Julia Roberts az orránál fogva vezeti George Clooneyt
További Cinematrix cikkek
- A magyar nő nem talált apát a gyermekének, végül egy meleg orosz férfitól kért segítséget
- Meghalt Alan Rachins, a Dharma és Greg színésze
- A legrosszabb rémálmunkat kelti életre a Netflix új thrillerje
- Itt a bejelentés a Warnertől, mozivásznakra költözik a Trónok harca
- A túlsúlyos lány zaklatóit elrabolják, a családlátogatás bizarr fordulatot vesz
A Cannes-i Filmfesztivál nem a közönségnek szól: kizárólag akkreditációval lehet bejutni a filmekre, és ezt is nagyon komolyan veszik: időben meg kell érkezni a vetítésre, és ha valaki mégsem nem megy el egy olyan vetítésre, amire jegyet kért és kapott, akkor büntetést (pontlevonást) kap. A filmekre hosszan sorba kell állni, ez alatt ellenőrzik az ember nyakában lógó arcképes, vonalkódos igazolványt, amit le is csippantanak a vetítőterembe belépéskor. Átkutatják a táskákat, és ahogy a repülőterekre, úgy a palotába sem lehet semmilyen folyadékot bevinni, sőt, sajnos a kaját is elveszik belépéskor.
Mindezt csak azért meséltem el, mert Jodie Foster filmjében ennél sokkal-sokkal könnyebben tudott egy túszejtő két bombamellényt, egy detonátort és egy pisztolyt becsempészni egy tévéstúdió őrzött épületébe, hogy az élő adásban lévő műsorvezetőt és vendégét fogva tartsa. Sajnos nem volt szerencséje: a vendég az utolsó pillanatban lemondta a személyes szereplést, így a műsorkészítőkkel ragad a stúdióban, akik teszik a dolgukat: műsort készítenek. Jodie Foster meg filmet, ez lett a Pénzes cápa.
Az megvan, hogy Julia Roberts most először van Cannes-ban? Pedig így van, még soha egyetlen egy filmje sem szerepelt a fesztivál műsorán, Jodie Fosternek kellett egy filmet rendeznie, hogy végre meghívják a vörös szőnyegre, amin egy olyan ruhában vonult végig cipő nélkül, mezítláb, ami egyértelműen egy főhajtás volt a Pretty Womanben viselt estélyi ruhája előtt.
Jodie Foster viszont 12 évesen járt először a fesztiválon, és azóta is rendszeres vendég, a Taxisofőr 40. évfordulójára rendezőként tért vissza, amiről ő is óriási megtiszteltetésként beszélt, hogy olyan bálványaival, mint Jim Jarmusch és Pedro Almodovar egy programban szerepelhet - igaz, a Pénzes cápa ugyan a hivatalos program része, de nem a versenyben, hanem azon kívül vetítik.
Valószínűleg azért is, mert a Pénzes cápa nem fogja a sarkából kifordítani a világot, ez egy sima túszejtős film, amiben George Clooney és Julia Robert szerepel. Ne legyenek kétségeink: a nagy A-listás nevek ellenére ez nem az a film, amiben megfejtik a média működését, leleplezik a pénzpiacokat háttérből mozgató hatalmakat, és közben lenyűgöző filmes megoldásokat használnak. George Clooney egy tévés műsorvezetőt alakít, aki péntek esténként egy szórakoztató gazdasági műsort próbál csinálni, a háttérből Julia Roberts, az adás producere mozgatja a szálakat, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a két színésznek szinte alig van közös jelenete a filmben, de George Clooney-nak még csak saját szöveg is alig jut, szinte minden mondatát Julia Roberts mondja a fülébe. És a történet másik szálán is bejön egy magát helyzetben érző férfi szereplő, akit szintén az orránál fogva vezet egy nő. Hát igen, ezt a filmet Jodie Foster rendezte, ő így osztotta le ezeket a szerepeket.
A túszejtés hátterében persze azért valami felvillan a pénzpiacok működéséről, de a Pénzes cápa ebben nem tesz hozzá túl sokat ahhoz, amit már A nagy dobás is elmondott nekünk az év elején: mindenkinek az az érdeke, hogy a pénzpiac értelmetlenül bonyolultnak tűnjön, mert akkor rengeteg közvetítőre van benne szükség, aki segítenek a pénzből még több pénzt csinálni. De a bonyolultnak tűnő algoritmusok mélyén sincsenek értelmezhetetlen csodák: ahol hiba van a gépezetben, ott mindig az emberi beavatkozás nyomát kell keresni. Ettől még a Pénzes cápa egy teljesen nézhető film lett, helyenként fordulatos, izgalmas, és néha kifejezetten szórakoztató is.
George Clooney a film utáni sajtótájékoztatón is hozta a szokásos formáját, és igyekezett minden neki intézett kérdést elviccelni, ami a tánctudására vonatkozott, vagy amikor az egyik (történetesen iráni) újságíró az Amerikai Egyesült Államok egyik következő elnökének nevezte, és akkor is, amikor Donald Trumpról kérdezték, csak annyit felelt: "Zárjuk ezt rövidre: nem lesz olyan, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke." Sokan firtatták azt a kérdést is, hogy ez a film vajon Bernie Sanders mellett teszi-e le a voksát, de az alkotók az ilyen válaszok helyett szemlátomást szívesebben beszéltek arról, hogy milyen az, amikor két olyan színész dolgozik együtt, akik saját maguk is rendeznek már. Bár Foster és Clooney szerint is éppen ez tette nagyon könnyűvé a munkát, Julia Robertsnek ez a film sem hozta meg a kedvét, továbbra sem tervezi, hogy kipróbálná magát valami másban a színészeten kívül.
A filmet Magyarországon az Intercom mutatja majd be június 2-án.
Rovataink a Facebookon