Tarkovszkijhoz hasonlítják Fligeauf Bencét
További Cinematrix cikkek
- A magyar nő nem talált apát a gyermekének, végül egy meleg orosz férfitól kért segítséget
- Meghalt Alan Rachins, a Dharma és Greg színésze
- A legrosszabb rémálmunkat kelti életre a Netflix új thrillerje
- Itt a bejelentés a Warnertől, mozivásznakra költözik a Trónok harca
- A túlsúlyos lány zaklatóit elrabolják, a családlátogatás bizarr fordulatot vesz
A Hollywood Reporter kritikája elég komolyan bókol a filmnek, amikor valahova Andrej Tarkovszkij és Terrence Malick közé lövi be, igaz, Jordan Mintzer gyorsan hozzá is teszi, hogy a Liliom ösvény történetének nem sikerült végig fenntartani az érdeklődését, és szerinte ezért sem sikerül horrorba váltania a műfajnak, mert túl laza az elbeszélésmód. Enigmatikus és filmszerű, így foglalja össze a filmet, az újszerű vizuális stílusát pedig esztétikailag megrészegítőnek tartja, és kiemeli Stefanovics Angela alakítását is egy ilyen szerepben. A Variety es a Screen kritikái még váratnak magukra, amint kijönnek, azokat is beszemlézzük, addig jöjjön a többi külföldi kritika.
Nem olyan, mint volt
A Tagesspiegel is kiemeli, hogy a Liliom ösvény a Csak a szél ellentéte, minden csak nem politikus film, majd a történet ismertetése után Christiane Peitz is elismeri, hogy a filmben feszegetett témák, mint a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás egyáltalán nem magánügyek. Ők egy bekezdést írnak ennek kapcsán arról, hogy a rendezőt mennyire foglalkoztatja a menekültválság, és hogy akár filmben is feldolgozná a témát. (Az Index interjújában is beszélt arról, hogy megirta a forgatókönyvet a Halálkamionról.)
A francia Film de Culte kritikusára a Tejút tett nagy hatást a Fliegauf filmek közül: a Tejút és a Csak a szél közé lövi be a Liliom ösvényt, amennyiben hagyományosabb az elbeszélése az inkább installációnak tűnő Tejút képest, de közel sem olyan koncentrált mint a Csak a szél. Azt viszont nagyon értékeli, ahogy a természetfelettit be tudta hozni a filmbe az anya meséjével, és különlegesnek tartja a karakterek bemutatását, a film végére olyan, mintha mi magunk töltöttünk volna velük 90 percet. Az olasz Indie Eye szamara viszont a Womb a hivatkozási pont, hiszen ez is egy anya és egy gyermek története, ami az élettel és a halállal, az élet körforgásával foglalkozik, kiegészítve a tündérmesék elbeszélésével.
Készülj, néző!
A Liliom ösvény nehéz falat, a Cine Vue viszont nem volt elragadtatva a filmtől, kifejezetten elégedetlenek voltak, mert nem lehet elmerülni a filmben, túlságosan sokat vár a nézőjétől, és ezzel el is idegeníti azt. A film annyira személyes lett, hogy emiatt nem sikerült a benne rejlő nagyobb lehetőségeket kiaknázni.
Az Ion Cinema is attól tart, hogy a néző elfárad a Liliom ösvény nézése közben, szerintük túlságosan sok az ismétlés a történetben, amitől elveszíti a film az egyébként vitathatatlan erejét, és próbára teszi a nézők türelmét, de értékelik, hogy Fliegauf tovább feszegeti az elbeszélés hatarait. Stefanovics játékát azonban dicsérik, Anna Levine-hez hasonlítják.
A Slant magazine-nál egy érdekes párhuzam kerül elő: ők egyenesen Tarr Béla Panelkapcsolatát szedik elő a referenciák közül, még hasonlóságot is vélnek felfedezni Pogány Judit és Stefanovics Angéla között. Szerintük Fliegauf nem próbál divatos lenni, csak keresi, hogyan beszélhetne olyan témákról, mint az anyaság árnyoldalai.
Rovataink a Facebookon