Az apokalipszis is lehet dögunalmas

Moziba járni sok mindenért lehet, nekem van olyan ismerősöm, aki ott szeret aludni napközben, mások a nachos miatt mennek, akad olyan is, aki szeretne elgondolkodni a filmeken, másokat meg az érdekli, hogy minél látványosabb, tényleg bazinagy vászonra való akciót lásson, hadd dübörögjön közben a fülébe a Dolby Surround. Ők mentek el megnézni az Űrvihart, ami amellett, hogy minden idők legfélrevezetőbb és leggagyibb címe is magyarul, az év legszarabb filmje, egyben Gerard Butler karrierjének abszolút mélypontja. Igen, a Támadás a Fehér Ház ellen 2 - London ostroma és az Egyiptom isteneinél is rosszabb, ami nagy szó. Szóval aki elment rá, az jól megszívta.

Pedig minden adott volt ahhoz, hogy egy olyan agyatlan, de szórakoztató baromságot kapjon az ember, mint a Törésvonal, amiben Kalifornia szakad le az USA-ról és Szikla Johnson menti meg a vizes pólóban rohangáltatott bögyös csajt, vagy mint a Holnapután, amiben a rohamosan befagyó New York-ban csak egy embernek jut eszébe, hogy ha bezárjuk az ajtót, NEM JÖN BE A FAGY SEM. És az Űrvihar még ezeknél is tudott gagyibb lenni, sőt. Az egyébként agyhalottaknak forgatott 2012 bármelyik jelenetét felhozatnánk példának arra, hogyan kell úgy forgatni apokalipszist, hogy a néző a 4. másodpercben boldogan eleressze a logika gyeplőjét és a saját magát komolyan cseppet sem vevő alkotókkal együtt elmerüljön egy 20 hónapos kisfickó agyába, ahol az olyan impulzusok működnek leginkább, hogyaszongya: torony -> disztroj. BUMM.

Az Űrviharban úgy tűnik, Dean Devlin rendező, aki eddig olyan filmek mellett producerkedett, mit a Godzilla (nem a legutóbbi, hanem a raptorgodzillás a kilencvenes évekből) vagy a két Függetlenség napja, mindet elfelejtett abból, amit eddig a katasztrófafilmekről tudott. Pedig még a forgatókönyvet is ő írta, szóval azt csinálhatott, amit akart (a producer is ő volt), de ezek szerint ő úgy akart moralizálni, hogy közben elfelejtette a film alapfelállását, azt, hogy egy olyan jövőben vagyunk, amiben az ember meglovagolja a villámokat, és úgy alakítja az időjárást, ahogy csak akarja. Szóval erre bármit fel lehet húzni, de Devlin valamiért kínosan a jelenben gyökerezteti a sztorit. Gondolom azért mert 2022 még annyira közeljövő, hogy olcsón meg lehet úszni a díszleteket, a kellékeket és a jelmezeket, csak az űrállomás CGI-ja kerül igazán pénzbe.

Ja, igen, az űr. A film ugyan nem magyarázza meg sehogy, de az időjárást úgy sikerül irányítanunk, hogy miután 2019-ben a világot egyre több természeti katasztrófa sújtotta, az ENSZ a sarkára állt, és létrehozott egy bizottságot, ami három alatt kifejlesztette a Dutch Boy nevű izét, ami egy sok műholdból és a bolygót körülvevő hálóból álló rendszer fent az űrben, a közepén meg ott ül a Nemzetközi Űrállomás, ahonnan Jake Lawson (Gerald Butler) játssza az istent. És ha valahol esik, akkor odadobnak egy rakás műholdat, azok meg széjjelrobbantják a felhőt. Oszt kalap, kánaán. Jake persze nonkonform és önfejű, és ki is vágják a melóból, hogy a világ legidegesítőbb fejű és leggázabb parókáját viselő öccsével (Jim Sturgess) meglegyen az a konfliktus, ami majd a filmet előre viszi. Lawson egy pöcs, aki meg van arról győződve, hogy mindenhez ő ért a legjobban, az öccse meg egy gerinctelen féreg, aki bárkinek alávág, hogy előrébb jusson.

Lawsont persze vissza kell hívni a projekt mellé, amikor egy afgán falut a sivatag közepén fagyaszt meg 0,45 másodperc alatt egy műhold, és ez nem jó ugye, bármilyen távol is esik az USA-tól (ahogy a másik baljós esemény, a kis híján felforró Hong Kong is). Az elnök (Andy Garcia minden idők leghiteltelenebb szerepében) meg az asztalra csap, basszameg, tessen megjavítani, mielőtt Iowa fagy meg. És Lawson jön, és innentől úgy egy órán át az égvilágon semmi nem történik. Az űrállomáson a bugot keresik a programban, a földön az elnök egyre gyanúsabb lesz (de ez persze csak elterelés), az öcsi meg megdugja a csaját többször. Aki az elnöki testőrség tagja, ha jól emlékszem, de két napja láttam ezt a katasztrófát, már lehet, hogy elfelejtettem. Ahelyett, hogy minden és mindenki nagyon nagy szarban lenne és változatosabbnál érdekesebb módon cseszi szét az időjárás a Földet, moralizálunk és nyomozunk, Butler komoran néz maga elé és becsajozik az űrben, ami meg az apokalipszisből mégis megvalósul, azt már láttuk ezer filmben: a partmenti metropoliszt pont úgy mossa el az ár, mint a 2012-ben, a toronyházak meg úgy borulnak, ahogy egy bölcsödés gyerek elképzeli.

A Michael Crichton és Al Gore legvadabb rémálmait is megszégyenítő alapfelállás a kontrollált, majd elszabaduló időjárásról lehetett volna vicces vagy drámai is, de nem lett csak egy 120 millió dollárba kerülő, öncélú CGI-orgia, aminek nincs tétje, amiben a színészek nem egymásra forgatják a szemüket, hanem a szövegük miatti frusztrációjukat jelzik nekünk, és amikor az űrben is elszabadul a pokol (a megbuherált rendszer egy adott ponton leszakadna a Földre, de Lawsonnal nem számoltak a gazemberek) akkor meg a film olyan, mint a szegény ember Gravitációja.

Devlin pedig mindent bevet, a pillanatok alatt megfagyó riói strandon egy bikinis csaj még PONT bele tud szaladni a képbe, és van megmentésre váró kutya is, nem vicc. A néző úgy félóra után kezdi azt érezni, hogy itt ő éppen szopatva van, hiszen olyan dolgokat adnak el neki fontosnak, amik nem azok (a Lawson-fivérek kapcsolata pl.), olyan karakterekkel, akiket nyomtalanul ki lehet venni a filmből, kezdve a két főszereplővel. És ez a legdöbbenetesebb: ez már a feljavított verzió, hiszen a próbavetítések után elhajtották Devlint a fenébe, és behozták Jerry Bruckheimer producert, hogy mentse, ami menthető. Bele sem merek gondolni, milyen lehetett ez korábban.