Justin Timberlake alaposan megtrollkodott minket
További Cinematrix cikkek
- A magyar nő nem talált apát a gyermekének, végül egy meleg orosz férfitól kért segítséget
- Meghalt Alan Rachins, a Dharma és Greg színésze
- A legrosszabb rémálmunkat kelti életre a Netflix új thrillerje
- Itt a bejelentés a Warnertől, mozivásznakra költözik a Trónok harca
- A túlsúlyos lány zaklatóit elrabolják, a családlátogatás bizarr fordulatot vesz
Nálam szkeptikusabb embert egész biztosan nem lehetett volna küldeni a Trollok cannes-i elővetítésére: egyszerűen semmi értelmét nem láttam annak, hogy animációs filmet készítettek a kilencvenes években népszerű trollbabákról. A rendezvény egyetlen csábítás az volt, hogy a meghívón azt írták, hogy Justin Timberlake és Anna Kendrick is ott lesz az eseményen, hiszen a film ugye még bőven nincsen készen, csak részleteket vetítettek belőle egy exkluzív premier keretében a cannes-i filmfesztiválon. Aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy félórával később én voltam az egyik leghangosabban tapsoló a teremben.
A színpadon először Jeffrey Katzenberg állt, a Dreamworks vezetője, aki arról beszélt, hogy milyen sokat tett a Cannes-i Filmfesztivál azért, hogy az animációs filmeket az élőszereplősekkel egy szinten kezeljék. Felsorolta, hogy milyen sokszor volt már lehetőségük arra, hogy Cannes-ban promózzák a legújabb Dreamworks premiereket, még akkor is, ha történetesen még csak el sem készültek, akkor is tartottak a filmekből ilyen elővetítéseket, mint például most.
Az önálló részleteket már a két rendező, Mike Mitchell és Walt Dohrn mutatta be, akiket a Shrek alkotóiként konferáltak fel. Az első részlet nem is volt különösebben érdekes, leginkább az derült ki, hogy a trollbabák nemcsak az emlékeimben néztek ki borzasztóan, hanem egy ilyen rajzfilmben is, ráadásul kiderült, hogy borzasztóan idegesítő figuráknak írták meg őket, akik nemcsak állandóan jókedvűek, állandóan énekelnek, állandóan ölelkeznek, de még muffint is kakilnak.
Itt néztem rá először az órámra, és rémültem meg, hogy életem egyik leghosszabb félórája van még hátra, és itt hozzá kell tennem azt is, hogy rengeteg sikongató gyerek volt a teremben, akiknek természetesen MINDEN nagyon tetszett, bármit is mutattak a filmből, mindenre úgy visítottak, mintha nem lenne holnap.
Aztán egy hosszabb részletből kiderült az is, hogy a Trollokban nagyon fontos szerepet kap a zene, amit lehetett tudni, hiszen múlt héten érkezett egy elég jó új Justin Timberlake dal egy túlságosan is jókedvű videoklippel, ez:
Viszont a Trollokban nem csak új dalok szerepelnek, hanem mindenféle régi slágert is hozzáigazítottak a film világához. Azt hiszem, elég jól leírtam, hogy milyen lelkiállapotban voltam ezen a vetítésen, mégis az a helyzet, hogy van benne egy olyan Simon and Garfunkel-feldolgozás, amin még én is annyira röhögtem, hogy majdnem leestem a székről, és akkor megértettem, hogy a Trollok egyáltalán nem veszi olyan komolyan magát, mint amennyire eleinte én tettem. Ez a film pont arról szól, hogy vannak ezek az erőltetetten jópofa figurák, akiknek egy napon azzal kell szembesülni, hogy néha rossz dolgok is történnek velük, és ezeket is fel kell dolgozni érzelmileg. (Valahogy úgy, ahogy az Agymanókban is kiderül, hogy a Bánat legalább olyan fontos szereplő egy életben, mint a Derű).
Na és itt jött el az a pont, amikor levetítették azt a részletet, amikor a filmben a kis trollok eléneklik a True Colors című Cyndi Lauper dalt, és én minden korábbi ellenérzésem ellenére ott olvadoztam a székben, hogy úristen ez mennyire jó. Cyndia Lauper és a Girls Just Wanna Have Fun tavaly már bevitt egy gyomrost, amikor az Anomalisa egyik kulcsjelenetében Jennifer Jason Leigh elénekelte a dalt (aki még nem látta, azonnal nézze meg a jelenetet itt), és hát van ott még, ahonnan ez jött, a True Colors is egy olyan dal, ami harminc évvel később is pompásan működik, még akkor is, ha Justin Timberlake gitározik és Anna Kendrick énekel hozzá. Mert aztán ez is megtörtént ott a színpadon élőben, pont úgy villogtak a telefonok, ahogyan Jeffrey Katzenberg kérte: végülis erre volt az az egész kitalálva, hogy emberek hírét vigyék a filmnek, hát tessék, ilyen volt:
Már csak az a kérdés, hogy ebből hozzánk, magyar nézőkhöz mégis mi fog eljutni? Hogyan fogunk meghallgatni egy szinkronizált animációs filmben egy Simon and Garfunkel dalt? Vagy egy Cyndi Laupert? Egy gyerekeknek szóló családi filmet nem fognak feliratozni, hanem a Rajzfilmslágerek magyarul mintájára újraírt magyar szöveggel fogják majd énekelni a magyar szinkronszínészek - ezt közben a forgalmazó Intercom is megerősítette nekünk, akik 2016 őszén hozzák majd be a filmet hozzánk. Erre azért is volt szükség, mert a filmben a dalszövegeket is hozzáigazították a történethez, így a magyar verzióban magyarul lesznek a dalok.
Rovataink a Facebookon