Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Cinematrix cikkek
- Johnny Depp lánya sem menti meg a sírból visszarángatott vámpírfilmet
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
„Say hello to my little friend!” – üvöltötte kokótól fehér arccal Al Pacino a Sebhelyesarcúban, és egy M16A1-es gépkarabéllyal esett neki a rátámadó gengsztereknek. Aztán szitává lőtték a halványan csíkos, széles galléros öltönyében. A nyolcvanas évek Miamijában játszódó film halhatatlanná tette a drogbárókat, és olyan zsánert teremtett, amiben jó néhány, egészen kiváló film és sorozat készült, de olyan mennyiségben soha, mint amilyen tempóban mostanában esett neki a kábítószerkirályoknak Hollywood.
Az 1983-as Sebhelyesarcú egy kisstílű kubai gengszter felemelkedését mutatta be, a filmet azonban nem maga a történet, hanem Al Pacino játéka és Brian De Palma rendezése adta el igazán. Martin Scorsese 1990-ben unta meg, hogy neki nincs még igazi gengszterfilmje, és leforgatta a Nagymenőket, amiben ír és olasz gazembereket visz a bűnbe a drog.
Négy évvel később jött a Végveszélyben című Harrison Ford-film, amiben már a kolumbiai kartellek voltak a főszereplők, akárcsak a 2001-es Betépve (Blow) című filmben, ami dettó a kokainról szólt, de inkább a keleti, majd a nyugati partról, és egy George Jung nevű paliról, aki többek között Pablo Escobarral is üzletelve terítette be a fehér porral Kaliforniát.
mert Soderbergh több szálon futó rendezésében minden oldallal megismerkedünk – a kartellel, a korrupt mexikói katonákkal, a politikusokkal és a fogyasztókkal is –, és mindezt olyan húsba vágó szenvtelenséggel mutatja meg, hogy napokig a film hatása alatt voltam. 2006-ban jelent meg a mai napig az egyik legjobb dokumentumfilm a miami drogháborúkról Cocaine Cowboys (Kokaincowboyok) címmel, amiben a kolumbiai kartellek hetvenes és nyolcvanas évekbeli amerikai kalandjairól volt szó, elképesztő részletességgel.
Ridley Scott a keleti parti heroinbizniszről és a vietnami háborút drogcsempészésre (elesett katonák koporsójában hozta be az anyagot az Aranyháromszögből) felhasználó Frank Lucas történetéről forgatott egy Amerikai gengszter című filmet 2007-ben, 2012-ben pedig Oliver Stone is beszállt a kartellbizniszbe, és Vadállatok címmel egy olyan szerelmi háromszögről csinált egy meglehetősen rossz filmet, amit a mexikói Baja-kartell szed darabokra.
Ami a tévét illeti: a Maffiózók drogos vonalai mellett ott volt a Drót (mindkettő HBO), viszont az előbbi nem igazán a drogbárókkal foglalkozott, hanem az amerikai olasz maffiával, utóbbi meg egy város, Baltimore történetén keresztül festett meg egy nagyszabású tablót az amerikai társadalomról, aminek a drogdílerek éppúgy részesei, mint a politikusok vagy az újságírók.
2003-ban készült egy Kingpin című minisorozat egy mexikói drogbáróról, de a nézők nem szerették, nem úgy mint a Breaking Bad című AMC-sorozatot, ami amellett, hogy a televíziózás új aranykorának egyik legfontosabb darabja volt, egy klasszikus görög tragédiát darabolt szét 62 részre, és 2008 és 2013 között megmutatta, hogy
egy metamfetamint főző kémiatanárból lett kőkemény bűnöző története is lehet kifejezetten emberi.
Egy évvel később az olasz Sky Italia indította el a Gomorrah című sorozatát, ami a nápolyi maffiáról szólt, és ha már valahol hasonlítani kell, akkor inkább a Maffiózókat emlegetném vele kapcsolatban, hiszen nem kizárólag a drogterjesztésről szól, hanem a helyi gengsztervilágról, de olyan realizmussal, amit ritkán láthatunk a tévében vagy a moziban.
2015-ben, abban az évben, amikor Joaquín Guzmán, a Köpcös néven ismert mexikói bűnöző, a Sinaloa kartell feje meglógott a börtönből egy 1,5 kilométeres, összkomfortos alagúton keresztül, a Netflix bemutatta a Narcos című sorozatának első évadát. A Narcos Pablo Escobarról szólt, a kolumbiai Medellín kartell fejéről, aki 1975 és 1993 között a Cali kartellel egyetemben az USA felé irányuló kokainforgalom 90 százalékát biztosította. Heti 70-80 tonna drogról volt szó. A sorozatot a Netflix Kolumbiában, Medellínben és Bogotában forgatta, úgy, hogy a kormány 2 millió dollárt átvállalt a gyártási költségekből. Miután a Netflix tavaly nyár óta már a világ majdnem minden országában elérhető, a 70 százalékban spanyolul, angol felirattal forgatott sorozat hamar globális közönségre talált, és éppúgy szeretik Dél-Amerikában, mint Ázsiában vagy Európában. A főszereplő Wagner Mourát ugyan Kolumbiában sok kritika érte, mert a brazil származású színész spanyolja nem volt elég autentikus (állítólag), de ezt másutt nem tették szóvá (igaz, a Közönséges bűnözők tört magyarsággal elhangzó mondatain is csak mi röhögünk), azt viszont mindenki kiemelte, hogy Moura, akit a szerepért Aranyglóbuszra is jelöltek, nagyszerű volt Escobar szerepében, és senki nem csodálkozott, amikor a második évadot is bejelentették.
