Csak egyediségben tudunk versenyezni az amerikaiakkal

A korábban a Lengemesékkel már saját egész estés animációs filmmel is bemutatkozó Pálfi Zsolt volt a Salamon király kalandjai animációs rendezője is. Megkérdeztük, mennyire pénzkérdés egy jó animációs film, és tényleg újra animációs nagyhatalom lesz-e Magyarország? Sőt, azt is elmagyarázta, mit csinál egy animációs rendező, és mi a szerepe a számítógépnek a rajzfilmekben.

Mit csinál pontosan az animációs rendező?

Úgy kell elképzelni, mint a játékfilmekben a rendezőt, mikor instruálja a színészeket, csak itt az animátorok felelnek meg a színészeknek, akiket ugyanúgy irányítani kell. Az animátorok általában a film egy-egy részletén dolgoznak, és az animációs rendező az, akinek egészben át kell látnia a történetet, ezért neki kell összefogni az animációs csapatot. A Salamon király kalandjaiban Hanan (Albert Hanan Kaminski rendező) teljesen rám bízta a feladat animációs részét, persze előtte egyeztettünk, hogy milyen mozgatási stílust akar látni. Mi már többször dolgoztunk együtt vele korábban, és tudta, hogy milyen kezekben lesz a filmje. Itt a nehézséget csak az okozta, hogy a koprodukció miatt a film egyik fele egy izraeli stúdióban készült, és így kellett megoldani, hogy a végén a film minőségén ez ne látszódjék. Az animációs rendezőnek ugyanis lehetőség szerint ismernie kell az animátorokat, tisztában lenni az erősségeikkel és a gyengéikkel, az izraeli animátorokat viszont nem ismertem. De végül megoldottuk.

Mennyire érzed a sajátodnak a filmet?

Az sose jó, ha az animációs rendező elkezdi rendezni is a filmet. Az én dolgom az volt, hogy a jelenetekben az animáció kifejező legyen, a mozgások működjenek, a többi már a rendező dolga. Tehát ez nem az én filmem, ettől függetlenül az animáció elfogadásában szabad kezet kaptam. Emellett a storyboardot, vagyis a képes forgatókönyvet hárman készítettük itt Magyarországon. A figurákon, látványvilágon is ötleteltünk itthon négyen-öten, illetve kint Izraelben is volt egy grafikus, és Hanan végül az ő designja mellett döntött. Ahhoz viszont, hogy a figurák mozgathatók legyenek, valamilyen szinten bele kellett nyúlni a rajzaiba. Így a végleges figuraterveket a mi csapatunkból Hernádi Edit készítette el. A főszereplő, Salamon viszont nem sikeredett elég karakteresre, ezért végül azt én terveztem újra, talán látható is, hogy kicsit más stílusú figura, mint a többi szereplő. Persze ha az ember sok munkát sok időn keresztül beletesz egy alkotásba egyre inkább magáénak érzi.

Akkor az is csak véletlen ezek szerint, hogy a Hadad nevű szereplő engem az Egri csillagok-film Bárdy György alakította Jumurdzsákjára emlékeztetett?

Most, hogy mondod, tényleg hasonlíthat rá, de ez teljesen véletlen, mert őt sem magyar rajzolók tervezték. Nekünk egyébként nem Jumurdzsák ugrott be erről a figuráról, hanem Máris szomszéd a Mézga családból.

Óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy egy ilyen sztorit mennyire szánnak magyar piacra? Ez nem inkább az izraeli nézőknek lehet érdekes?

