A Transformers 5 a világ legostobább filmje

Életemben nem haragudtam még úgy fesztiválra, mint a Fishing on Orfűre. Hogy miért? Mert a negyedik Transformers-film után megfogadtam: ha még egyszer beülök egy Michael Bay-rendezésre, amiben robotok vannak, belépek a Betyárseregbe, és dalszövegeket fogok írni a Kárpátia zenekarnak. Erre tessék, Sajó kollégának le kellett mennie a fesztiválra, én meg kénytelen voltam megnézni a világ legrosszabb filmjét, a Transformers: Az utolsó lovagot. És ezt a két és fél órát soha senkitől nem kapom vissza.

Megvan a South Park Csubakka-védelme? Az az epizód, ami megismertette velünk a teljes, totális félrebeszélést, az értelmetlenül, rendszer nélkül egymás mellé pakolt kijelentéseket, amik látszólag mégis koherens egésszé állnak össze?

Hölgyeim és Uraim, mondjuk úgy, esküdtek. Séf úr védője azt próbálta elhitetni velünk, hogy kliense 20 éve írta a Büdös Banyát. Sőt, talán el is hitette. Még én is majdnem megsajnáltam őket! De hölgyek és urak, úgymond esküdtek! Csak egy dolgot említenék, ha megengedik. Hölgyek és urak, ez itt Csubakka.

Michael Bay ötödik filmje egy bazi nagy, bazi hangos, bazi giccses Csubakka-védelem. Nincs benne két olyan dolog, momentum, jelenet, dialógus, pillantás vagy beállítás, ami bármiféle kapcsolatban lenne egymással. Egy sem. A történetnek nincs értelme. Semmi. Eleve az indítás, a 487-ben vagy mikor szász barbárokkal küzdő angolok, akik között fekete lovag is van, mármint nem a Fekete Lovag a Gyalog galoppból, hanem egy fekete színész (ami egyébként lehet, hogy egy kurva nagy metapoén, és akkor oké, de kétlem), szóval ezek a lovagok a végső kétségbeesés szélén vannak, mert a szász barbárok ezren vannak, és a halál elkerülhetetlen, és rengeteg katona repül el vértelen sebekkel a fején a kamera előtt (gyerekfilm, helló), pedig ha valakit egy pallossal kettévágnak, az picit azért vérzik, ugye. A csata azért nem vész el, mert megjelenik Merlin, az alkoholista varázsló, aki egy sárkány alakú Transformert vagy Autobotot vezet a gaz barbárok ellen, a kezében egy csudabottal, amiben benne van a Hatalom.

Ha a nyájas olvasó azt hinné, hogy innen csak feljebb van, és a teljes joggal maga elé mormolt „te jó szagú atyaúristen” után már nem fogja meglepetés érni, akkor csalódni fog. Michael Baynek sikerült meglépnie azt, amire nem sokan képesek, hiszen a filmjében a jelenetek egyre rosszabbak, szétesőbbek, érthetetlenek és élvezhetetlenek lesznek, de úgy, hogy mire elérünk a második órához, szűköltem a székemben, és visszasírtam azt a negyedik Transformers-filmet, amire annak idején egy pontot adtam, és ezt írtam:

A kihalás kora alcímű izét filmnek nagyon nehezen lehetne nevezni, hiszen ahhoz kellene egy (legalább) közepesen koherens forgatókönyv, annak lapjain karakterek, akik érdeklik a nézőt és érzelmeket váltanak ki belőle (jó esetben nem csak megvetést és gyűlöletet) és persze valami történés is.

A középkorban indított történet a 15. perctől belekerül a szokásos „a Földet valami fenyegeti, egy ember van, aki meg tudja menteni, na jó, kettő, na jó, meg Optimus" mederbe, ezúttal valami istennő akarja a Földet magának, mert ha a Transformerek anyabolygóját egyesíti vele, akkor valami majd lesz – nekünk rossz, neki jó. Ehhez a hazatérő Optimust a saját oldalára állítja, majd kb. 120 percre kispadra ülteti, hiszen csak a fináléban kerül elő (az egyik karakternek valamelyik önironikus forgatókönyvíró azt a kérdést adta a szájába, hogy „de mégis, hol van Optimus?"), amikor is azt csinálja, amit eddig, de ekkor már túl vagyunk annyi sokkon, hogy drukkolunk a gonosz Álcáknak, hogy vessenek már véget ennek az elképesztő baromságnak, amiben 