Amikor a Netflix a nyolcvanas évek Kolumbiájáról forgatott, Denis Villeneuve éppen a Sicario című filmjét készítette, a tavalyi év egyik legkeményebb két óráját. A mindössze 30 millió dollárból forgatott történet egy FBI-ügynöknőről szól, aki egy különösen kegyetlen mexikói drogbárót akar sittre vágni, és kis híján bele is hal a kalandba. A főszereplő Emily Blunt volt, mellette Benicio del Toro és Josh Brolin voltak a húzónevek, de jutott kisebb, de annál intenzívebb szerep Jon Bernthalnak is.
A film ötlete Villeneuve szerint akkor fogalmazódott meg benne, amikor a 2010-ben Ciudad Juárezben a kartellek elleni háború a legtöbb áldozatot követelte. A film elég sötét képet fest arról, ami a drogok elleni háború (War on Drugs) címszó alatt folyik az USA és Mexikó hatóságainak tevékeny részvételével, és kb. arra a következtetésre jut, hogy mindegy, mit teszünk, a kábítószer-csempészetet és -terjesztést nem lehet csak úgy (még titkos akciókkal sem) leállítani. A Ciudad Juárez-i polgármester teljesen kiakadt a film láttán, és bojkottra szólította fel a város lakóit, mondván, az amerikaiak a 2010-es eseményeket jelenítették meg a filmben, míg 2015-re a város már jóval biztonságosabb volt.
Egy tévésorozat és egy mozifilm után mi más jöhetett volna tavaly, mint egy dokumentumfilm, az Oscar-díjas Kathryn Bigelow producerkedése mellett forgatott, többszörös díjnyertes Carte Land. A filmet egy amerikai dokumentumfilm-rendező, Matthew Haineman készítette, és azokról a csoportokról szól, melyeknek létezését és tevékenységét sem az USA, sem Mexikó kormánya nem ismeri el hivatalosan, és akik a kartellek ellen folytatnak elképesztően veszélyes magánháborút. Két csoportra fókuszál, az amerikai Tim „Nailer” Foley vezette Arizona Border Reconra, és egy mexikói orvos, dr. José Mireles irányítása alatt álló Autodefensas nevűre. A film nyers, kemény, és egy olyan oldalát mutatja meg a drogok elleni háborúnak, amiről egyébként nem sokat beszélnek, ráadásul a filmeseket beengedték olyan helyekre is, ahová kívülállók nem nagyon jutnak el. A rendező hónapokon át szervezte a forgatást, és igyekezett minden apróságra odafigyelni, hiszen szó szerint életveszélyes helyeken forgatott.
Szintén idei, nem is olyan régen bemutatott film a The Infiltrator, ami, ha közvetve is, de dettó Escobarral foglalkozik, pontosabban azzal a pénzmosó hálózattal, amin keresztül a dél-amerikai drogbárók legitimálták vagyonukat. Az amerikai vámhivatalnak sikerült egy Robert Mazur nevű ügynököt közel juttatni a tűzhöz, és végül lebuktatni a korrupt bankokat, melyek részt vettek a kokainmilliárdok tisztára mosásában.
A film nem rossz, de kicsit lassú, és a történet sem annyira izgalmas, mint elsőre hangzik. A színészek megmentik a jelenetek nagy többségét, ami érthető is, ha végignézzük a névsort: hárman is kulcsszerepet játszottak korábban kábítószerről szóló filmben vagy sorozatban. Bryan Cranston a Breaking Badben, Diane Kruger A híd amerikai változatának második évadában (ami Ciudad Juárezről szólt), Amy Ryan pedig a Drót című HBO-sorozatban.
Ami a jövőt illeti, ami már biztos, hiszen a Netflix bejelentette: még két évad készül a Narcosból. A második évad szépen felvezette a következő kétszer tíz rész történetét, ami a Cali kartell körül forog majd, az első 2017-ben kerül bemutatásra. Van rá egy fogadásom, hogy az 5. és 6. évad (ha lesz) Mexikóba helyezi át a sztorit, vagy esetleg Európába, ha ott találnak jobb partnereket – a spanyol és olasz drogkereskedelem nagy része a kilencvenes évek végéig a kolumbiai kokainra építkezett, utána a mexikóira, így szépen át is lehet vezetni mindkét verziót, ha akarják.
