Attól hogy vak, még nem szent

A vak főszereplőkkel forgatott filmeknek van egy olyan alfaja, amiben a hősnek a forgatókönyvíró az egyik érzékszerv elvesztését ellensúlyozandó mindenféle csodálatos képességet ad cserébe. Ilyen például a Daredevil főhőse, a gyermekkorában látását vesztő, később ügyvédként és önkéntes igazságosztóként tevékenykedő Matt Murdoch, akinek minden más érzékszerve csúcsra járatva működik, és vakon is képes lenyomni hat nindzsát. A Vak végzet kung-fuban jártas vietnami veterán főhősének sem okoz gondot egy bottal megregulázni a söpredéket, az Eli könyvében címszereplő Eliről meg az utolsó jelenetig ki sem derül, hogy vak, mert annyira természetesen mozog a látók között, hogy senki nem kérdőjelezi meg, hogy lát-e. Ja, ő nagyszerűen bánik az íjjal és kiválóan verekszik. És akkor a Kung Fu című tévésorozat vak karatemesteréről még egy szót sem ejtettünk ugye. 

A Vaksötét című thriller-horrorban szereplő, a stáblistán csak The Blind Man, azaz A vak férfi néven emlegetett, izé, vak férfi is ilyen. Iraki veterán, aki a kutyájával él egy lelakott detroiti utcában, és egyedül az ő háza az, ami előtt nem szaporázná meg a lépteit az ember. A Vak Férfinek ugyanis van pénze, mert a lányát elgázoló (és így megölő) sofőr egy gazdag család sarja, és nem ment sittre, hanem kvázi megváltotta a szabadságát egy talicskányi pénzzel, aminek csak egy része ment el a ház felújítására, a többi ott van bent valahol. Itt kerül képbe a film másik három főszereplője, a kilátástalan családi helyzetéből menekülő Csaj, annak Tetkós Pasija és A Reménytelenül Szerelmes Fiú, akik eddig is kisstílű betörésekből tartották el magukat, mert miből másból ugye, és A Vak Férfi pénze jelentené nekik a kiutat a nyomorból. 

A nyomor az amerikai filmekben persze sokszor relatív, ha valaki itthon egy háromszobás házban lakik az apjával, és láthatóan nem lóg ki a segge a gatyából, akkor nem tekintjük mélyszegénynek, de hát ahány ország, annyi perspektíva. A terv egyszerű, megvárják, míg sötét lesz, betörnek, és elviszik a pénzt. Igen, én is látom a logikai buktatókat és az előre nem látható akadályokat (Ha az áldozat vak, és egy olyan utcában lakik, ahonnan mér mindenki elmenekült, és csak a heroinisták lézengenek a foglalt házakban, akkor miért nem nappal törnek be, amikor legalább ők látnak? És ha a lóvét nem a steakek között tárolja a mélyhűtőben, hanem egy széfben?), de fogadjuk el a dolgokat annak, amik, jobban járunk, 

mert még a végén az ilyen marhaságok miatt maradnánk le az év eddigi legjobb horrorjáról.

A Vaksötét ugyanis egy meglepően jó film, mármint azért meglepően, mert a történet, ezzel a vak emberhez betörő trióval első blikkre nem túl acélos, én is csak azért mentem el megnézni, mert kötelező volt. (Azóta meg mindenkinek mondom, hogy ki ne hagyja.) A részben Magyarországon forgatott film legnagyobb erénye, hogy nem moralizál különösebben, nem foglal állást abban a kérdésben, hogy A Vak Férfit kirabolni készülő trió tagjai gyökerek-e, vagy csak a körülmények áldozatai, és amikor szar kerül a palacsintában, és a házban fordul a kocka, akkor A Vak Férfit sem emeli piedesztálra mint ahogy az az otthonát teljes joggal megvédő tulajdonosnak kijárna, és tulajdonképpen tízpercenként drukkolhatunk más és más kimenetelnek.

