Hullarablással járatja csúcsra a hülyeséget a finn metálvígjáték

Impaled Rektum, vagyis Karóba Húzott Segg. Ezzel a névvel lépnek fel a Heavy Túra című film metálos balfékjei egy falusi koncertteremben, de igazán nem sokat zenélnek, mert a lámpalázas frontember a legelső koncert izgalmai miatt úgy telibe rókázza az első sorban álló és a bulit izgatottan váró polgármestert, hogy a fellépésnek azonnal vége szakad.

Akárhogyan is nézem, nem rossz kezdés egy finn metálzenekartól, ami a saját meghatározása szerint "szimfonikus poszt-apokaliptikus rénszarvasdaráló extrém harcos-pogány skandináv-félszigeti metálban" utazik. Mikor a film felveszi a fonalat, a külseje miatt sokat buzizott főszereplő-frontember, Turo és a hozzá hasonlóan szerencsétlen barátai már 12 éve zenélnek együtt egy vidéki mészárszék pincéjében, töretlenül az első koncertlehetőségről ábrándozva, de valamiért még mindig kizárólag feldolgozásokat játszva.

Aztán egy nap megjelenik valami modoros rocksztárt idéző fószer a húsfeldolgozó előtt, akiről Turoék ekkor még nem sejtik, hogy egy menő norvég metálfesztivál embere, mindössze azt tudják róla, hogy valami rejtélyes okból egy hordó rénszarvasvért akar vásárolni. Csakhogy annak a bizonyos hordónak a tartalma végül mind a nem várt látogatón landol, aki épp dühösen hagyná ott az egész bagázst, amikor az Impaled Rektum a kezébe nyom egy demókazettát, hogy a történtek ellenére hallgasson azért bele.

Miután Turo kicsit túlságosan is imponálni próbál a helyi virágáruslánynak (akire ráadásul egy másik zenész, egy bajszos helyi bájgúnár is pályázik), rögtön híre megy az egész faluban, hogy ez a pár helyi semmirekellő mindjárt Norvégiában adja majd az első koncertjét. Miközben az Impaled Rektum a morcos riffek szülte népszerűségben dagonyázik, a szerelmes metálénekes egyre inkább gyötrődni kezd a meggondolatlan hazugság miatt, a zenekart valójában ugyanis rohadtul nem hívta meg a norvég metálfesztiválra senki – de erről egy darabig csak Turo tud a faluban.

A finn metálos vígjáték egyébként Jukka Vidgren és Juuso Laatio fejéből pattant ki, akik már jól összeszokott páros, nagyjából annyi éve dolgoznak együtt, amennyit az Impaled Rektum – egyetlen fellépés nélkül – összezenélt a filmben. A két rendező korábban már egy rakás finn metálzenekarnak készített klipet, innen az elköteleződésük a műfaj és a szubkultúra iránt. Meg hát ne feledjük azt a tényt sem, hogy Finnországban a legmagasabb az egy főre eső metálzenekarok száma.

És hogy milyen egy finn metálos vígjáték? Valahogy úgy képzeljük el, mintha bedobnák egy mosógépbe a Wayne világa, a This Is Spinal Tap, a Detroit Rock City, valamint a Jay és néma Bob- filmeket, aztán mindezt nyakon öntenénk egy flakon rénszarvasvérrel, illetve az Eszement Freddy nagyon súlyos hibbantságával, és még egy nagy kupac metáldiszkográfiát is hozzávágnánk ehhez a bizarr egyveleghez. A Spinal Tap-film egyébként vállaltan nagy hatást gyakorolt a Heavy Túra rendezőire, erről több interjúban is beszéltek, az már viszont valamivel meglepőbb, hogy legalább ekkora inspirációt jelentett számukra a Blues Brothers és a Simpson család humora is.

A Heavy Túra szerencsére nem akar bennfenteskedni, nem vár el előzetes ismereteket, anélkül is hülyére nevettet, hogy a néző képben lenne mondjuk a Slayer, King Diamond, az Opeth és a Carcass munkásságával, a templomgyújtogatásokkal vagy épp a blast beat fogalmával. (Ennek ellenére a metálosoknak bizonyára óriási örömet okoznak majd az utalások.) Ahogy a sajtóvetítés előtt az alkotók is mondták:

És bár néha bosszantó következetlenségekkel éri ezt el, a Heavy Túra a vígjátékok legalapvetőbb funkcióját tényleg a csúcsra járatja – amihez nem fél lehajolni néhány hányós poénért vagy mondjuk egy baráti szeretetből elkövetett hullarablásért sem. És milyen szép is az, amikor valaki képes nevetni saját magán, vagy épp a magát rettenetesen komolyan venni képes szubkultúráján! Közben a Heavy Túra a sátánimádónak, kecskebaszónak meg ki tudja még mi mindennek csúfolt metálosok emberi arcát is megmutatja. Még akkor is, ha esetleg blekkmetálos arcfestés mögé rejtik azt.