Hogyan lehetsz drogcsempészből fagylaltárus?

A 2018-as cannes-i filmfesztiválon bemutatott Tied a világot múlt hét csütörtök óta láthatjuk a magyar mozikban. A francia akcióvígjáték az elszaporodott külföldi vígjátékok kivételesen üdítő darabja. Nem dolgozik túl nagy csavarokkal, de annál érdekesebb témákkal és karakterekkel manipulál, drogcsempészettől a családi problémákon át egészen a chemtrailig.

A Tied a világot Romain Gavras (Eljő a napunk) rendezte, a főszerepben olyan színészekkel, mint a kevésbé ismert Karim Leklou (Farès), a régóta pályán lévő Isabelle Adjani (Danny) vagy vélhetőleg a húzónevet jelentő Vincent Cassel (Henri). A történet szerint Farès megelégelte a bűnözés világát, amiben anyja, Danny, és annak ex-barátja, Henri is mozog. Farès ki szeretne lépni, saját házat venni és fagylaltot árulni, az erre összegyűjtött pénzét azonban anyja már rég elpókerezte. Nem meglepő fordulat, hogy így Farèsnak el kell vállalni egy utolsó melót, egy spanyolországi drogcsempészést, ami nyilván elsőre nem úgy sikerül, mint tervezték.

A film főszála nem ígér sok újdonságot, sem jelentős fordulatot vagy meglepődést, viszont a Tied a világ tele van olyan karakterekkel és apró életképekkel, amelyek kiemelkedővé teszik. Nem erőltetett humorral próbál hatni, nem is annyira a történettel, hanem a karakterek fejlődésével és jellemkomikummal.

Farès a film során felnő, megtanulja elengedni az édesanyja szoknyáját, miközben átesik kezdetben viszonzatlan szerelmen, anyai kényszeren, verekedésen, és általában olyan problémákon, amiket hiába próbál egyedül kezelni, eleinte az anyja nélkül nem képes megoldani.

Danny és Henri karaktere Farèsszal szemben nem fejlődik, ők az igazán jó, vígjátékba illő karaktereket adják. Danny flegma és önző egyedülálló anyuka, aki még otthon is Versace vagy Prada ruhákban járkál - amiket természetesen lopott. Többször használja fel fiát bűnözésre, azonban mással szemben sem ragaszkodó, ex-barátját, Henrit azért hagyta el, mert az börtönbe került. Pedig Henri alapból egyszerű, de szerethető karakter, egyrészt növeli a humorfaktort a konteó-mániája, másrészt viszont ő a legőszintébb és talán a nézőhöz legközelebb álló szereplő, hiszen például ő mond ki félrészegen olyan mondatokat, minthogy

Dobott, mint a szart.

A film nagy erőssége, hogy nem akarja azt mutatni, hogy az élet mindig nagyszerű, inkább azt, hogy folyamatosan választások elé állít minket. Feldobod-e pénzért a haverjaid? Elárulod-e a bűnöző szüleidet? Lefekszel-e életed szerelmével, ha ő 500 eurót kér cserébe érte? Farès a film során ezekre válaszol, de nem mindig úgy, ahogy a néző szeretné. Viszont a hibái és a jó döntései egyvelegével végül mégiscsak mindent elér, végül mindenki azt kapja, amit megérdemel és a többi, és a többi.

Sajnos kicsit el is rontja a filmet, hogy ezt a citatumra illő, afféle örök tanulságot ki is mondja. A Tied a világ alapjáraton jól indul el, jó karakterekkel, kalandokkal, sajátos humorral és akcióval, viszont kicsit túl sokat akar. A végére el is vész abban, hogy minden karakter sorsát le akarja zárni, miközben nagy igazságokat mond ki – és ez a kettő együtt nem is nagyon sikerül neki. Az utolsó 20-25 perc túlzsúfolt, a film vége pedig kusza és hosszadalmas. A kissé klisés főszálnál erősebbek azok az apró jelenetek, amiket magunkénak is tudunk érezni: a szakítást, a karaoke-estéket, vagy esetleg az éjszakai átgondolatlan verekedéseket.

A film hibái ezek miatt elnézhetők, és a Tied a világ végső soron kifejezetten pozitív csalódás ahhoz képest, mennyire riasztó a plakátokon a felirat, miszerint a film

az év legütősebb vígjátéka Fluor Tomi dumáival.

Ez szerencsére nem jelent többet, minthogy Fluor segédkezett a magyar szöveg megírásában, ami néha elmés, néha pedig egészen kínos lett. Például azt sosem fogom megérteni, hogy miért szeretünk nem magyar filmekben magyar színészekre, filmekre, frázisokra utalni. A Tied a világ fordításába is került egy „maga méri” mondat a fagyi kapcsán (Bagaméri, aki a fagylaltját maga méri), valamint egy „gecigránát” kifejezés is (ami a még Fluor-Filigrán néven futó Fluor Tomi zeneszerű alkotása). Ez viszont nem az eredeti film, hanem a magyar átdolgozás és reklámozás hibája. És sajnos ront is a filmélményen, de lévén más választás alig van (napi egyszer, a Toldi moziban vetítik feliratosan), így a Tied a világot még a magyar szinkronizálás ellenére is érdemes megnézni.