A szörnyű tragédiákat újra és újra elő kell venni

Bogdán Árpád új filmje, a romagyilkosságokat és azok hatásait feldolgozó Genezis volt az egyetlen magyar játékfilm az idei berlini filmfesztivál programjában. A történet három, szinte végig elkülönített szálon fut: az elsőben egy romagyilkosság túlélőjét követjük (Csordás Milán), a másodikban egy halláskárosult íjászlányt (Illési Anna Enikő), a harmadikban pedig egy, a gyilkosságok egyik gyanúsítottjának kirendelt ügyvédet (Cseh Anna Marie).

Bogdán még 2007-ben tűnt fel a Boldog új élet! című drámájával, de a következő terve, az évekig előkészítés alatt álló, de végül befuccsoló Halottlátó után (ami roma miszticizmussal foglalkozott volna) egy újabb hosszú szünet helyett megírta a Genezis forgatókönyvét, amivel sikeresen pályázott a filmalapnál. A régi filmtervéről, a Genezis mondanivalójáról, és az egyik amatőr főszereplőről kérdeztük a berlini premier után.

A Genezis stábja a berlini sajtóvetítés utáni sajtótájékoztatón.

Fotó: Schneider Tamás

El tudnád mondani, hogy mi történt a Halottlátóval? Voltak elemei, amiket átmentettél ebbe a filmbe?

A Halottlátó alkotása még az előző filmfinanszírozási rendszerben kezdődött el. A Boldog új élet! után volt egy érthető és lelkes hajrá, hogy akkor mi legyen a következő. Gyerekeket táboroztattam valahol az Alföldön, és megláttam egy öreg cigány bácsit, ahogy egy kiszáradt folyó mellett nézi a facsonkokat, amik kiállnak a vízből, és egy hegedű van a kezében. Ez annyira erős kép volt, hogy rögtön beugrott a Halottlátó alapja. Ezt kezdtük a Laokoón Filmmel fejleszteni, iszonyatosan sok helyen megfordult a terv, többek között Berlinben is. A forgatókönyv majdnem készen volt. Leforgattunk egy 12 perces pilotot, amiben olyan színészek szerepeltek, mint Törőcsik Mari, Mucsi Zoltán, és Kovács Lajos. Viszont nagyon pénzigényes terv volt, egy mágikus realista thrillerről beszélünk. Külföldről is kellett volna pénz, sikerült a finn filmalapot berángatni, de ők nem tudták két évig jegeltetni a projektet. Ezután felvettük a fonalat a filmalapnál, és arra jutottunk, hogy ezt csak magyar pénzből nem lehet megcsinálni. Mondtam, hogy nekem kell egy következő alkotás, és elkezdtem írni a Genezist. A Genezis sok év motívumrendszerét összegzi, és nem volt olyan nagyon nehéz megírni, és mint látod, itt vagyunk Berlinben.

Csak azért kérdezem, mert néha felsejlenek a Genezisben misztikus elemek is. A köd az elején, az egészen mondaszerű íjászkarakter a második sztoriban például.

Az íjász karakterének ősfigurája Artemisz volt, a vadászat istennője, aki inkább a természetben, az állatokkal érzi jól magát. És a természet is reagál erre.

Bogdán Árpád

Fotó: Schneider Tamás

A sztori három történetszálra van osztva. Ez a koncepció mindig megvolt?

Rögtön az elején, így kezdtem el írni. Következetesen végig kitartott a koncepció: volt a kisfiú, a kamaszlány, és az ügyvédnő.

Miért választottad ezt a szerkezetet?

Mert ha három történetünk van, az mélyebben tudja azt a szándékot kiszolgálni, hogy megértessük a nézővel az üzenetet. A társadalom három különböző rétegéből érkeznek a karakterek. Nem akartam leszűkíteni a történetet a sorozatgyilkosságokra, mert számomra a Genezis pont ennek a sajnálatos eseménynek a fejlődéstörténete, inkább mögéjük akartam látni. Ne a szörnyű tragédia legyen kimagyarázva, hanem a hatás, amit kivált. A gyűrűződésről akartam beszélni, arról, hogy bedobsz a tóba egy fekete vagy fehér színű kavicsot, és az gyűrűket fog vetni. Ezekre a gyűrűkre voltam kíváncsi, nem magára a csobbanásra.

A filmalapnak volt befolyása a forgatókönyvre?

A filmalap egy kötelező lépés. Ez úgy működik, gondolom máshol is, hogy fejleszted a könyvet. Erre kapod a pénzt. Aztán emellett, ahogy mindenki amúgy lecsekkolja, hogy milyen befektetésbe teszi a pénzét, néha vannak beszámolók, mítingek. Adnak tanácsokat, felhívják a figyelmedet a hiányosságokra, de nekem ez nem volt terhes. Nem változtatják meg a miérteket és a hogyanokat, hiszen a szinopszis alapján már megszavazták a bizalmat a készülő filmnek. Ezt el lehet rontani, el lehet esni a támogatásoktól, ha mégsem úgy alakulnak a dolgok. Ha nem jó a forgatókönyv, vagy ha a rendező hitelessége kérdőjeles.

Mennyire érzed a felelősséget filmrendezőként és íróként, ha egy ilyen valós tragédiáról filmet készítesz?

Azt érzem, hogy beszélni kell róla. Nem arról van szó, hogy hallgatunk róla. Az örökségünkben nemcsak az épületeink, meg a matyóhímzések tartoznak, hanem sajnálatos módon ezek a szörnyű tragédiák is, amiket muszáj időről időre reflektorfénybe tenni, hogy újra önvizsgálatra és önkontrollra tanítsa az embereket.

A Genezis amatőr színészeit hogyan találtad meg?

A hagyományos casting úgy működik, hogy behívsz embereket. A Genezis első története lerázta magáról ezt a hagyományos rendszert, hiszen nincsen a roma közösségeknek és főleg a gyerekszínészeknek olyan kultúrája, amiben a mozinak szerves része lenne. Nem fogalmazódik meg bennük az az igény, hogy filmben legyenek. Egy tehetségkutatóra özönleni fognak, mert az egy populárisabb, kívántabb műfaj. Úgyhogy nekünk kellett keresni a szereplőket, iszonyatosan sokat jártunk vidékre, iskolákba. Így is nagyon necces volt. Egy online felületnek köszönhetően került képbe Milán, és először ő döntötte el, hogy játszani fog ebben a filmben. Én a döntésének csak örültem. A többi amatőr szereplőt ott találtam meg, ahol forgatni akartam, hiszen ők a valóság. Ha én színészt viszek oda, akkor nekem le kell utánoznom a valóságot, és minden utánzás egy ilyen típusú filmről lebukik.

A Genezist április 12-én mutatják be Magyarországon.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!