A férfi magasabb, mint a nő, és kész

A társadalmi berögződések lebontása nagyon lassan zajlik, de ennek a francia filmnek a képzeletbeli világában, 90 perc alatt pont megvan a lehetősége, hogy tegyen valamit az ügy érdekében és apró gondolatokat helyezzen el közönsége fejében. Az elfogadásról szóló filmeknek pont ez a lényegük, hogy a szereplőkkel együtt lépjünk ki a saját megrögzött szokásainkból. Az Életem NAGY szerelme pedig pont ezzel igyekszik feldobni az egyébként teljesen átlagos romantikus történetét.

Az, hogy mit tart éppen a kor társadalma férfiasnak, az folyamatosan változik. Mostanában azt szokták mondani, hogy puhul, hiszen ha az elmúlt évtizedeket nézzük, mondjuk öltözködésben vagy csak a szokásokban, akkor azt láthatjuk, hogy korábban elképzelhetetlennek tartott választások is teljesen elfogadottak lesznek. Nagyon messze vagyunk az ötvenes-hatvanas évek kötelező egyenruháitól, amikor sokkal nehezebben lett volna elképzelhető hogy férfiak (vagy nők) tömegei járjanak rövidnadrágban dolgozni. De ugyanez a helyzet a randizással, szó sins már arról, hogy a férfinak kell kezdeményeznie vagy fizetnie, ugyanígy egyre kevésbé elfogadott, hogy a gyereknevelés vagy a házimunka kizárólag a nők felelőssége (princípiuma) lenne. 

A társadalmi változások elfogadása és hétköznapivá válása azonban nem egy problémamentes folyamat. Minden feloldott koncepció ellenére még ma is általánosnak számít az a vélekedés, hogy a férfi muszáj, hogy magasabb legyen, mint a nő. A férfiasság és a magasság összefügg. Egy romantikus film azonban általában arról szól, hogy a szerelem és az érzések képesek mindenen felülkerekedni és bebizonyítják, hogy

Filmünk főszereplője Diane (Virginie Efira, olyan francia filmekből lehet ismerős, mint a Szívecskéim, Felcsípve, vagy Életem szerelme) egy csinos és céltudatos ügyvéd, aki nem igazán tudott kilépni a házasságából, tekintettel arra, hogy az ügyvédi irodájuk még mindig közös az exével. Egy napon Diane azonban megelégeli a helyzetet és a heves veszekedés közepette azonban otthagyja a kávézóban a telefonját, ami így egy titokzatos idegennél köt ki. Ő Alexandre (Jean Dujardin, 2012-ben Oscart nyert A némafilmes főszerepéért) egy 135 centisre nőtt gazdag és sikeres építész, aki megnyerő stílusával egyből megnyeri Diane-t egy randira telefonon keresztül. 

A főszereplőt a valóságban 180 centiméteres Jean Dujardin alakítja, akit digitálisan kisebbítettek le a szerep kedvéért, és azért lehet rá azt mondani, hogy az átlagos férfiaknál messze jobban néz ki. Vagyis a film alapötlete arra épül, hogy a főszereplő beleszeret egy nagyon alacsony férfiba. De ezt leszámítva ez a férfi minden egyes szempontból tökéletes, talán túlságosan is, hiszen: 

• jóképű,
• jó apa,
• gazdag,
• sikeres,
• és kedves is. 

Vagyis Alexandre a magassága tényleg az egyetlen bökkenő. Ez azért eléggé leegyszerűsíti a dolgokat. Előző házasságából van egy gyereke, akit talán elkényeztet, de közben meg igyekszik mindent megtenni, hogy ne fogadjon el kompromisszumokat és valósítsa meg az álmát. Egy hatalmas házban él, drága autóval jár és olyan menő építész, hogy ő vezeti egy operaház bővítési munkálatait. 

Ezért olyan furcsa, hogy előző kapcsolatairól nem esik szó, vagy arról, hogy a munkájában hátrányt jelentett-e egyáltalán a magassága. Ahogy arról sem, hogy az esetében az autó vagy a ház kompenzációt jelent-e ezért. Alexandre túl tökéletes ahhoz, hogy igaz legyen és a film igyekszik árnyalni és megmutatni, hogy igenis nagy hatással volt rá, hogy az emberek nem vették észre, fellökték és folyamatosan arra volt kényszerítve, hogy kiálljon saját magáért. Ezeket a háttérben hagyják a készítők, hogy a közönség magának rakja össze a részleteket. 

Az Élemet NAGY szerelmével a legnagyobb baj, hogy hiába boncolgat érdekes kérdéseket és működik a színészek között a kémia, ha maguk a karakterek sajnos nem túl érdekesek. Akadnak persze vicces pillanatok, amiken lehet nevetni, de összességében a központi románcot kiegészítő történetszálak nem tudnak túl sok emlékezeteset hozzáadni a filmhez. Az exférj nem mindenáron gonosz, Alexandre fia nem léhűtő vagy él vissza a helyzetével, viszont a titkárnő vagy a takarítónő egyetlen tulajdonságra felhúzott kínos papírmasék.

A filmet könnyen el is lehet unni, mert nincsen a vásznon senki, aki különösebben felkorbácsolná a közönség érdeklődését vagy vérnyomását, mintha 40-50 percnyi anyag lett volna ebben a történetben, amit bővebb lére engedtek, mint kellett volna. Nincs igazán idő megismerni a részleteket sem Alexandre és fia kapcsolatában, sem az ügyvédi iroda esetében, ettől úgy érződik, mintha azért lennének ott, hogy kitöltsék a maradék időt és nem azért, hogy valamit még hozzáadjanak az Életem nagy szerelme központi mondandójához. 

Az viszont mindenképpen pozitív, hogy Laurent Tirard rendező igyekszik vizuálisan kihasználni főszereplője méreteit és erre gageket építeni. Többször használják azt a beállítást, amikor Alexandre áll, Diane ül és még így sincsenek teljesen egy szinten., ezzel is mutatja, hogy mivel kell mindkettőjüknek nap, mint nap szembenézni és jobban megértjük, miért is mondanának le a kapcsolatról. 

A végén viszont, mintha megijedtek volna a készítők, hogy a metaforákat nem fogja egyértelműnek találni a közönség, ezért inkább megbeszélik a karakterek, hogy senki ne menjen haza tudatlanul a moziból. Ehhez hasonlóan szintén kissé erőltetettnek hat, hogy a főszereplő Diane mostohaapja hallókészüléket kap, így teszik fel a kérdést, hogy akkor most mitől is lesz valaki fogyatékos. Ilyenkor lehet érezni, hogy van ebben a filmben több érdekes dolog, amik simán feldobnának egy limonádé romantikus vígjátékot is, úgyhogy végeredményben azért egy esős nyári nap remek kiegészítése lehet az Életem Nagy Szerelme.