Marvel Kapitányra kár volt várni

Új év, új Marvel-film, és sajnos ennél többet nem nagyon lehet mondani a Marvel Kapitányról, a minden eldöntő Bosszúállók: Végjátékot megelőző utolsó Marvel-filmről. Szépnek szép, cserébe tök üres, néhol már bántóan unalmas, és a digitálisan megfiatalított Samuel L. Jacksonon kívül nehéz bármi mást mondani, ami miatt feltétlenül érdemes lenne megnézni bárkinek, aki nem tisztességes Marvel-rajongó.

Ha valakit elképesztően zavar, hogy egy Marvel-filmben hogyan hívhatnak valakit Marvel Kapitánynak, annak röviden összefoglalnánk, miről maradt le az elmúlt több mint húsz évben.

Ugyanis Marvel Kapitány a képregényekben is csak egy szuperhős, aki tud repülni, meg fénycsóvákat lőni, meg verekedni, és ehhez hasonlók. Annyi volt a sztorijában a csavar, hogy a karakter amnéziás, és van valami köze a földönkívüliekhez, egyébként pedig a harminchetedik Marvel-hős a sok közül. Azonban a DC és a Warner óriásit húztak azzal, hogy a rosszabbnál-rosszabb filmjeik után kiadták a Wonder Womant, ami nemcsak kifejezetten szórakoztató lett, hanem pozitív példa arra, hogy ideje a nőknek is több figyelmet kapniuk a kamera minden oldalán. Egy tucat férfi szuperhős után a Disney-nél is eljutottak idáig, hogy az utolsó fázisának lezárására készülő Bosszúállók 4 előtt még azért nekik is illene kiadni egy női főszereplős filmet. Ez a Marvel Kapitány, az utóbbi évek legrosszabb Marvel-filmje.

Marvel Kapitány eddig összesen annyit szerepelt, hogy a tavalyi Bosszúállók 3 stáblista utáni jelenetében Nick Fury segítséget kért valakitől, de a készüléke kijelzőjén csak egy címer volt. Persze mindenki tudta, hogy az a címer Marvel Kapitány címere, de ezenkívül tényleg soha nem volt egy említés sem a létezéséről. Nyilván a készítők is érezték, hogy ha a Bosszúállók 4-ben a nagy, mindenkit megmentő Jolly Joker egy tök ismeretlen arc lesz, az nem fog akkorát ütni, ezért gyorsan összedobták 2008 óta a nyolcadik (!) karaktert bemutató eredettörténetüket is ezzel a filmmel. Nyolcadik, ha idevesszük a legutóbbi Pókembert.

Nem szeretnénk spoilerezni (arra ott lesz a hamarosan megjelenő új Kultrovat Podcast-adás) a részleteket, de az már az előzetesekből is kiderült, hogy Marvel Kapitány, vagyis az őt alakító Brie Larson valami galaktikus csillagharcos, akinek valami köze lehet a mi világunkhoz. Mármint azon kívül, hogy földönkívüliként pontosan úgy néz ki, mint egy földi.

A gond csak az, hogy maguk a készítők sem tudták, mit hogyan és hová sűrítsenek, valószínűleg sokkal előbb megvolt a nagy Marvel-fejeseknek, hogy milyen részletek legyenek mindenképpen benne a filmben, mint az, hogy miről is szóljon igazából.

1. női főszereplő *
2. valami cuki állat *
3. popkult utalások a '90-es évekre *
4. nosztalgikusan ironikus zenék*
5. akció *
6. Jude Law *
7. amnézia *
8. legalább két karakter korábbi filmekből *
9. érdekes történet x

És akkor mindebből próbáljon meg az ember valami értelmeset összehozni úgy, hogy Brie Larson láthatóan nemcsak fizikailag nem készült fel erre a szerepre, de az arcán is pont annyi érzelmet lehet látni, mintha a saját szüleimnek magyaráznám 20-25 percen keresztül, hogy mi a különbség egy macska és egy flerken között. Márpedig ha Brie Larsont egyáltalán nem érdekli a film, akkor minket nézőket miért kéne megmozgatnia egy olyan történetnek, amit ezerszer láttunk, csak Nick Fury nem szerepelt egyszerre ennyit?

A Marvel Kapitányt tényleg csak pár dolog menti meg attól, hogy a gyengusz „egyszer nézhető" kategóriából is kiessen. Egyrészről Samuel L. Jackson még úgyis állati vicces, hogy a magyar szinkron miatt a poénok fele egyáltalán nem működik. Oké, a '90-es években voltam gyerek, ezért jópofa volt kiszúrni a mindenhol elrejtett kis popkult utalásokat a korszakból. Jó, egy-két jó dal is volt benne, illetve az űrhajók meg a hi-tech szerkók is egész pofásan néztek ki. De ennyi, tényleg csak ennyi pozitívumot lehet csak felhozni erről a sci-fi/buddy comedy/dráma/akciófilm hibridből.

• Sci-finek nem jó, mert éppen a legérdekesebb résekről nem tudunk meg semmit. Kik is ezek a skrullok? Miért vannak ember kinézetű kreek? Miért vannak kék bőrű kree-k? Mi történt a skrull anyabolygóval? Hogyan lesz valakiből csillagharcos?
• Buddy comedynek nem jó, mert itt csak Sam Jackson igazán vicces, Brie Larson poénjai alig-alig ülnek, és sajnos nem a gyengécske szinkronfordítás miatt.
• Drámának se jó, mert hiába az amnézia, egész egyszerűen nem érdekel egy olyan embernek a tragédiája, akit húsz perce sem ismerek.
• Akciófilmnek meg gyenge, mert nincs egy igazán látványos momentum sem, amit akár csak pár perccel a film után vissza lehetne idézni.
• Marvel-filmnek viszont pont jó, mert vannak benne ismerős arcok, van némi csihipuhi, pár űrhajó, idegen lények és Nick Fury.

Órákig lehetne sorolni, hogy a film nagy részében a flashback/hallucináció/álom/valóság/emlék részek vágása gyakorlatilag követhetetlen, Larson úgy fut, mint aki a vécére rohan éppen, a zene általában erőltetett, és azt az egy Nirvana-számot is csak azért rakták bele, hogy ne ok nélkül szóljon a trailer alatt. A skrullok maszkja béna, az akcióból általában semmi sem látszik, ha nem kézitusáról van szó, és a film legvégső üzenete a nőknek végül is az, hogy

2019-ben ennél több kell.

Szóval a Marvel Kapitány egyáltalán nem jó film, sőt alig súrolja az egyszer nézhető kategória szélét. Néha vannak benne gyönyörű digitális képek a kree fővárosról, a csillagharcosok klassz neonzölden világító fegyvereiről, talán még egy-egy repülős jelenet is elment. Azonban ezt a filmet semmi nem tartotta egyben azon kívül, hogy ott volt előtte a bazi nagy Marvel-logó, és hogy ez az utolsó film A Nagy Végjáték előtt. Se Brie Larson, se a pusztító '90-es évek nosztalgia nem menti meg ezt a mozit. Egyszer meg lehet nézni, lehet nevetgélni vagy mosolyogni bizonyos jeleneteken, de a Marvel Kapitány is csak egy Hangya, egy Doktor Strange vagy egy Thor. A kötelező jellegtelen bemutatófilm, amit el kell készíteni, ha új karakterrel akarod összeismertetni a nézőket.