A világ ráunt a Csillagok háborújára?

A bukás elég relatív fogalom a filmiparban. A tavalyi Múmia-rebootot a nyár egyik legnagyobb buktájaként szokás emlegetni, pedig a 125 milliós gyártási költségre termelt 409 milliót a világpiacon, azaz egy vastagon fogó ceruzával megírt marketingköltség-számla sem vihette mínuszba a vállalkozást. Úgy viszont abszolút bukás, hogy a Universal a Dark Universe nevű mozis univerzuma beindítását várta tőle, amiben a klasszikus szörnyfilmek rémeit öltöztették volna új köntösbe, hogy dőljön a lóvé. A film viszont nem hozta azt a 8-900 milliós bevételt, ami arra utalt volna, hogy az embereket valóban érdekli 2018-ban egy kosztümös Jekyll és Hyde-történet, így a franchise kvázi már azelőtt megbukott, hogy megszületett volna.

A Solo egy jól felépített, olajozottan működő (értsd: eszement mennyiségű pénzt termelő) gépezet részeként került moziba, a világ egyik legismertebb filmes franchise-jának legújabb tagjaként, és így bukott akkorát, mint az ólajtó: a bemutatása óta eltelt egy hétben 180 millió dollárt hozott, és nagyon nem úgy néz ki, hogy a következő 5-6 hétben erre rá tudna pakolni még vagy egymilliárdot (nálunk sem szerették). Na nem azért ennyit, mert akkora volt a gyártási költsége (az kijött 250 millió dollárból, a marketing meg kábé még ugyanennyiből) hanem mert a többi filmhez képest még így is bukóban lenne, de legalább nem lógna nagyon ki a sorból.

De vajon mitől bukott ilyen nagyot pont az a film, ami a Star Wars-filmek egyik leglegendásabb szereplőjére épül?

Tudom, hogy szar lesz, pedig még kész sincs

A mozinézőket a kritikáknál csak a szájhagyomány (amit sokkal nagyobb becsben tartunk a "Pista még sose hazudott nekem" alapvetésből kiindulva) szokta jobban befolyásolni, illetve a pletyka. A pletyka alatt itt most a szaklapokban megjelent cikkekre gondolunk, és nem a News of The World című lap és társai Csubakka terhes Landótól típusú írásaira. Azokra a hírekre, amik úgy el tudnak gáncsolni egy filmet még az indulás előtt, hogy esélye ne legyen a feltápászkodásra. Ilyen hír volt az, hogy a forgatás kezdete után öt hónappal ki kellett rúgni a rendezőket, hogy a színészeknek fogalmuk sem volt, mit forgatnak, hogy Phil Lord és Chris Miller remekül elszórakozott a rendezői székekben, de a Disney kibírta röhögés nélkül, hogy a főszereplő annyira béna, hogy színésztanárt kellett fogadni mellé, és így tovább. Nincs az a vérmes Star Wars-rajongó, akit ezek az infók nem ijesztenek meg, az alkalmi nézőket meg ennél sokkal kevesebbel is el lehet riasztani.

EZ a nyikhaj lesz Solo? WTF?

Alden Ehrenreich talán maga sem gondolt bele, hogy mekkora szopórollerre szállt fel egy egyszerű igennek köszönhetően. Pedig az eredeti Han Solo, azaz Harrison Ford előre megüzente mindenkinek aki Solo akart lenni, hogy ne tegye. Az egyébként tehetséges Ehrenreichben pont az nem volt meg, legalábbis a forgatásról kiszivárgott fotók tanúsága szerint, ami pedig nagyon kellett volna a szerephez: a laza, pimasz, macsó menőség. Persze ezzel lehet vitatkozni, hogy a fiatal Solonak nem is kell olyannak lennie, elég, majd ha később válik olyanná, de ezzel megint sikerült elbizonytalanítani egy rakás embert. Meg persze azzal, hogy mégis, ki hallott már a fasziról a Solo előtt? A Coen-testvérek Áve, Cézár!-ja vagy a Lenyűgöző teremtmények nem kifejezett közönségfilmek, és ugyan Harrison Ford sem volt közismert a Star Wars előtt, de nem is egy több milliárd dolláros franchise-t bíztak rá, hanem egy kis költségvetésű sci-fi-ben kapott mellékszerepet.

Szóval annyira csak nem jó?

