Látott már vígjáték-krimi-dráma-thrillert? Itt van egy

Az Egy kis szívességet a magyar forgalmazó misztikus thrillernek nevezte, az IMDb szerint egyszerre vígjáték, krimi és dráma, míg a Rotten Tomatoes szerint egy posztmodern filmnoirral van dolgunk. Ez a káosz teljesen érthető: Paul Feig rendező eddig leginkább sima vígjátékokat készített, általában női karakterekkel a középpontban, mint például a Női szervek, a Kém vagy a Koszorúslányok. Aztán jött a Szellemirtók remake, és ahogy ott, úgy most is többet akart markolni. Az Egy kis szívességből így furcsa műfaji keverék lett, ami néha vicces, néha sötét, néha rejtélyes, néha meg egyik sem.

A történetről nehéz bármit is mondani anélkül, hogy lelőnénk a poénokat, merthogy a film főleg a csavaros forgatókönyvre épül. Más kérdés, hogy a fő fordulatai közül több is könnyen kitalálható előre, így azokat, akik életükben legalább egy krimit vagy film noirt láttak már, nem fogja túlzottan meglepni. A főszereplő Stephanie (Anna Kendrick), aki egyedül neveli a kisfiát, a férje meghalt ugyanis egy autóbalesetben. A kisvárosi unalmat és a magányát azzal próbálja elűzni, hogy indít egy vlogot. A témái természetesen a főzés, a kézműveskedés, az anyaság nehézségei, csekély számú követője pedig főleg az ismerősei köréből kerül ki, akik azért iratkoztak fel, hogy kiröhöghessék.

Stephanie élete akkor vesz fordulatot, amikor megismerkedik a fia barátjának anyjával, Emilyvel (Blake Lively), aki finoman szólva sem olyan, mint a többi kisvárosi anyuka. Először is nem kisvárosi, mert a napjai nagy részét New York-ban tölti, ahol egy menő divattervező, Dennis Nylon PR vezetőjeként dolgozik. (A tervezőt tényleg így hívják, ráadásul Rupert Friend játssza, vagyis Peter Quinn a Homelandből, ezt nekem eltartott egy ideig feldolgozni.) De Emily másban sem átlagos: sem az öltözködése, sem az otthona, sem az alkoholfogyasztási szokásai, sem a férje nem olyan, amilyet Stephanie eddig megszokott.

Elkezdenek barátkozni, aztán egy nap Emily megkéri Stephanie-t, hogy hozza el az ő gyerekét is az iskolából. Ezután egyszerűen eltűnik, Stephanie pedig az aggódó férj és vlogjának egyre szaporodó nézőii segítségével nyomozásba kezd. Bár Emily eltűnése sajnálatos, Stephanie egyre jobban élvezi az új életét, már csak azért is, mert egyre közelebb kerül a nő férjéhez (Henry Golding). Innentől aztán kiderül, hogy senki és semmi nem az, aminek látszik, mindenkinek van valami sötét titka, hátsó szándéka.

Mivel a csavaros sztori annyira nem is csavaros, az Egy kis szívesség legnagyobb erénye inkább az, hogy a két nő, Anna Kendrick és Blake Lively párosa működik. Kendrick Amerikában nagy sztár, főleg a Tökéletes hang-filmeknek köszönhetően, amik a magyar nézőket eléggé hidegen hagyták. Nálunk inkább az Egek urából emlékezhetnek rá, ahol ő volt az új munkaerő George Clooney öreg rókája mellett. Kendrick alkata teljesen megfelel ennek az alamuszi nyuszi szerepnek, a kezdetben önbizalomhiányos, csetlő-botló anyának, aki a végén csak lenyúlja a jó pasit és nekiáll felderíteni a rejtélyt.

Blake Lively már jobban ismert itthon, részben mert Ryan Reynolds felesége, és ők szórakoztató magánéletük egy részét szívesen élik nyilvánosan. Másfelől a magyar nézők kifejezetten szerették A zátony című cápás túlélőfilmjét. Itt most ő a végzet asszonya, amit csak néha tol túl. Arról nem ő tehet, hogy elképesztő jelmezeket kapott, amikben nem annyira szexi, mint inkább röhejes benyomást kelt. Senki, még a legdögösebb anyák sem járnak olyan szerkókban a gyerekükért az iskolába, mint amilyeneket ráaggattak ebben a filmben. Ráadásul ez az átélésbe is bekavart, az ember agya ugyanis azon kattogott, hogy vajon a rejtélyes Emily másodállásban műlovarnő vagy krupié-e, más magyarázat a nappal viselt női szmokingokra nem nagyon van.

Paul Feig továbbra sem tud rendezni, ahogy az eddigi filmjeiben, most is hozza a kötelező minimumot, anélkül, hogy egy hajszálnyi eredetiséget, invenciót, ötletet vinne a dologba. Persze minek is tenné, így is zsinórban gyárthatja a filmeket, és a korábbi munkáihoz képest az Egy kis szívesség még egészen szórakoztató lett. (Mondjuk két órára elhúzni totál felesleges volt, a film hemzseg az olyan jelenetektől, amiket könnyű szívvel kihagyhattak volna.) Egyszer elnézi az ember, de az ég világon semmilyen nyomot nem hagy.