Egy francia vígjáték a Budapesten tomboló nyugat-európaiakról

Adott két, jómódú, házas francia férfi, akik látszólag mindent elértek szakmai-, és magánéletükben: megvan az MBA-jük, meg egy szép feleségük is. De valami mégis hiányzik. Az egyik főszereplő ki is mondja, hogy ő egy madár, aki kalitkába zárva érzi magát, de neki szárnyalnia kell. Ezt pedig nem máshol, mint az olcsó vodka, a könnyen megszerezhető nők városában, az olcsó Berlinben, azaz Budapesten kell megtennie. Igen, a Legénybúcsú Bt. (eredeti címén Budapest) a hányós, műfaszos poénok mellett arról is szól, hogy két, egyébként jómódú, egészséges, fix heteroszexuális kapcsolatban élő férfi hogyan küzd meg a házassággal, és a függetlenségük végével. 

Nem túl eredeti a madaras hasonlat, de a készítők ennyire tudják elengedni a fantáziájukat, nemcsak a szövegekkel, hanem az ide szervezett legénybúcsúkkal, meg a Nyugat-Európából szexi Balkánnak tűnő magyar fővárossal kapcsolatban is.

A Legénybúcsú bt. két barát, Arnaud (Jonathan Cohen) és Vincent (Manu Payet ) története. Be vannak tojva a házasságtól, és ezt a feszültséget úgy vezetik le, hogy kilépnek a jól fizető állásukból, és inkább másoknak szerveznek legénybúcsút. Ami azt jelenti, hogy dinnyékre lövöldöznek automata fegyverekkel, vagy búzamezőn száguldoznak egy tankkal. Sajnos ez utóbbit negyed annyira sem sikerül viccesen megmutatni, mint például az Interjú című filmben.

A film nagyobbrészt Franciaországban, kisebbrészt Budapesten játszódik, utóbbi jeleneteit itt is vették fel. A két helyszín jól bemutatja, hogy a Legénybúcsú Bt. egyszerre próbál két különböző francia vígjáték lenni: az egyiket az olyan kanbulis filmekhez lehet hasonlítani, mint mondjuk a Másnaposok. 

A film másik fele pedig egy romantikus komédia szeretne lenni, de sajnos olyan női karakterekkel, általában csak filmekben léteznek. Azaz akik azért vannak ott, hogy a főszereplőknek ne csak az üzleti érzéküket tegye próbára a Legénybúcsú Bt. cselekménye, hanem a becsületüket és a hűségüket is. Sajnos ez romantikus komédiaként egyáltalán nem működik a film: nem szimpatikusak a főszereplők, nem ismerjük a kapcsolatukat, és csak azért kell nekik szurkolni, mert a film elején együtt voltak. Mindenki jobban járna, ha Arnaudék elválnak.

Vincent esetében szintén teljes kapufa a párkapcsolati rész, de az átlag magyar nézőt úgysem ez izgatja, hanem a cukormáz a filmen, amit Budapest és az itteni állapotok adnak hozzá a Legénybúcsú Bt-hez.

A készítők tényleg nem vették a fáradtságot, hogy képben legyenek a budapesti valósággal, az egész város csak egy képzeletbeli helyként jelenik meg, ahova az esküvők előtt rettegő férfiak eljöhetnek kitombolni magukat. Csak beerbike-ozás helyett gépfegyverrel mennek lövöldözni, a körúti vagy Király utcai kocsmák helyett pedig a swingerklubokban kötnek ki, amik berendezésén látszik, hogy francia kreatívok álmodták meg az egészet.

A legénybúcsús humor tényleg a lehető legalpáribb, ami azért tényleg visszahoz valamennyit a többször hiányolt valóságból, de a csecsemőnek öltözött legénybúcsús csőcseléken a magyar mozikban szerintem kevesen fognak nevetni.

Tudjuk, hogy szeretik a magyar mozizók a francia vígjátékokat, az is szempont szokott lenni, ha egy külföldi produkció történetében aktívan benne van egy magyar helyszín, de a Legénybúcsú Bt mindkettőnek a legrosszabb arcát mutatja meg: azt, amit túl jól ismerünk, és mégsem sikerült elég abszurdul bemutatni.

Pedig a már korábban említett Cécile elmondja a film egy pontján, hogy mennyire erkölcsi dilemma arra építeni egy üzletet, hogy Magyarországon kevesebb pénzt kapnak az emberek ugyanazért a munkáért, mint Franciaországban. Ez nemcsak a fikciós karaktereknek, de tulajdonképpen a készítőknek is a dilemmája: boldogan vették az adókedvezmény formájában megkapott adóforintokat, de egy olyan filmet készítettek belőle, ami egy nagyon is aktuális jelenségből kiindulva csak fárasztó viccekig jutott el.