Az oroszok mind undorító állatok

Ember legyen a talpán, aki rendet tesz a Gyémánthajsza című filmek tengerében. Egy pillanatra mi is eltévedtünk, és azt hittük, hogy a mozikba november közepén kerülő Gyémánthajsza azonos azzal a filmmel, amit mostanában tettek fel az HBO GO-ra. De nem: az a Gyémánthajsza (eredeti címén The Con is On) Sofía Vergara, Uma Thurman, Tim Roth és Maggie Q főszereplésével egy ékszertolvajos sztori, míg a mozis Gyémánthajsza (eredeti címén Siberia) Keanu Reevesszel egy gyémánttolvajos. És ha ez nem lenne elég, volt egy emberrablós Gyémánthajsza (Wilde Zone) 1989-ben és egy akciófilm (Diamond Run) 1996-ban is. Szóval ha legközelebb egy magyar forgalmazónak az az ötlete támad, hogy Gyémánthajsza címmel küld a mozikba egy filmet, inkább gondolja át újra.

De a helyzet az, hogy a Gyémánthajszában szinte minden el lett szúrva. Legfőképpen az, hogy miről is akar szólni. Eleinte úgy tűnik, hogy egy thrillerszerűséggel van dolgunk, amiben egy amerikai gyémántkereskedő (Keanu Reeves) szembekerül az orosz maffiával. Aztán hirtelen egy szomorkás szerelmi drámába csöppenünk egy kapuzárási pánikkal/életközepi válsággal/kiégéssel küzdő férfi és egy reménytelenül magányos fiatal nő között. Amikor kezdenénk megszokni, hogy oké, akkor ez mégis egy dráma, újra megjelennek a maffiózók, előkerülnek a fegyverek és folytatódik a hablaty a gyémántokról.

A főszereplőnkről, Lucas Hill gyémántkereskedőről nagyjából semmi nem derül ki. Van egy Pjotr nevű orosz üzlettársa, akinek hívására Szentpétervárra utazik, hogy ritka kék gyémántokat adjon el. Bár Pjotr-ről ordít, hogy simlis, Hill megdöbbenve veszi észre, hogy a pasi eltűnt a gyémántokkal együtt, ő meg itt maradt a szarban. A kövekre ugyanis már volt vevő, olyasvalaki, akivel nem jó ujjat húzni. Hill két napot kap, hogy megtalálja a gyémántokat, ezért egy szibériai városba utazik, hátha ott megleli Pjotrt. Őt ugyan nem találja, de összejön Katyával (Ana Ularu) egy kávézó/kocsma tulajával, aki a helyi arcok többszöri figyelmeztetése ellenére segít neki a nyomozásban is.

A gyémántos vonal túl zavaros, a szerelmi szál meg túl bizarr ahhoz, hogy igazán bevonódhassunk. És amikor a kettő összeér, na, az az igazán rémes. Ha mégis választani kell, akkor a Gyémánthajsza romantikus vonala egy fokkal jobban működik, mint a maffiás. Bár Lucas és Katya kapcsolata sok mindennek mondható, de romantikusnak nem igazán. Az első találkozásuk például úgy zajlik, hogy az amerikai megakadályozza, hogy egy mattrészeg vendég elővegye a farkát a nő előtt, mire az hálából lecseszi, hogy látott ő már farkat eleget, nem lett volna ettől semmi baja. Így viszont a mutogatós fizetés nélkül távozott, ami a világnak ezen a felén jóval nagyobb gond.

A kulturális különbségek ecsetelése itt még nem ér véget, ha orosz lennék, eléggé ki lennék akadva Matthew Ross rendezőre. A filmben ugyanis az oroszok (pontosabban az orosz férfiak) mind undorító állatok. Fegyvermániás idióták, akik megállás nélkül isznak, a nőket semmibe veszik, megalázzák, a külföldieket kigúnyolják, lenézik. A szibériai férfiak, miután tisztázták, hogy Hill tud oroszul, továbbra is gátlástalanul kibeszélik és kiröhögik, mintha nem értené minden szavukat. (Mondjuk a kabátján joggal röhögnek.) Ezek után nem csoda, hogy szegény Katya lényegében az első perctől könyörög Hillnek, hogy azonnal dugja meg. Ilyen romantikusan. Pedig hosszabb távon vele sem jár jobban, mint az orosz pasikkal. Ugyan kétségkívül jobban néz ki, mint a helyi Szásák, de nem kevésbé önző.

A Gyémánthajszán érződik, hogy a készítők valami többet, mélyebbet akartak, mint egy sima amerikai csávó egyedül az orosz maffia ellen sztori. De a nagy akarásnak az lett a vége, hogy az utolsó félórára minden szétesik, és csak nézünk, hogy mi is volt ez. Éppen olyan üres tekintettel, ahogy Lucas Hill a filmben.