A fegyverhez előbb kapnak, mint az eszükhöz

Nehezen hihető, de állítólag a Veszett vidék előtt még sosem készült westernfilm az ausztrál őslakosokról, az aboriginalokról. Ez csak most jutott az operatőrből lett rendező Warwick Thornton (nem mellékesen ő is aboriginal) eszébe. A részben megtörtént eseményeken alapuló történet egyrészt hagyományos western jókkal és rosszakkal, kocsmapulttal, sheriffel (akit itt őrnagynak hívnak) és sok-sok lövöldözéssel. Másrészt viszont sok mindenben rendhagyó, fordulatos, nem a klasszikus, kiszámítható úton haladó film. Amikor azt hisszük, hogy most már nagyjából sejtjük, hogy mi fog történni, akkor jön egy egészen másfelé vezető, de teljesen hihető kanyar.

A történet lassan, nehezen indul be, emiatt el is tart egy ideig, amíg elkapja a nézőt. De megéri kitartani, mert idővel a film egyre csak jobb lesz. A főhős Sam (Hamilton Morris), a középkorú őslakos, aki feleségével és unokahúgával egy mélyen vallásos, az emberek egyenlőségét hirdető lelkész, Fred Smith (Sam Neill) birtokán él és dolgozik. Samék nagyon szerencsések a lelkésszel, hiszen többi sorstársukkal ellentétben nem verik, nem alázzák meg, és nem kezelik rabszolgaként, állatként őket.

A lelkész elveit nem sok fehér osztja, így újdonsült szomszédja, a veterán Harry March (Ewen Leslie) sem. Miután kölcsönkérte Samet és a családját egy kis munkára, elfajulnak a dolgok, Sam önvédelemből kénytelen lelőni a férfit. Mivel megölt egy fehér embert, nem remél igazságos elbírálást, inkább elmenekül az ausztrál vadonba a feleségével. Innentől kezdetét veszi a hajsza utánuk az őslakosokat szívből rühellő Fletcher őrmester (Bryan Brown) vezetésével. A film messze nem csak ennek a hajtóvadászatnak a története, sőt, ami igazán érdekes, az csak ezután jön. De erről nehéz szpojlermentesen írni, így elég annyi, hogy 

A Veszett vidék az 1920-as években játszódik, ami sokszor egészen hihetetlen. A városban se templom, se bíróság nincs, a kocsmán kívül nem létezik semmilyen közösségi tér. A tárgyalásokat ezért a kocsma előtt tartják, ott, ahol egyébként a vándormozis előadásai, meg a részeg tivornyák zajlanak. A birtokokon még ennél is rosszabbak a körülmények, az őslakosok, mint az állatok, mindenféle melléképületekben laknak, de a birtokosok házai sem sokkal különbek. Őslakos férfinak, gyereknek verés, nőnek erőszak jár. A talaj szikkadt, mindent belep a por, nem csoda, hogy csak állandó alkoholmámorban vagy vallási révületben lehet kibírni ezt az életet.

érthető, hogy a lelkész reménytelenül egyedül érzi magát. Sam Neill-t nemrég a Vademberek hajszájában láttuk az új-zélandi erdőben botorkálni, most az lenyűgöző ausztrál tájban keresi az őslakosait, hogy még időben segíthessen rajtuk. De legalább ilyen elszánt Fletcher őrmester is, akiben csak lassan, nagyon lassan ébred egy egészen halvány kétely afelől, hogy biztosan minden úgy van-e, ahogy ő gondolja. Az őrnagyot játszó Bryan Brown egyébként korábban játszott egy másik hasonló témájú filmben, Baz Luhrmann Ausztráliájában (na meg a Koktélban persze).

De az igazi felfedezés a Samet alakító Hamilton Morris, a legcoolabb mozihős, akit az utóbbi időben láttam. Nem tudjuk, legfeljebb sejthetjük, hogy milyen kínokon mehetett keresztül korábban, hogy milyen emlékek gyötrik.

Sokkal okosabb nálatok!

- vágja a többiek fejéhez a lelkész, és valóban. Sam nemcsak az ausztrál vadonban ismeri ki magát, de azt is tudja, hogy mikor meddig mehet el. Pusztán attól, hogy nem beszéli úgy az angolt, mint a fehérek, nem tűnik sem butábbnak, sem kevesebbnek náluk. És ezt ők is érzik, talán ezért akarják annyira a halálát.

A Veszett vidék tavaly a Velencei Filmfesztiválon elnyerte a zsűri különdíját. Megérdemelten, mert hiánypótló film, ami mellett megéri kitartani. 

update: Egy olvasónk jelezte, hogy ismer két filmet, az 1200 mérföld hazáig (2002) és a A winchester mestere (1990) címűeket, amik emlékei szerint westernes beütéssel meséltek többek között az ausztál őslakosokról.