Év végére az év legpocsékabb horrorja is megérkezett

A töltött káposztával ellentétbe A texasi láncfűrészes mészárlás nem lett jobb soha attól, hogy megint elővették és felmelegítették. Tobe Hooper eredeti, 1973-as, korszakos, legendás, zseniális, a mai napig egyedülálló horrorja rengeteg szerencsés együttállás miatt lett olyan, amilyen (borzasztó forgatási körülmények, amatőr színészek, spórolós költségvetés, végtelen fantázia), és hiába próbáltak újból és újból nekifutni, mintha mindig egy totális félreértés lett volna belőle. Még akkor is, amikor Hooper maga, a pénzsóvár Cannon-stúdió miatt 1986-ban elkészítette a folytatást. Vannak horrorfilmek, amik tudnak szórakoztatóak lenni sorozatban (Rémálom az Elm utcában, Halloween), a tahó kannibálcsalád sztorija nem ilyen volt.

Ennek ellenére, három folytatás, egy remake, egy remake-előzmény, és egy második remake után itt van a Bőrpofa, egy olcsó, fantáziátlan, borzasztóan rossz és felesleges film, ami szintén teljesen félreérti az eredetit, és szintén csak azért készült el, hogy pénzt facsarjon ki valamiből, ami négy évtizeddel ezelőtt iszonyatosan menő volt. A Bőrpofa ráadásul megint a legfeleslegesebb műfajt választotta: azt mutatja be, hogyan keletkezett az a szörnyeteg, aki később majd láncfűrésszel fog kergetni tiniket, miközben a halott társaik nyúzott arcát hordja a fején.

Pedig legalább alkalmas embereket találtak hozzá: a Bőrpofát Alexandre Bustillo és Julien Maury rendezte, és aki képben volt a tíz évvel ezelőtt extrém francia horrorhullámmal, akkor biztosan emlékezik a À l'intérieur (magyarul: A betolakodó) című filmjükre, amiben Béatrice Dalle egy terhes fiatal nőt terrorizált. A New French Extremity-re keresztelt vonal elsorvadt (bár a Nyers még próbálja tartani a rohadó zászlaját), Bustillo és Maury azóta nem rendezett semmi emlékezeteset, de ettől még nem tűnhettek papíron rossz választásnak. Én meg tudnám védeni azt is, hogy egy ilyen filmbe Stephen Dorff kell, vagy hogy Lili Taylornak mostanában már le kell hajolnia a pénzért, de a végeredmény alapján mindenki a lehető legrosszabbul járt.

Fotó: Simon Varsano

Kész kínzás

Index: 2/10

Imdb: 5,0
Metacritic: 40/100

A Bőrpofa egy elmegyógyintézetben kezdődik, ahol egy sikeres lázadás után megszökik egy csapat fiatal, és elindulnak keresztbe-kasul Amerika déli államain (a valóságban Bulgária vidékén), egy túsznak szánt nővérrel. Ezek a fiatalok nem komplettek, mindenkit megölnek útközben, halottak mellett szexelnek, és nagyokat nevetnek közben. Fárasztóak, de hasonlóan fárasztó a rendőr, aki a nyomukba ered (Dorff), és szintén fárasztó a szintén nem komplett anyuka, aki viszont várja haza a fiát (ő pedig Taylor). És így megy a cselekmény addig, amíg kapunk egy csavart, ami tulajdonképpen a Bőrpofa egyetlen nagy ötlete, csak éppen másfél órányi kellemetlenség veszi körül.

Szóval a Bőrpofa totális félreértése az, hogy a címszereplője a főszereplője, holott A texasi láncfűrészes mészárlásban (sőt, még az ergya folytatásaiban is) nem ő egyszemélyben a gonosz, hanem van hozzá egy teljes családi tabló is. Van az őrült hippi, a gyilkolásra nem, de emberhús főzésére szívesen vállalkozó szakács, a bolond testvér, a 100 év feletti, de az embervér szopogatására tökéletes nagyapa. Ezek a filmek nem abból álltak, hogy jött a láncfűrészes, budiméretű figura, és lekaszált mindenkit, hanem hogy egy megtébolyult, egymás között szaporodó klán együttműködött, és összehozott magának egy asztalnyi tinit vacsorára. Ha kiemelünk belőlük ennyit, az olyan, mintha kiemelnénk a Star Trekből Spockot, és ő kapna egy saját filmet.

De ez mind nem érdekelne, ha a Bőrpofa legalább a csíráját mutatná a kreativitásnak, annak, hogy a rendezői nem törődtek a szintén spórolós költségvetéssel, a bolgár helyszínekkel, és a béna szereplőkkel, hanem belevitték volna azt a megszállottságot, amitől Tobe Hooper eredetije az lett volna, ami. Nem sikerült nekik egyáltalán. Gyakorlatilag nem tudok okot mondani, amiért valakinek meg kellene néznie a Bőrpofát.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!