• tengeralattjárót vezetnek oxfordi irodalomtanárok, akik egyébként olyan csöcskirakós ruhában tanítanak, amilyenben mások Pumpedék castingra mennek;
• Anthony Hopkins a Marvel után a Paramountnak is eladta a lelkét, és két lábon járó expozícióként annyit csinál, hogy nekünk, a nézőknek magyarázza el, mit látunk éppen a filmben;
• az előző filmek kvázi mitológiáját és valamiféle belső logika mentén létező szabályrendszerét többször felrúgják, kezdve a II. világháborúban kommandós Űrdongóval vagy az előző részben kihaltnak nyilvánított Transformerek elszaporodásával; 
• a Mark Wahlberg alakította főhősnek egyetlen logikus tette nincsen, kezdve azzal, hogy az egyetemista lányával nem beszél, mert veszélyes, hiszen őt körözik, de Angliában kedvére flangál, mert ott biztos nem látják, és csak azért van egy fekete és egy latinó segítője, hogy a szükséges kvóta ki legyen pipálva a filmben, amiben van amerikai őslakos seriff is, nem viccelek. 

Csubakka egy wookie a Kashyyyk bolygóról. De Csubakka az Endor bolygón él. Gondolják csak meg; ennek nincs értelme! Miért akar egy wookie, egy 220 centis wookie az Endoron, 50 centis ewokok között élni? Ennek nincs értelme!  De ami még fontosabb: ennek az egésznek mi köze a most tárgyalás alatt lévő ügyhöz? Semmi. Hölgyek és urak, ennek semmi köze az ügyhöz. Ennek nincs értelme.

A forgatókönyveken hárman dolgoztak, a történethez négyen tették hozzá a magukét, és a filmet elnézve a legégetőbb kérdésem a következő: mi volt a csíra? Mi lehetett az az alapötlet, ami ugye alapvetően nem volt jó, mert mindig fejleszteni kell, javítani rajta, átírni, csiszolni, JOBBÁ TENNI, szóval könyörgöm, valaki árulja már el nekem, hogy mi lehetett ennek az elképesztően zavaros, unalmas, fogcsikorgatva összehegesztett katyvasznak az alapja? Milyen elképesztően tré écesz lehetett az, amiből ez lett? Honnan jutottak el oda, hogy a Világok Sorsát Befolyásoló izé, A Dolog, Ami Eldönt Mindent, az egy göcsörtös bot legyen?

Bay utolsó Transformers-filmjében pont azt csinálta, mint eddig, a színészek többet mozognak lassított felvételben, mint eddig, a napfény minden jelenetben belecsillan a kamerába, az amerikai zászló is megmozdul a háttérben, hajtincsek hullanak izzadt arcokba – ha kell, ha nem –, félig tátott szájú nők néznek ostobán a kamerába, majd szaladnak a főhős kinyújtott keze felé, és menekülnek meg az utolsó pillanatban, miközben körülöttük a CGI üli torát, robban szétesik, megsemmisül minden, amit csak el lehet képzelni. Egyébként ezzel lenne a legkevesebb probléma, mert hát a Transformers-filmek erről szólnak, de mintha most a fizika nem érdekelt volna már senkit, semmi kapaszkodónk nincs a valósághoz, és a trükkök nagy része leugrik a vászonról. Eddig legalább ez stimmelt úgy-ahogy, de most ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy éppen ki üt kit és miért, és kik ezek a robotok és emberek, és eleve, HOL A PICSÁBAN VAN SHIA LABEOUF, AKI AZ ELSŐ HÁROM FILM ALAPJÁN A TRANSFORMERS-UNIVERZUM KIVÁLASZTOTTJA? 

Nézzenek rám! Ügyvédként védek egy hatalmas kiadócéget, és Csubakkáról beszélek. Van ennek értelme? Hölgyek és urak, ennek semmi értelme. Az egésznek nincs értelme. Tehát emlékezniük kell, amikor majd vitázgatnak és döntögetnek az Emancipációs Kiáltványról: van értelme? Nincs. Hölgyek urak, úgymond esküdtszék! Ennek nincs értelme. Ha Csubakka az Endoron él, ítéljenek bűnöst.

A film 250 millió dolláros gyártási és 150 milliós marketingköltséggel bír, azaz 400 millióig még nullszaldós sem lesz, de nyugi, ezt a szart pont úgy fogja zabálni a világpiac, ahogy az előzőt. A 2014-es Kihalás kora alcímű film 350 milliós összköltségvetésre hozott 1,1 milliárd dollárt (ebből 245 milliót az USA-ban), és az abba beletolt kínai pénz itt is dolgozik, kínai termékelhelyezésből jut minden tizedik percre egy, a bevételek meg majd igazolják, hogy ugye, van értelme ilyen filmekre ennyi pénzt költeni, mert a nézők igénytelenségét soha nem lehet alulbecsülni, és úgyis elmennek az újabb és újabb filmekre is.