A magyar piac szempontjából a Bibliából ismerős Salamonról szóló mese megállhatja a helyét, de azt is tudni kell ehhez a filmhez, hogy a Salamon-legenda Izraelben vagy inkább a Közel-Keleten olyan, mint nálunk a Mátyás király-mesék. Nem is csak a zsidóknál, hanem az arab világban is magukénak vallják, sőt, ami még érdekes, Etiópiában úgy tartják, hogy az ő királyaik Salamontól származnak. Eredetileg Hanan úgy képzelte ezt a filmet, hogy egy zsidó és egy európai stúdió mellett lett volna egy arab és egy etióp partner is, négy eltérő kulturális hátterű és vallású országból, egyébként is ez a filmnek az üzenete, hogy szeressük egymást akkor is, ha különbözőek vagyunk, ne veszekedjenek a különböző kultúrák. Végül az etióp partnerrel nem sikerült összehozni a dolgot, míg az arab partnerrel ennél tovább sikerült jutni, de végül ők is visszaléptek, így maradt a magyar vonal az izraeli mellett. Egyébként meg teljesen semleges meseként is felfogható, a benne szereplő nációkat képviselő karakterek mind pozitív, esendő emberek, Salamon is. Itt egyetlen negatív karakter van, a Démon, aki viszont nem emberi lény.

Mi volt a fő különbség a saját filmed, a Lengemesék és a Salamon király között technikailag?

A Lengemesék egy 2D-s programmal animált film volt, a Salamon viszont egy végig rajzolt film, ezért sokkal költségesebb is. A Lengemesék világához illett a kicsit papírkivágásos hatást keltő animáció: kifejezetten az óvodás és kisiskolás korcsoportnak készítettük, míg a Salamon idősebb korosztálynak való, szóval teljesen más világ a kettő. Tehát a Lengemeséknél a megrajzolt figuratervek alapján egy animációs programban felépítettük a karaktereket az összes nézettel együtt, ezeket becsontoztuk, és a csontok és vektorpontok segítségével keltettük életre a figurákat, így a kész animációkat már nem kellett befázisolni és a rajzokat sem kellett egyesével kifesteni. A Salamonnál hagyományos rajzanimációt alkalmaztunk, ami azt jelenti, hogy a már meganimált jeleneteket újra kézbe kellett vennie a kulcs fázisrajzolónak, karakterhelyesen kihúznia és besűríteni a rajzokat, aztán a kifestők rajzonként kifestették a jeleneteket. Ezek után még dolgozott egy árnyék animátor csapat, akiknek szintén újra végig kellett menni az összes rajzon.

Egy rajzfilm látványvilága mennyire koncepció, és mennyire pénzkérdés?

A Salamon királynál Hanan azt az irányt vázolta fel az elején, hogy lehetőleg egyedi látványvilága legyen, és ne valami amerikai stílusú filmet csináljunk. Menet közben kicsit átalakult a koncepció, és populárisabb, befogadhatóbb irányt vettek a figurák, de költségvetésben természetesen a közelében sincs egy amerikai animációs filmnek. Szerintem ezért is fontos Európában olyan filmeket csinálni, ami inkább valami egyedi látványvilág, azzal tudunk mutatni valami újat, a nagy költségvetésű, 3D-s amerikai filmekkel képtelenség versenyezni. De az én ízlésemhez egyébként is közelebb állnak a kis költségvetésű filmek, mint például Gauder Áron Nyóckerje, vagy élőszereplős filmek esetében a dán Dogma-filmek, amik sokszor egy szobában játszódnak. Nekem egyszerűen nem szimpatikus, ha milliárdokat szórnak el egy filmre. Ha van egy jó forgatókönyv, jó dramaturgiával jó dialógusokkal, akkor akár pálcikafigurákkal is el lehet mesélni és jó lesz. Sok pénznél ugyanez az erő már mintha elveszne.

Mik voltak azok az animációs filmek, amik különösen tetszettek, és nem a nagy amerikai stúdiók csinálták?

A messzi Észak című francia-dán film gyönyörű, míves rajzolt film, nem kis költségvetésből csinálták, de nagyon európai és tényleg nagyon szép, csak ezek a filmek sajnos nem kapnak elég reklámot. Aztán A tenger dalai, amit ugyanaz az ír stúdió csinált, mint a Kells titkát, amit egyébként Magyarországon, a kecskeméti stúdióban gyártottak le.

