A svéd Jézus egy kislány

Mifelénk egyes politikusok előszeretettel hangoztatják, hogy Nyugat-Európa a vesztébe rohan. Hogy nem néznek szembe a problémáikkal, az értékválsággal, a menekültáradattal, ez pedig a pusztulásukat fogja okozni. Pedig az idei európai filmeket elnézve nem úgy tűnik, hogy ne érzékelnék a problémákat. Nézzük csak a svéd filmeket: nemrég a Cannes-ban és az Európai Filmakadémia által is agyondíjazott A négyzet kapcsán írtuk, hogy film aktuálisabb nem is lehetne. Hogy rengeteg olyan problémára reflektál, amivel a nyugat-európaiak jelenleg szembenéznek. Most pedig itt van a Kaotikus karácsony, ami, mint a címe is mutatja, egy szimpla karácsonyi vígjáték. Mégis benne van egy csomó dolog abból, amivel a svéd társadalom jelenleg küzd.

Adott egy meleg pár, Simon (Anastasios Soulis) és Oscar (Anton Lundqvist A hídból), akik évek óta együtt élnek. Nemrég közösen vettek házat, de egy jóval fontosabb lépésre is készülnek. Éppen ezért itt az ideje, hogy végre bemutassák egymásnak a családjaikat, és bejelentsék nekik, hogy mit terveznek. Egy nagy vacsorapartira hívják Oscar szüleit, a nővérét, annak kislányát és a nagymamát. Simon részéről is jönnek a szülők, az öccse, meg az anyja új, jóval fiatalabb pasija. És ott lesz még Cissi, a fiúk régi barátnője, akiről egyelőre csak ők tudják, hogy jóval több, mint egy gyerekkori haver.

 Aztán szép lassan kiderül, hogy ez messze nem ilyen egyszerű. Hogy nem egyformán ugyan, de szinte mindenkinek fejfájást okoz Simonék kapcsolata, hogy múltja, gyökerei, neveltetése függvényében mindenki gondol róluk valamit. Valamit, ami nem éppen pozitív. A gyökerek pedig nagyon különbözőek: Oscar szülei a svéd felső középosztály tagjai, sok pénzük, társadalmi rangjuk van. Simon apja viszont görög bevándorló, igaz, évtizedek óta Svédországban él. Tanár, most mégis abban a szállodában takarít, ahol Oscar szülei megszálltak. Simon anyának új barátja, Rami szintén bevándorló, de ő csak pár éve érkezett Libanonból. 

És ezek a különbségek, bármennyire is próbálják eleinte leplezni, igenis számítanak. Amikor pedig némi ital hatására kibuknak, az, bár egy vígjátékról beszélünk, egyáltalán nem vicces. A Kaotikus karácsony amúgy sem az a térdcsapkodós komédia. Konkrétan egy viccre sem emlékszem belőle, pedig csak pár nappal ezelőtt láttam. A rendező, Helena Bergström, aki egyben a film egyik főszereplője is, nagyon igyekszik, hogy minden generáció igazságát bemutassa. Hogy ne csak a szuperkedves meleg pár, hanem a morózus apa is véleménye elhangozhasson. De az azért kiderül, hogy nagyon hisz a fiatalabb generációkban. Minél fiatalabb egy szereplő, annál józanabb, annál kompromisszumkészebb és annál szabadabb. Ezt a szabadságot, amit nem is kis részben a szülők teremtettek meg nekik, éppen a szülők irigylik tőlük legjobban - állítja Bergström.

Sokat ront rajta a vége, ami még hollywoodi mértékkel mérve is bombasztikus, hatásvadász és meseszerű. Szándékosan az, de akkor is furcsán hat egy olyan filmben, ami közel két órán keresztül igyekezett a valóság talaján maradni. Egy karácsonyi vígjáték (amennyire ez a film az) jól tud működni akkor is, ha semmilyen módon nem utal Jézus születésére. Bergström filmjének utolsó 15 perce még azokat is megterheli, akik egyébként jól bírják a svéd családok némileg túlbeszélt konfliktusait.

Ne maradjon le semmiről! (PREVIEW)