Még ez is lehet az év sci-fije

Azért is jó, hogy van Netflix, mert a segítségével egyre több fiatal filmes kap lehetőséget, hogy megcsinálja a saját sztoriját. Miközben a nagy stúdiók szinte kizárólag biztonsági játékokat játszanak, a Netflix mer pénzt adni olyan projektekre, amelyekben akár a történet, akár az alkotók miatt akad kockázat bőven. A Hét nővér is ezek közé tartozik. (Bár a Netflixre készült, Magyarországon moziban is forgalmazzák.) Olyan filmesek csinálták, akik mögött kevés tapasztalat van, a forgatókönyvírók még alig írtak valamit, a rendező, Tommy Wirkola pedig leginkább a Náci zombik első és második részéről híresült el. És a történetben is akad rizikó bőven. Egyrészt teljesen eredeti sztori, amiből manapság elég kevés van a moziban, nem épül ismert képregényekre, könyvekre, karakterekre. Másrészt a főszereplői hetesikrek, akiket ugyanaz a színésznő, Noomi Rapace játszik. De megérte kockáztatni, mert Hét nővér érdekes, végig izgalmas, ellentmondásos sci-fi lett. Okosnak nem túl okos, de ne legyünk telhetetlenek.

A film a nem túl messzi jövőben, a 2070-es években játszódik. A Föld reménytelenül túlnépesedett: kevés az élelem, a víz, a hely és túl sok az ember. Ráadásul az élelmiszerhiányt génmanipulált alapanyagokkal igyekeztek pótolni, aminek az lett a következménye, hogy megnőtt a többes ikerterhességek száma. A megoldást a Nicolette Cayman (Glenn Close) vezette állam abban látja, ha bevezetik az egykepolitikát. Ez egy kicsit durvább, mint ami Kínában volt érvényben sokáig: minden családnak csak egy gyereke lehet, ha több születik, azokat elveszik tőlük. A nem kívánt testvéreket hibernálják azzal az ígérettel, hogy ha a Föld helyzete javul, majd kiolvasztják őket.

Ebbe a világba születik hét ikerunokája Terrence Settmannek (Willem Dafoe), ráadásul a lánya belehal a szülésbe. Settman úgy dönt, hogy megtartja az összes gyereket, mindannyiukat maga neveli fel úgy, mintha egy személy lennének. Vagyis a hét napjairól elnevezett hét lány a külvilág számára egyazon személy, Karen Settman. A hét minden napján más lány mehet ki az utcára, más mehet be dolgozni, más élheti Karen Settman életét. Este aztán részletesen beszámolnak egymásnak arról, hogy mi történt aznap Karennel, hogy a másnapi Karent ne érjék meglepetések. Ebbe a rendszerbe csúszik hiba akkor, amikor Hétfő eltűnik (a film eredeti címe What Happened to Monday), a többieknek pedig minél gyorsabban ki kell deríteniük, hogy mi történt vele, mielőtt lelepleződnek.

Ha minden így megy tovább, valóban a túlnépesedés lesz a Föld legnagyobb problémája, amire nehéz humánus megoldást találni. Nicolette Cayman nem egy elmebeteg diktátor, az érvei nagyon is racionálisak, a szándékai viszonylag tiszták, az eszközei pedig azért mocskosak, mert nem tud kitalálni mást. Ahogy ő, úgy a Settman lányok sem egyértelműen jó vagy rossz karakterek. Azt mondjuk nem értettem, hogy Glenn Close miért vette néha teljesen karikatúraszerűre Caymant.

Amikor még csak a Hét nővér előzetesét láttam, arra gondoltam, hogy nem lehet hét egyenrangú főszereplője egy filmnek. Nem is lett, minden lány karaktere annyira van kifejtve, amennyire a szerepük fontos a történetben. Van, akiről csak annyit tudunk meg, hogy jó matekból, nagyon ért a kütyükhöz és introvertált, míg másokról sokkal árnyaltabb képet kapunk. Persze elkerülhetetlen, hogy mindegyiknek legyen egy erős jellemzője, hogy meg tudjuk különböztetni őket, így lett Szombat a platinaszőke szexi, Csütörtök meg a rövid hajú lázadó. Noomi Rapace piszok nehéz feladatot kapott, de megoldotta. Willem Dafoe sokkal kevesebb lehetőséget kapott, Terrence Settmanről egyszerűen nem tudtunk meg eleget.

Bár egy-két helyen visszaköszönnek olyan sci-fik, mint a Különvélemény, Az ember gyermeke vagy a Szárnyas fejvadász, a Hét nővér sikeresen teremtette meg a saját világát. Van egy csomó kütyü, meg jövőbeli fegyver, de egyik sem röhejes. Érintőképernyők már most is mindenhol vannak, az, hogy Hét nővérben már az emberek tenyerében is, szépen mutatja az emberek és a gépek összeolvadásának folyamatát. A Cayman által létrehozott diktatúra nyomasztó ugyan a folytonos ellenőrzésekkel meg agymosással, de nem teljesen élhetetlen. Nem lógnak akasztott emberek az utcákon, aki nem akar, vagy akinek nem csúszik be egynél több gyerek, az egész jól el lehet benne. Persze ahogy mindig, most is a szegények szívják meg a legjobban.

 És itt nemcsak a filmekben megszokott, hogy ver el két ötvenkilós nő egy kommandós egységet problémára gondolok. Hanem olyan hibákra, hogy a főgonosz kijelenti, hogy nem akar semmi feltűnést, aztán a nyílt utcán lövöldöz egy hadsereg a menekülő csajokra. Hát ez tényleg nem feltűnő egyáltalán. Örvendetes, hogy nincs igazi happy end, de a film vége olyan erőltetett és bugyuta, hogy majdnem elveszi az előző két óra örömét. De csak majdnem.