Az utóbbi években több fiatal magyar animációs rendező nyert rangos külföldi díjakat: Vácz Péter, Bucsi Réka és sokan mások is. Ezek rövidfilmek ugyan, de ez jelentheti azt, hogy újra animációs nagyhatalom leszünk?

Magyarországon mindenképpen komoly hagyományai vannak az animációs filmnek. Kevesen tudják, hogy a rendszerváltásig Európa legnagyobb rajzfilmstúdiója a Pannónia Filmstúdió volt, szóval túlzás nélkül rajzfilmnagyhatalom voltunk a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években. Nagyszerű írók dolgoztak a műfajban, Romhányi Józseftől Nepp Józsefig, és így tovább. A rendszerváltás után ezek a lehetőségek megszűntek, a sorozatok és egész estés filmek helyett rövidfilmekre maradt csak pénz. Most viszont a fiatalok érezhetően beindultak, merítkeznek a régi hagyományokból is, és jól is menedzselik őket, köszönhetően a MOME-nak is. Rátaláltak egy sajátos stílusra, ami friss, és a fesztiválokon is díjazzák őket. Talán később egész estés filmek is lehetnek majd, csak ezek tényleg borzasztó költségesek. Láttam már több példát is rá, hogy olyan filmek nem készültek el, amikbe már százmilliókat öltek, és az animációs filmekből még az olcsóbbak is drágábbak egy átlagos élőszereplős játékfilmnél.

Lesz azért például Toldi-rajzfilm, amire egymilliárd forintot különített el a kormány. Ebből már lehet jót csinálni?

Valószínűleg igen, ha jó a forgatókönyv, továbbá hozzáillő, jó látványvilág készül, és sikerül megoldani jó szakemberekkel a gyártást.

Mennyit változott a technika azóta, hogy te a kilencvenes években animációval kezdtél foglalkozni?

Sokat, mivel megjelent a számítógép. Egyébként ahogy mondtam, az animátor a színész, a technika inkább olyan, mint a ceruza vagy a számítógépes programok. Egy író sem tud jobban írni csak attól, hogy régen kézzel vagy írógéppel kellett írnia, most pedig szövegszerkesztővel dolgozhat. Egy animátornak is sokat kell tanulnia ahhoz, hogy bármilyen programban jó animációt készítsen. A fizika törvényeit betartani az első lépés, hogy hiteles animációt készítsen, a súlypont jó elhelyezése a megfelelő sebesség ritmus kialakítása, megtalálása. Ezután jön a színészi játék: ha valaki már le tud animálni egy figurát, aki a fizika törvényszerűségeinek megfelelően mozog, még lehet, hogy egy üres robotanimáció lesz az eredmény, mert nem lesznek érzelmei, a járásában nem lesz benne a karaktere stb. A technológia elsősorban abban segít, hogy bizonyos munkafázisokat el lehet hagyni, amiket a számítógép megcsinál helyettünk, ilyen szempontból nagy segítség. Illetve többféle látványvilág kipróbálására ad lehetőséget.

Említetted a magyar animációs filmek aranykorát - ezek közül melyik filmek voltak rád akkora hatással, hogy végül az animációnál kötöttél ki?

Gyerekkoromban már megragadott ez a műfaj, és lehet, hogy tudat alatt már akkor elhatároztam, hogy rajzfilmes szeretnék lenni: a Vuk és a Ludas Matyi mindenképpen mérföldkő volt nyolcévesen. Később aztán a tévében éjszakánként sok magyar felnőtt rövidfilmet vetítettek, és akkor Kovásznai György munkái voltak a legnagyobb hatással rám, ő készítette az első magyar, felnőtteknek szóló, egészestés animációs filmet is, a Habfürdőt, de ahogy látom, ő a mai fiatalokra is hat. Néhány éve pedig megnéztem újra a Fehérlófiát Jankovics Marcelltől, és az is a mai napig időtálló.