hogy bojkottáljon valamit, ha eleve esze ágában sem volt elmenni? 

Mindenhonnan záporoztak a dicséretek. A kritikusok, a kollégák, a rajongók felől. Olyan fazonok állítottak meg az utcán azzal, hogy látták a filmet, és milyen fasza volt, akikről soha nem gondoltam volna. Én nekik csinálom a filmeket, nem az Akadémiának.

Stacey Dash színésznő, akiben afroamerikai és mexikói vér is folyik, egy másik interjúban azt fejtegette, hogy miközben van egy olyan amerikai tévéadó, aminek az a neve, hogy BET, azaz Black Entertainment Television (Fekete szórakoztató tévé), nem igazán elegáns a fehér Oscarok miatt háborogni. 

És ha lenne egy tévé, ami már a nevében is dedikáltan fehéreknek szól? Micsoda felháborodás lenne abból, nem? Ha nem tetszik a szegregáció, akkor ne zárjuk már magunkat karámba önként a BET-tel és a külön erre a tévére szabott díjakkal, mert nem elegáns. Pontosan olyan marhaság, mint a Black History Month (A fekete történlem hónapja) a tévében. Amerikaiak vagyunk, a történelmünk is az, nem pedig fekete.

Ezt, mármint hogy mekkora baromság egy hónapot kinézni az évből, és azt kinevezni Fekete történelmi hónapnak, korábban Morgan Freeman is kifogásolta. Egy tévéinterjúban arra mutatott rá, hogy egyrészt nevetséges a feketék történelmét egy hónappal lerendezni, másrészt ara, hogy dedikáltan fehér hónap ugye nincs is, ahogy zsidó hónap sem nagyon. És nem is kell. 

Mark Reina, az Akadémia meleg, latino tagja viszont ennél sokkal ingerültebb lett azt követően, hogy Cheryl Boone Isaacs elnöknő közvetve őt is rasszizmussal vádolta meg az Akadémia teljes tagságával egyetemben. Nyílt levelében, amit a Hollywood Reporterben közöltek le, azt írja, hogy 20 éven át dolgozott Hollywoodban, ráadásul vezető pozícióban, de mivel az elmúlt tíz évben már nem ezzel foglalkozott, kizárják a szavazásból úgy, hogy közben az Akadémia kétségbeesetten szeretne diverzifikálódni. 

Azt állítják, hogy rasszista vagyok? Hogy nem érzem át a kisebbségek helyzetét? Hogy eddig a bőrszín alapján szavaztam? Hogy direkt szavaztam ki a kategóriákból a melegeket, a nőket, a feketéket, a latinókat? Ezt sértőnek és merő ostobaságnak tartom, és visszautasítom. Magyarázzák meg nekem, hogy lesz színesebb az Akadémia, ha egy meleg latinó szavazati jogát megvonja?

Stephen Verona, az Akadémia rendezői bizottságának (fehér) tagja, akit 1969-ben A próba című rövidfilmjéért Oscarra jelöltek, szintén elég zabos lett a javasolt változtatások hallatán.                   

Igen, fehér vagyok, és öreg. De az felháborít, hogy egy Spike Lee és egy Jada Pinkett Smith rasszistának nevez, miközben a Pipe Dreams című filmben én bíztam rá Gladys Knightra első drámai szerepét, és akkor még 1976-ot írtunk, ugye. Visszautasítom, hogy bárki is azzal vádoljon, hogy bőrszín alapján ítélem meg a tehetséget vagy egy ember értékét. De tudják mit? Háborodjon fel Spike Lee azon, hogy mennyire a feketék dominálják az NBA-t. Miért nincsenek latino, eszkimó vagy kínai játékosok minden csapatban? Ja, és ha itt tartunk, és Spike Lee-t ennyire kiborítja ez az egész, miért nem adja vissza a tiszteletbeli Oscar-díját?

Demian Bichir, az Akadémia egyik mexikói származású színész tagja szerint a művészet az művészet, és nem ismer bőrszínt. 

Igen, hiányoznak a fekete színészek a nevezettek közül, de a mexikóiak is. Az Akadémia tagjai viszont nem egyeztetik egymással a szavazataikat egy titkos tanácsban, hanem maguktól voksolnak, ki ki saját preferenciája szerint. Addig nem lesz fekete vagy mexikói színész vagy színésznő a nevezettek között, míg nem készül elég olyan film, amiben megmutathatják a tehetségüket. Mi lenne, ha a fekete rendezők latino színészeket alkalmaznának, és fordítva? Ne kategorizáljuk már a művészetet fekete, barna, sárga, vörös vagy fehér színek mentén. Most bojkottáljam az Oscar-gálát, mert egy mexikói származású színész sem nyert még legjobb férfi vagy női főszerepért díjat?      

A megoldás?

Az egyenlőtlenségek elkerülése és a kisebbségek jobb reprezentálása érdekében Brian McLaughlin, a Los Angeles Film School egyik tanára, eredeti foglalkozását tekintve statisztikus szakember állt elő egy javaslattal. Szerinte a matematikát kellene segítségül hívni, mert a számok makacs dolgok és nem hazudnak. Abból indul ki, hogy az amerikai filmforgalmazók egyesülete (Motion Picture Association of America) minden évben kiadja az előző naptári évre vonatkozó statisztikáit, amiben a mozilátogatást minden szempontból (rassz, kor, nem, kereset szerinti eloszlás, stb) megvizsgálják, és ezt az Akadémia tagságra rávetítve minden tag szavazatát lehetne súlyozni. 

A Hollywood Reporterben kifejtett módszer a nőket hozta fel példának. Az Akadémia tagságának mintegy negyede nő, míg a 2014-es évben a mozilátogatók fele volt az. Az egyszerűség kedvéért 6000 fővel dolgozott, és a nők szavazatát háromszoros értékűnek rangsorolta. A férfi szavazatok így 4500 pontot érnek (6000 x 3/4) és a női voksok is (1500 x 3). Menten meg lenne az egyenlőség. Ugyanezt a kisebbségekre lebontva is meg lehetne csinálni, bár míg a mozilátogatók között az arányuk 37 százalékos, a szavazóknál mindössze 7. A módszer egyébként első hallásra nem is rossz, bár a kivitelezése és főleg a bevezetése és elfogadtatása egyelőre lehetetlennek tűnik.

Az iparág fehér dominanciája tagadhatatlan. A fenti képen látható, hogy a 2007-2015 között gyártott filmekben szereplő színészek rasszonként milyen megoszlásban képviseltetik magukat. Ez addig nem fog megváltozni, míg a filmipar fontos területein (gyártók, forgalmazók, ügynökségek) a vezető tisztségviselők között a nem fehérek aránya magasabb nem lesz a mostani 2-3 százaléknál. Az pedig semmit nem segít a dolgon (sőt), hogy mióta kiborult a bili, az Akadémia kétségbeesetten igyekszik fekete díjátadókat szerezni a gálára, amit az a Chris Rock fog vezetni, aki minden egyes önálló stand-up-műsorát az amerikai társadalomban a mai napig tapasztalható rasszizmusra hegyezte ki. Vajon beleszólnak a műsorába a február 28-i gálán?