Hamarosan bemutatnak egy Escobar című dokumentumfilmet, ami, nem nehéz kitalálni, a jó Pablóról szól, de az alkotók homályos ígéretei alapján korszakalkotó és forradalmi lesz, nem olyan, mint az eddigiek, melyek közül egy Escobar címűt – csak hogy ne legyen olyan könnyű a dolgunk – a Netfixen is meg lehet nézni. Úgy 2002 óta hivatalosan is előkészítés fázisban van a Killing Pablo című dokumentumregény (az a Mark Bowden írta, aki a Sólyom végveszélyben-t is) filmváltozata, amit egy időben Olivers Stone is meg akart rendezni, de amikor 2008-ban a producer csődbe ment, kiszállt a projekt mellől, ahogy Leonardo DiCaprio is, aki az Escobart levadászó amerikai DEA-ügynököt alakította volna.
igaz, Mexikóban, hiszen az ő cége vette meg Don Winslow The Cartel című nagyon izgalmas és felkavaró regényének filmjogait, és ez a kb. 700 oldalas regény a mexikói drogháborúkat beszéli el 2004-től napjainkig. A főszereplője egy DEA-ügynök, Art Keller, akinek személyes kapcsolata és megbosszulnivalója van az egyik kartellfőnökkel. A regény tényleg jó, viszont üvölt róla, hogy egy kétórás filmben nemigen lehet tényleg jól megcsinálni – ez az a helyzet, amikor a sorozatfeldolgozás nemcsak anyagi, de művészi szempontból is értelmezhetőbb lenne. A rendezője Sir Ridley Scott lesz, a bemutató 2018 előtt nem várható. A forgatókönyve egyébként ugyanaz a Shane Salerno írja, aki a Vadállatok című Winslow-regényt dolgozta fel Oliver Stone-nak.
Közelebbi, szóval kézzelfoghatóbb az – esküszöm, nem én találom ki – Escobar című film terve, amiben Peter Sarsgaard, Javier Bardem és Penelope Cruz is szerepelne. A rendezője Az egy tökéletes nap és a Barrio című filmeket is jegyző spanyol, Fernando Leon De Aranoa lesz, a története pedig Escobar életének arra a szakaszára fókuszál, amikor hatalma csúcsán volt, politikai pályára készült, és összejött egy Virginia Vallejo nevű tévériporterrel. Bardem lesz Escobar, Cruz a riporternő, Sarsgaard pedig egy Neymar nevű DEA-ügynököt alakít. A forgatást még idén elkezdik, a bemutató jövőre lesz.
Ha minden igaz, hamarosan Európában is bemutatják a Bloque de Búsqueda (Search Bloc) című kolumbiai telenovellát, ami az Escobart üldöző rendőri egységről szól, és a Sony 2015-ben forgatta le Kolumbiában. A középpontban két férfi, Hernán Martín ezredes és Antonio Gavilán százados áll, akik az egész szervezetet életre hívták, és mindvégig a törvényesség határán mozogva igyekeztek elkapni Escobart, azaz szövetséget kötöttek a Cali kartell zsoldjában álló gerillákkal és céltudatosan inkább lőttek, mint kérdeztek. A 70 részes sorozatot több dél-amerikai országban már sikerrel vetítették. És ha már tévésorozat, a Netflix rendelte be a Surviving Pablo Escobar című, szintén kolumbiai sorozatot, ami John Jairo Velásquez, Escobar egyik bérgyilkosának története, és ahogy címe is mutatja, a főhős túlélte az Escobar-kalandot.
Folyatást kap a Sicario is, amit Taylor Sheridan ír a Lionsgate felkérésére, és az első film egyik karakterére, Benicio Del Toróra koncentrál majd. Egyelőre az sem világos, hogy Alejandro sorsából milyen szakaszt dolgoznak fel, a múltját vagy az első film sztorija utáni eseményeket. Emily Blunt nem fog szerepelni a filmben, egy interjúban azt nyilatkozta, hogy úgy tudja, a karakterének is írnak majd egy folytatást, ami dettó Mexikóban játszódik. Az HBO ezzel szemben Miamiba viszi legújabb filmjét, amiben Jennifer Lopez alakítja Griselda Blancót, a 11 évesen már az első gyilkosságán túleső kolumbiai kokainkirálynőt.
Végül két, kifejezetten érdekes projet: a Spotlight című filmmel tavaly Oscart nyerő First Look Media We Do Not Forget címmel forgat filmet az Anonymous hackercsoport és a Los Zetas közti kiberháborúról. Zachary Quinto és Daniel Radcliffe szerepel benne, és arról a hackről szól, aminek során az Anonymous 25 000 kormányemailt lopott le a mexikói állami szerverparkról. Az egyik producere Antoine Fuqua lesz. A másik egy tévésorozat, amit a History Channel rendelt be a Narcos egykori showrunnerjétől, és a #Cartel címen fog adásba kerülni. A főszereplője Joaquín „Köpcös” Guzmán lesz, mármint az őt alakító színész.
Rovataink a Facebookon