A rendező Fede Alvarez az Evil Dead-remake mellett megmutatta, hogy nagyszerűen tud térdig vérben és belekben gázolni, itt viszont pont nem erre volt szüksége, hanem a feszültség folyamatos fenntartására, de egyszerű eszközökkel. A töksötétbe borult ház és annak labirintus-szerű pincéjének minden zugába eljut a kamerája, és mindent megmutat, ami pár, keményebb jelenetben belőlem is azt hozta ki, hogy legszívesebben ráüvöltöttem volna a betörőkre, hogy vigyázz, baszki, mögötted. A Vaksötétben sötét jeleneti, az "éjjellátó" kamera miatt hamuszürke bőrűnek és csillogó szeműnek látszó szereplők miatt még inkább félelmetesek, pedig ugye, ha lenne fény, akkor kiderülne, hogy 20 négyzetméteren, négy polcsor között kergetik egymást a szereplők.

De nincs fény, eltűnik a betörők pályaelőnye, sőt, a terepet eleve jobban ismerő Vak Férfi úgy ül be a nyeregbe, mintha az a legtermészetesebb lenne,  és egy ponton már rendesen sajnáljuk a csóró trógereket, akik csak egy kis pénz szerettek volna keresni

ehelyett a Terminator és a Predator vak szerelemgyereke vadászik rájuk egy bedeszkázott ablakú házban

a kertben meg a filmtörténet egyik legfélelmetesebb kutyája acsarkodik az esetleg kimenekülőkre. Csapdába kerülni nem kellemes dolog, akkor meg pláne nem, ha azt tulajdonképpen magunknak állítottuk, de egy olyan szörnyű figura csapta ránk a fedelét, mint a Stephen Lang alakította Vak Férfi.

A film egyik legnagyobb erénye, hogy az Avatarból (is) ismert Lang úgy hozza a sötétben elképesztő ügyességgel mozgó Vak Férfit, hogy egy percre sem kételkedünk fogyatékéban, de abban sem, hogy ez kurvára nem akadályozza meg semmiben. Én tuti szívbajt kapnék egy ilyen forgatáson, ahogy a Csajt alakító Jane Levy is azt kapott, mert a rendező szeretett volna valós érzelmeket kiváltani a színészekből, így a jelenetek megbeszélésekor néha hazudott nekik, és a sötét folyosón végigtapogatózva nem balról jött a pofon, hanem jobbról, amitől a színész tényleg megijedt, Alvareznek meg is volt a felvétel, lehetett tovább menni a következő jelenetre. Levy minden rezdülése, arckifejezése valósnak tűnik, én a Suburgatory (A kondom el van vetve és Külvárosba száműzve címen ment itthon) című sorozat óta nagy rajongója vagyok, és az Evil Deadben is nagyon szerettem.

A másik két színész, Dylan Minnette és Daniel Zovatto hozza a kötelezőt, de ez nem az ő filmjük, hanem Levy és Lang kicsit jutalomjátéknak is tekinthető 88 perce. Alvarez szerintem szintet lépett az Evil Dead óta, én nagyon szeretném, ha kapna egy kevésbé zsigeri, a sötétre és a rettegésre épített fimet, mondjuk egy frankó pszichothrillert, biztos jól oldaná meg azt is. Kiváló volt a film fényképezése is, a kamera mindig ott volt, ahol kellett lennie, és nem rántották el a legkényelmetlenebb pillanatokban sem, mindent láttatott, néha előre is (nagyon tessék majd figyelni a lassabb, nyugisabb részeknél, amikor szinte csak mellékesen mutogatnak helyszíneket és tárgyakat), a lepukkant gettóra emlékeztető Detroit pedig romlásában és pusztulásában is gyönyörű volt valahol.

Amiben ez a Vak Férfi eltér a többitől, az, hogy ő nem rendes, és cseppet sem empatikus, sőt, a világát, azt az életet, amit kialakított magának, mindenáron megvédi, ha kell, fegyverrel. Oppardon, még egy motívum, amiért sokkal hitelesebbnek tűnik, mint az összes többi vak akcióhős: Lang karaktere, hiba hall az átlagnál jobban, vakon nem tud mindig pontosan célozni. A Vaksötét viszont nagyon is betalál, tessék elmenni és kicsit rettegni.