A Wall Street alagútásója

2019.04.13. 11:13

Jesse Eisenberg jó, Alexander Skarsgård pedig remek alakítást nyújt A Kolibri projektben, ám ketten – sőt, igazából a mellékszerepben fényesen csillogó Michael Mandóval hárman – sem tudják megmenteni a filmet, ami nagyon hamar elcsúszik azon a banánhéjon, hogy az ellenszenves főszereplőivel egy percre se tud azonosulni a néző.

Az alapötlet pedig nem volt rossz: két orosz-zsidó származású New York-i unokatestvér, Vincent és Anton Zaleski kitalálják, hogy ha építenek egy nyílegyenes – tényleg nyílegyenes, erdőn, hegyen és vízen a legkisebb kanyar nélkül átvágó – optikai vezetéket New York egyik Wall Street-i adatbankjától Kansasig, akkor 16 milliszekundum alatt, mindenki másnál 1 milliszekundummal előbb tudják lehívni a tőzsdei adatokat, és ezzel dollármilliárdokat csalhatnak el másoktól. A dolog jól hangzik, A nagy dobást kell keverni A Wall Street farkasával, hozzá egy kis heist-zsáner, és ömlenek a nézők a mozikba, így meg a pénz. Ehhez ráadásul sikerült megnyerni Eisenberget, Skarsgårdot és Salma Hayeket is, csak épp egy épkézláb forgatókönyv hiányzott az egész mögül.

Nem az a baj, hogy a két Zaleski figurája nem szerethető, mert ha csak a pénzvilágnál maradunk, a Billions galád befektetői és ügyészei sem valami megnyerő figurák, de nekik ott van az, ami Zaleskiéknék teljesen kimaradt: olyan motiváció, ami felkelti az ember érdeklődését, ez viszont itt a puszta és végtelenül önző meggazdagodás.

Az sem segít sokat, hogy a két Zaleski alakját nem sikerült túlzottan kidolgozni. Van Anton (őt játssza Skarsgård), a társas helyzetekben rettentő furán viselkedő zseni, és van Vincent (ő pedig Eisenberg), a borzasztóan hadaró cselszövő. Sokkal mélyebbre egyik főszereplőnél sem jutunk, már csak azért sem, mert a film elég gyorsan leredukálódik egy végtelen ismétlődésre – montázs a kábelfektetésről, Vincent küzdelme a géppel, Anton harca a kódokkal, és néha Salma Hayek karaktere is felbukkan emlékeztetőül, hogy ja, van ám egy ellenség is a sztoriban.

A loop első három elemét olyan részletességgel ismerjük meg, mintha csak egy dokumentumfilmet néznénk, ezért teljesen az az érzése támad az embernek, hogy megtörtént eset alapján készült filmet látunk, pedig nem, ez az első komolyabb filmjét rendező, egyben a forgatókönyvet író Kim Nguyen kitalációja.

Ami viszont ha nem is sokat, de ment a filmen, az a két főszereplő. Eisenbergnél látszik, hogy Nguyen főleg azt kérte tőle, amit csak tud, mentsen át a Social Networkben játszott Zuckerbergjéből, ami nem volt rossz elképzelés, főleg, hogy az ottani hűvös, gyíkszerű gonosz figura itt egy vastag réteg emberséggel párosult. A fénypont viszont Skarsgård, aki volt már vámpír, erőszakoló, feleségverő és néma önjelölt nyomozó, és most a félig kopasz, előregörnyedésével ezt rendesen ki is hangsúlyozó techgurut is parádésan hozza.

Ez egy kisfilmbe remekül elmenne, majdnem két órán át viszont túl lapos időtöltés.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!