De mit szólnak ehhez a gyerekek?

A messzi Észak annyira nem 2016. Annyira más, mint mostanában bármi. Annyira nem erre halad a világ, hogy egészen rendkívüli élmény belefutni, amikor idegesítő kis sárga izék (Minyonok), érző érzések (Agymanók), meg randán beszélő virslik, krumplik és egyéb élelmiszerek (Sausage Party) meg hasonló idiótaságok uralják a mozivásznakat. Sőt, amikor szinte minden, ami a gyerekeknek szól, egyet jelent a CGI-jal.

Erre jön egy francia fickó, Rémi Chayé, aki korábban a Kells titkán, A festményen és A mesék házán is dolgozott, és akinek van annyi vér a pucájában, hogy élete első rendezésében olyan bátran és hősiesen szembemenjen a mozis trendekkel, hogy arra talán még Zrínyi Miklós is elismerően, a bajszán pöndörítve egy jót biccentene egy nagyot.

A messzi Észak tényleg nagyon bátor vállalkozás. Egy látványosan nem hollywoodi történet, ami 1892-ben, a cári Oroszországban játszódik. Nincs pörgő cselekménye, nem szerepelnek benne se szófosásos, idegesítő karakterek, se nagyszemű, cukimuki állatok, nem rágjuk le a körmünket az izgalomtól, és nem is hánykolódunk majd a hasunkat fogva a poénoktól a moziszékekben ülve.

A messzi Észak ezek helyett egy kosztümös, régi vonalas, sőt, kézzel rajzolt mesefilm. Főszereplője az orosz arisztokratacsaládba született Szása, akit rendkívül szoros kapcsolat fűzött a nagy becsben álló felfedező nagyapjához, aki azonban nem tért haza utolsó expedíciójáról. Hajójának, az elsüllyeszthetetlennek hitt Davajnak szintén nyoma veszett a messzi Északon, a megtalálónak pedig egymillió rubelt ajánlanak fel. A makacs kamaszlány viszont nem a pénzjutalom, hanem imádott nagyapja emléke miatt szeretné megtalálni a hajót.

Közben Szása szülei a lányuk első báljára készülnek lázasan, aminek különleges vendége is lesz, hiszen a városba látogat a cár új tudományos főtanácsosa, ezért a két szülő nagyon szeretne bevágódni nála, illetve az sem titkolt szándékuk, hogy a lányuk is bevágódjon nála. Szása azonban egy véletlennek köszönhetően tudja azt, amiről a családnak sejtése sincs: hogy a fickó egy felfuvalkodott, antipatikus hólyag, akinek feltett szándéka, hogy megakadályozza, hogy a város könyvtárának egyik termét az expedíciója közben odaveszett nagypapáról nevezzék el.

Szása a bál alatt megpróbál hatni a férfira, ez azonban rémesen sikerül: ő és a többi vendég is duzzogva távozik a buliból, a felnőtt házigazdák meg legszívesebben a föld alá süllyednének szégyenükben. A lány ezután óriási fejmosást kap, amiért szégyent hozott a családra, de ez még csak hagyján, az eset után tutira bukik az apa kinevezése is, pedig jó esélye volt arra, hogy ő lehessen Róma orosz nagykövete. Szása ekkor megszökik otthonról, és a fejébe veszi, hogy a Davaj megtalálásával visszaszerzi a család becsületét. Terve azonban a vártnál is több akadályba ütközik.

A messzi Észak tényleg messzi tájakon, a Spitzbergák és az osztrák-magyar összefogás által felfedezett Ferenc József-föld vidékén játszódik. Az útnak egy csupa férfiból álló legénység egyetlen női tagjaként vág neki, de csak miután ledolgozik némi időt az egyik kikötői krimóban, ahová a tenyerestalpas, de csupaszív kocsmárosné, Olga fogadja be, miután megérkezésekor jól átejtik, és ezzel mindjárt az út elején elakad. Az elkényeztetett tinilány persze merőben más közegből érkezik, nincs hozzászokva a munkához, a mogorva, türelmetlenségükben az asztalokat püfölő matrózokhoz és tengerészekhez pedig még annyira sem.

Szása azonban jól belerázódik a munkába, a megpróbáltatások rendesen megkeményítik az egyébként finom kishölgyet, aminek aztán a hajón is nagy hasznát veszi. És szüksége is lesz minden (lelki) erejére, hogy helytálljon a marcona matrózok között, akik persze nem bánnak vele kesztyűs kézzel. Főleg azok után nem, hogy a továbbra sem talált, sőt, már egyenesen a pokolba kívánt Davaj miatt nemcsak az expedíció sikere, hanem az életük is veszélybe kerül. A céltudatos lánynak így nagyjából ugyanazokat kell átélnie, amiket nagyapjának is élete utolsó kalandja során: a kimerült, az éhségtől elviselhetetlen, széthulló és engedelmeskedni nem akaró legénység állandó csörtéit és dühkitöréseit, amelyek leggyakoribb célpontja persze a legénység legkisebb, leginkább védtelen és egyetlen női tagja, Szása.

A messzi Észak tehát egy tipikus emancipációs történet, úgyhogy ha mondjuk lányos szülő lennék, akkor bátran és örömmel mutatnám meg a gyerekemnek, bár arra azért nyomatékosan felhívnám a figyelmét, hogy egyedüli nőként/lányként a valóságban azért sosem olyan jó ötlet részeg matrózokkal teli hajóra szállni, ahogy megszökni otthonról sem az, még ha erre azért utal is a film.

Rémi Chayé hűs kalandja egyébként mindössze 6,4 millió euróból készült el, ami nagyon kevés egy ilyen típusú filmhez képest. A rendező már 2005 óta dolgozott a filmen, vagyis kereken tíz évébe került, hogy befejezze azt – úgyhogy neki is hosszú út volt A messzi Észak, nemcsak Szásának. Chayé részéről egyébként kifejezetten tudatos, hogy szembemenjen a trendekkel, még akkor is, ha ezzel csak a saját dolgát nehezíti meg:

Amerikában úgy mondják, a győztes mindent visz, ez a marketingstratégiájuk. Nemcsak eladni akarják a termékeiket, hanem uralni akarják a piacot. Ez a fajta mindent elnyelő, agresszív stratégia nehezíti meg az olyan filmek dolgát, mint amilyen A messzi észak is

– mondta egy interjúban. Ebben egyébként arról is beszélt, hogy a koncepció része volt az is, hogy sokkal több időt szenteltek az érzelmes jelenetekre, és jóval kevesebbet az akcióra.

Nos, ilyen furcsa, ugyanakkor megnyugtató és szép szerzet A messzi Észak. Szokatlanul visszafogott, nagy ívben kerüli a Disney-klasszikusok giccsét, sőt, még csak kontúrokat sem használ. Chayé tehát nagy kedvence lehet  azoknak, akik még a régisulis rajzfilmeken – mondjuk Szaffin, Hófehéren meg Vili, a verében – nőttek fel, pláne, hogy a jövőben is maradna a kétdimenziós filmek mellett, bár azt is hozzátette, hogy azokba már talán kissé több vidámságot vinne, illetve talán hamarabb is elkészülne velük. De hogy mit tud kezdeni a Z-generáció A messzi Északkal, azt tényleg nehéz megmondani, én őszintén remélem, hogy a szelíd maradiságával képes lesz kitűnni a harsány, csillogó-villogó CGI-áradatból.