A Szupercella 2 rosszabb mint egy elhúzódó influenza

A Szupercella 2. egy ocsmány emlékeztető a filmkészítés legrosszabb tendenciáiról: azaz hogy ha vannak befektetők, meg viszonylag ismerős arcok, akkor elég a lehető legkevesebbet a vászonra rakni, így is a világ nagy részében moziba fog kerülni. Kivéve az Egyesült Államokban, ahol a 2013-as börtönfilm pocsék folytatása egyből DVD-re meg VOD-re ment, ott legalább ha valaki mindenképp meg akarja nézni az öregedő Sylvester Stallonét, az alulhasznált Dave Bautistát, vagy a számítógépzsenit játszó 50 Centet, akkor egy lemez áráért elintézheti az egész család, Magyarországon meg költheti a súlyos ezreket arra, hogy megnézzen valamit, amiért soha a büdös életben nem kellett volna mozikba jutnia. 

Szóval a Szupercella 2: Hades (mert valami miatt a magyar alcím nem lett Hádész) egy olyan film, ami csak azért létezik, mert Kínában megfinanszírozták, gyakorlatilag a főszerepre egy kínai színészt tettek, Sanghajban is játszódik egy kis rész, és valami miatt Stallone és Bautista, gondolom valami súlyos fenyegetés hatására elvállalták, hogy szerepelnek benne és a plakátján is. Ne higgyen nekik senki. A Szupercella 2. tényleg a lehető legminimálisabbat teljesíti: a fontos dialógusokat utószinkronban oldották meg, jelenetek kezdődnek és fejeződnek be minden ok nélkül, a cselekmény akkora bakugrásokkal halad előre, hogy ha egy elítélt lenne, már rég kiugrott volna ebből a szuperbörtönből. Viccek nincsenek, csak "viccek". "Beszólások". "Jelenetek". "Film".

A színészek száján látszik, hogy nem is azt mondják, amit hallunk tőlük, a rendezés színvonalát lepipálja egy NCIS-epizód, az akcióból pedig nem látunk semmit, maximum azt, hogy itt egy akciójelenet szimulációja zajlik, emberek ordítoznak meg püfölik egymást szürke kezeslábasban. Ez az a film, amiben ha tüzelnek a főhősökre, azt csak hangban halljuk, de sehogy nem látjuk. Az összes torkolattűz, vér, seb, tűz, és robbanás CGI eredménye, amitől tényleg úgy néz ki az egész, mintha egy ugandai 486-oson rakták volna össze. Ezt nem én találtam ki, láttam már ilyeneket. Ezt a filmet Steven C. Miller rendezte, akinek maximum abból lehet ismerni az előző filmjeit, hogy azokban szokott látványosan elaludni nyitott szemmel Bruce Willis. Néha azok is magyar mozikba kerülnek, de nem értem, hogy miért.

A kifogásként működő sztori valami ilyesmi, és esküszöm, hogy semmit sem én találok ki: az előző filmből megismert Ray Breslin (Stallone) biztonságtechnikai szakértő cégénél dolgozik egy kínai srác, Shu. Egy nap elrabolják az unokatestvérével együtt, mert a rokon valami bombajó műholdas technológiai megoldás birtokában van. Breslin valami miatt ösztönösen tudja, hogy a Hades nevű, csúcstechnológiájú, szökésbiztos börtönbe került, ahol egyre több kollégája is találja magát. A Hades - amire teljesen zavarosan néha Állatkertként is hivatkoznak - valójában egy nagy aréna, ahol összecsapnak a börtöntöltelékek, és akik nyernek, azok elmehetnek egy hologramszobába. A vesztesek nem kapnak enni. Ja, meg meg is verték őket. Szóval Breslin elkezd nyomozni az eltűnt kollégák után egy csapos (Dave Bautista) segítségével, aztán ő maga is eltűnik. Mindeközben 50 Cent és Jamie King egy számítógép előtt ülnek és mindenféle techhalandzsával hadoválnak, és egy adott pontnál feltűnik egy miniszerepben Pete Wentz, a szerencsére már elfeledett Fall Out Boy egyik tagja. És az egész nagyjából annyira koherens, mintha a vágóasszisztens félkészen hagyta volna a Final Cutban a projektet, de azért kirenderelték volna, mert találtak valakit gyorsan, aki feleannyiért kinyomja a DVD-ket.

Én tényleg azon a véleményen vagyok, hogy minden filmet érdemes megnézni, hátha lesz benne csak egy pillanat, ami miatt érdemes volt.

A Szupercella 2. egy film illúziója, mert mozog, mert van hangja, és néha elhiszed, hogy emberek vannak benne, akik emberi dolgokat cselekszenek. De ez nem szórakoztatás, ez cinikus pénzmosás, kis-, és középvállalkozások befektetése egy szar termékbe, ami majd úgyis megtérül, mert van elég tájékozatlan és/vagy kíváncsi ember a világon. Te ne legyél ilyen.