A film születését övező rossz sajtó többet ártott a Solónak, mint egy lehúzó kritika, pedig abból is volt bőven. Az első körös bevételt alapvetően ezek a cikkek befolyásolták, a kérdés az, hogy a második héten mennyit fog csökkenni jegyeladás (hiszen fog) úgy, hogy most már azoknak kellene elmenni a filmre, akik a kritikákra fittyet hánynak, és akik elhiszik a haverjaiknak, hogy jó lesz. Illetve azoknak, akik úgy választanak filmet, hogy megnézik a Rotten Tomatoeson, hogy mit írnak róla, bár mivel ott a közönség verdiktje mindössze 63 százalékos, ezekre a nézőkre sem lehet alapozni. Sokat nyomhatott a latba, hogy a díszbemutató után, amire celebek mellett a leghűségesebb rajongókat is meghívták, az első facebookos-twitteres-instás reakciók nem voltak olyan elsöprően pozitívak, mint Az ébredő Erő, Az utolsó Jedik vagy éppen az első szólófilm, a Zsivány egyes láttán, és biztos vannak olyanok, akiket ez (is) befolyásol. A múlt pénteki nyitónap 35,6 millió dolláros bevétele után szombaton már csak 24,6 milliót keresett a Solo az amerikai mozikban, és a korábban emlegetett, akár 150 millió dolláros nyitányból a legoptimistább jóslatok is visszavettek 100-ra. (Annyi sem volt, 84 milliónál állt meg.)

Már megint egy Star Wars-film? Nem most volt az a jedis?

Öt hónap telt el Az utolsó Jedik (2017 december) és a Solo bemutatója között, ami ezek szerint a Star Wars-filmek esetében nem elég hosszú idő arra, hogy az előző film leülepedjen az emberben, eltegye oda, ahová szánja, és ismét fejest ugorjon egy messzi-messzi galaxis réges-régen történt eseményeibe. Pedig a modell működik házon belül is: a Disney a Marvel-univerzum filmjeit sem osztja el sokkal jobban, a Thor 3. tavaly októberi, a Fekete Párduc idén februári, a Bosszúállók 3 idén áprilisi, a Hangya és a Darázs pedig most jön ki júliusban. Mivel azonban az MCU-filmek mindegyike más, vagy legalábbis ezt hiteti el velünk a Marvel, a Star Wars-saga alapvetően egy egységes regényfolyam, aminek minden kötetére jutnak lézerpisztolyok, bazinagy csatahajók, csempészek, páncélos, bénán célzó katonák, meg valami maszkban hörgő gyökér. Az utolsó Jedikkel és a Rian Johnsonra bízott, 2021-ben induló új trilógiával pont ettől akarnak elszakadni, de ez korántsem lesz olyan egyszerű, mint papíron.

De egyébként ez miről is szól?

A marketingje sem volt teljesen rendben, ami azért fura, mert ez valahogy minden eddigi másik filmnél stimmelt. A Jedik után eltelt öt hónap egyszerűen nem volt elég idő arra, hogy a nézők megismerjék a Solót, márpedig minden egyes nap, amikor nem faszán összevágott előzeteseket néztek, hanem arról olvastak, mekkora bajok vannak a színfalak mögött, konkrét anyagi vonzattal jártak. Az első trailer februári volt, 3 hónappal a bemutató előtt jelent meg, akkor, amikor már mindent kellett volna tudni a filmről, legalábbis minden olyasmit, amitől az ember az utolsó fillérjét is hajlandó lenne rákölteni. Ehrenreich az első előzetesben alig szerepelt, megszólalnia a másodikban sem sikerült, amiből legalább a film hangulata lejött, míg az első tényleg csak arra volt jó, hogy kiderüljön: Han az évek alatt nagyon lelakta a Millennium Falcont.

Miért nem Landóról szól? Azt adnám!

Ha nekem kellett volna választanom három témát SW-szólófilmekhez, Han Solo előzménytörténete nem lett volna köztük. Han úgy volt jó, ahogy, a lazán odavetett megjegyzésekkel a 12 parszekről meg a Kesselről, a Landóhoz fűződő ambivalens viszonnyal, meg Csubakkával, akiről tényleg csak annyit tudunk, hogy nem majom. A főhősök múltjának feszegetése nem annyira érdekes, és tele van buktatókkal - lásd még az előzménytrilógiát, ami ugye a Vaderré válni 1-2-3 címet is viselhette volna. Mennyivel jobb lett volna egy Lando-film, amiben az alvilág a lényeg, a Birodalommal nem meggyőződésből, hanem anyagi érdekből kekeckedő csempészek világa, amiben Solo egy cameo erejéig simán feltűnhetett volna. Az elvárás sem lett volna ilyen nagy, és ugyan a Solo szerintem egy kifejezetten jól sikerült film, egy Lando című antológiafilmnek könnyebben megbocsátották volna, hogy kilóg a sorból.

Az, hogy évente kapunk egy-egy Star Wars-filmet, azaz a Disney eltökéltsége a nézők megkopasztására, a Solónál üthetett vissza. Míg az első két trilógia filmjei három éves szünettel kerültek moziba, most a sorfilmek között is csak két év telik el, és amelyik évben pihen a saga, ott van egy antológiafilm. Ebbe simán bele lehet fáradni, már nincs meg az az érzése az embernek, hogy egy Star Wars-film egy esemény, amire készülni lehet akár hónapokig is.