Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMA Netflix megénekli a hajmetál fénykorát
További Cinematrix cikkek
- A világ egyik legcsúfabb oldalát mutatja be ez az új Netflix-film
- Egy ültő helyünkben végigdaráltuk Stephen King kedvenc misztikus sorozatát
- Kegyetlenül megdolgoztatta az agytekervényeinket Hugh Grant új vallásos thrillerje
- Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
Nálam elfogultabb ember nemigen van, ha a nyolcvanas-kilencvenes évek meghatározó haj- vagy pinametál zenekara, a Mötley Crüe kerül szóba. Úgy vagyok vele, hogy bármit is csinálnak, az eredendően jó és kész. Pedig Vince Neil soha nem tudott énekelni, Nikki Sixx csak azért lett basszusgitáros, mert nem hathúros gitárt lopott annak idején, a nótáik egyszerűségét meg a faék és a sárga bögre között lehet elhelyezni. Viszont nagyon jókor voltak nagyon jó helyen, és nem volt vesztenivalójuk, így ha az kellett ahhoz, hogy kitűnjenek a Sunset Stripen fellépő 378, kábé tök egyforma zenekar közül, hogy Sixx felgyújtsa magát a színpadon, akkor felgyújtotta.
A Crüe a nyolcvanas évektől a grunge megszületéséig élte fénykorát, eladtak egy tonna lemezt, megdugtak mindenkit, aki nem szaladt el, felszívták/magukba szúrták/megitták az összes kábítószert és alkoholt, ami eléjük került, Sixx bőgős ebbe kétszer bele is halt (csak visszahozták), szóval úgy éltek, ahogy az ember elképzeli a menő rockzenészek mindennapjait. Aztán jött Kurt Cobain kinyúlt pulcsis világfájdalma, és a tupírozott hajú, bőrgatyás látványmetál már senkit nem érdekelt sajnos. A Crüe viszont eddigre már elért abba a szupersztár státuszba, amiben mindezt túlélték, a kétezres években is jelentek meg lemezeik, volt pár tagcsere, újjáalakulás, majd egy „istenbizonysosetovább” búcsúturné, aminek végén a zenekari tagok kajakra unfriendelték egymást az Instán és a Facebookon is, szóval nagy összeborulás nem várható.
A zenekar viharos történetét a The Dirt című könyv kiválóan rekonstruálja, érzékeny gyomrú és mimózalelkű olvasóknak nem javallom, bár ők az első oldal után rögvest otthagyják úgy is, amint azt taglalja Tommy Lee dobos, hogy Vince Neil énekes 1983 körül csak azért járt egy rém ronda csajjal, mert volt egy piros sportkocsija, és amikor élvezett, a fal is lucskos lett tőle. Mondom, az első oldalon járunk.
Na, ebből a könyvből forgatott filmet a Netflix, a címe a The Dirt (mocsok), márciusban mutatják be, a zenészeket színészek alakítják, a zenék viszont eredetiek, sőt, négy új számot is felvettek a film kedvéért. A trailer alapján a színészek cseppet sem hasonlítanak a zenészekre, (na jó, a Lee-t alakító faszi magas és vékony, mint a dobos) és ez egy istentelen nagy tahóság lesz, borzasztó ócska díszletekkel és megvalósítással, de kit érdekel, hiszen Mötley Crüe-ről szól, a világ legveszélyesebb zenekaráról.
Douglas Booth (Noé) lesz Nikki Sixx basszusgitáros, Machine Gun Kelly (Roadies) kapta Tommy Lee dobos szerepét, Daniel Webber (The Punisher) fog Vince Neil énekes bőrébe bújva csajozni, Iwan Rheonnak (Trónok harca) meg Mick Mars gitáros jutott. A rendező stílszerűen a Jackass-filmek és a Nagyfater elszabadul mellől jön, a forgatókönyvet Rich Wilkes, Tom Kapinos és Amanda Adelson írják (Kapinos egyébként a Kaliforgia című sorozat alkotója, és nagy ismerője a hajmetálkorszaknak).
Rovataink a Facebookon