Képtelenség lemosni a romagyilkosságok gyalázatát

Fliegauf Bence európai művészfilmes eszközökkel dolgozta fel a 2008/2009-es romagyilkosságokat az Ezüst Medve-díjas Csak a szélben, Hajdú Eszter évekkel később az Ítélet Magyarországonnal a tragédiák bírósági kezelését követte. Most majdnem 10 évvel a valós események után, először a berlini filmfesztivál Panorama programjában bemutatták Bogdán Árpád (Boldog új élet!) Genezis című filmjét, ami három részre bontva, három karakter főszereplésével mutatja meg, pontosan meddig is érnek és milyen mélyek azok a törések, amik Magyarország különböző társadalmi rétegeit berepesztették.

Fotó: Magyar Nemzeti Filmalap

A három főszereplő három egyenlő részre bontja a genezist. Az első főszereplője Ricsi (Csordás Milán), a vidéki roma család legkisebb fia. Apja falopásért börtönbe került, anyja (Danis Lídia) neveli a gyerekeket, de pont aznap, amikor le kell lőni veszettség miatt a házőrző kutyát, megtámadják a házat. Ricsi kivételével a család minden tagja meghal. A fiú a nagyszülőkhöz kerül, de az iskolában nem hagyják békén, nem eszik, dühkitörései vannak, a sorsa bizonytalan. A második történetben Virág (Illési Anna Enikő), egy tizenéves hallássérült íjász éli a különböző drámákkal terhelt életét (kisegít egy kutyatelepen, ahol egyre több állat elpusztul, a barátja furcsán viselkedik, molesztáló apja visszatér az életében), és csak úszás közben tudja igazán átadni magát a világnak. A harmadik, befejező történetszálban Hanna (Cseh Anna Marie) ügyvédként azt a feladatot kapja, hogy meg kell védenie a romagyilkosságok egyetlen vádlottját.

Bár egy évtized nagy idő, a romagyilkosságokat még mindig érdemes lehet újra és újra feldolgozni (én el tudnék képzelni egy Drót vagy True Detective stílusában készült minisorozatot is, halló, HBO), a gond csak az, hogy Bogdán a film piszkosul erős első harmada után semmi igazán újat nem tud hozzátenni a sztorihoz. Azon kívül, hogy két, különböző környezetben élő fehér nő életének így vagy úgy része lett a gyilkosság. De azzal, hogy Virágra és Hannára is csak halmozza a főmotívum szempontjából egyáltalán nem lényeges konfliktusokat, azzal olyan, mintha a saját mondanivalójának erejét is visszafogná. Igen, a romagyilkosságok az egész országra hatással voltak, ha más nem, egy tévéhíradóban vagy egy munkahelyi beszélgetésben, de a magukkal hozott múltjukra nem. A három történetszál visszatérő motívuma - mindegyik főszereplő megmerítkezik vízben - ugyan azt próbálja erősíteni, hogy a három karaktert valami kozmikus érzés összeköti, de valójában inkább egy egyszerű metaforának tűnik ahhoz, hogy mindegyikőjük szeret elmerülni a saját világában, legyen az egy kád a szoba közepén, vagy a medence a dunaújvárosi Fabó Éva Sportuszodában.

A Genezis azonban elcsúszik a forgatókönyvén: a három szereplős szerkezet teljesen megakasztja a cselekményt, nagyon sokáig szinte semmi okunk nincsen arra, hogy hirtelen a tini Virágot kövessük, még ha sejtjük is, hogy egyszer kapcsolódni fog a fő történethez. Azt viszont kevés dolog indokolja, hogy Virág magánéletébe miért kell ennyi terhelést rakni, akire csak rakódnak és rakódnak a drámai rétegek, szinte teljesen feleslegesen. És amikor Hanna története elkezdődik, még mindig Ricsi sztorija visszahangzik leginkább a Genezisben.

Mert a film első harmad lett messze a legerősebb, itt mutatkozik meg leginkább Dobos Tamás operatőr erőssége, hogy a meg nem nevezett falut betölti valami mindent átható köddel és misztikummal. Amikor Ricsi anyukája el is kezd mesélni a sárkányról, ami az erdőben lakik, vagy először hallunk a rémisztő puskás emberről, akkor olyan érzése lehet az embernek, hogy Bogdánnak sikerült pár ötletet átmentenie a meg nem valósult filmjéből, a roma miszticizmussal foglalkozó Halottlátóból. De sajnos nem, és Ricsi sztorijával, azaz a gyerek perspektívájával el is tűnik a filmből az a fajta kíváncsiság, ami leköti a nézőt. Ricsit a támadásban meglövik sörétessel, és amikor tesiórán pöttyökben átvérzik a felsője a padon, az a Genezis legerősebb képe. Egy konkrét pillanattal vizuálisan is kommunikál valamit, amit azonnal megérzünk belül. Hogy a sebek ott lesznek mindig, hiába mászunk be bármennyi kádba vagy medencébe elmerülni.

A Genezis április 12-én kerül a magyar mozikba.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!