Nincs miért megnézni a Men In Black 4-et

Sokszor szokták azt mondani hangulattalan, minden igényt kielégíteni próbáló filmekre, hogy egy bizottság döntései alapján hozták őket össze. A Netflix korában azt is szokás már mondani, hogy egy algoritmus hozza létre a tartalmat, és a készítők az alapján gyártanak sorozatokat és filmeket, hogy az emberek mit néznek legszívesebben. A kegyetlen magyar címmel megáldott Men In Black - Sötét zsaruk a Föld körül viszont már olyan, mintha egy mesterséges intelligencia hozta volna létre, amihez elég volt beszkennelni híres emberek arcait (Tessa Thompson, Chris Hemsworth, Liam Neeson), a három előző Men In Black-filmet, pár forgatókönyvírói tankönyvet, aztán egy picit pörgött a homokóra, és itt vagyunk, nézünk valami pont 120 perceset egy sötét teremben idegenekkel, klímás hűvösben. Nem is vagyok benne biztos, hogy ezt a filmet filmkészítők akarták, hanem inkább mozisok, hogy legyen az embereknek ürügye jegyet venni.

A Men In Black 4. egy egy kínai konglomerátum által pénzelt, nemzetközi piacra tervezett befektetés, ami valószínűleg globálisan meg fog térülni, mert elég vonzerő van benne ahhoz, hogy jegyeket vegyenek rá az emberek: a Marvel-univerzumból ismert főszereplők, a Magyarországon is kasszasiker-biztos Liam Neeson, a kilencvenes évekből ismert sorozat feltámasztása, színes CGI, és a tény, hogy a legközelebbi Marvel-film csak július elején jön, és addig is van valami, amit meg lehet nézni. A kész filmet látva egy percig sem szabad elhinni azt a marhaságot, hogy a Men In Black-trilógiát akarták méltóan folytatni, a modern korra átültetni, vérfrissítést adni, 2019 problémáit feldolgozni vele.

Mert a Men In Black 4. annyira eseménytelen, fantáziátlan, és ötletek nélküli, hogy haragudni sem tudok rá, mert nem találok benne semmit, csak a felszínt: Molly (Tessa Thompson, a Thor 3 Valkűrje) egy gyerekkori találkozás miatt annak szenteli a felnőtt életét, hogy megtalálja a rejtélyes Men In Black-szervezetet. Sikerül neki, úgyhogy gyakornok-ügynökként az első feladata, hogy menjen el a londoni ághoz, és nézzen szét, hogy minden oké-e. Nem különösebben az, a legmenőbb ügynökük az iszákos, nőcsábász H (Chris Hemsworth, Thor maga), aki nagy slamasztikába keveredik, amikor a védelmére bízott idegent kinyiffantják. Az elkövetők két lábon járó fénylények, akik egyrészt észak-afrikai ikreknek álcázzák magukat, másrészt meg úgy tudják görbíteni a teret és manipulálni az anyagot maguk körül, mintha egy videojátékban élnének. Plusz még van egy gonosz, mindent bekebelező földönkívüli parazita, amit elvileg a film elején H, és főnöke, T (Liam Neeson) lebokszolt az Eiffel-torony tetején.

A negyedik rész elhagyja az előző három fő helyszínét, New Yorkot, és az érdektelen kémfilmek és az Aquaman világturista hangulatát akarja meghonosítani, ami egy teljes tévedés:

ahol még az átlagemberek is furábbak a megszokottnál, ahol a társadalom bevándorlókra épült, és ahol még jobban érvényesült az a groteszk stílus, amit a rendező, Barry Sonnenfeld kitalált a filmekhez.

Sonnenfeld sokat vett át az ötvenes-hatvanas évek horrorjaiból és sci-fijeiből, a földönkívülijei kellően nyákosak voltak, a beállításai és kameramozgásai pedig kellően furcsák ahhoz, hogy az MIB fél másodperc alapján is azonnal felismerhető legyen kapcsolgatás közben a tévében, akkor is, ha nem éppen Will Smith vagy Tommy Lee Jones volt a képernyőn. F. Gary Gray (Straight Outta Compton) rendezőnek ez a stílus egyáltalán nem megy, a legtöbb, amit ki tud sajtolni magából, az az, hogy közel viszi a kamerát a színészei arcához. Pedig képes ő többre is, rejtély, hogy miért pont őt kérték fel, ha a cél minden jel szerint az volt, hogy legyen a végeredmény olyan jellegtelen, amennyire csak lehet.

Thompson és Hemsworth tehetségesek és karizmatikusak, de a Men In Black 4. abból a 120 percből egyet sem hajlandó arra beáldozni, hogy jobban megismerjük a karaktereiket, és legalább valami minimális kapcsolatuk lehessen. A legrosszabb, hogy a film felénél kapnak egy biztos kötelezőnek gondolt animált havert, aminek az eredetiben Kumail Nanjiani adja a hangját, és ami kifejezetten olyasminek tűnik, amit utólag szuszakoltak a filmbe. Történik valami vicces? Kommenteli az egyik főszereplő, kommenteli a másik főszereplő, aztán kommenteli a Gyalog nevű figura. Történik valami furcsa? Végigmegy ugyanez. Újra és újra, mint egy kellemetlen kakukkosóra. És a legfájóbb, hogy több jelenetet kap ez az animált izé, mint Emma Thompson és Rebecca Ferguson együttvéve.

Alig pár órája lett vége a Men In Black sorban negyedik részének a moziban, és most úgy érzem magam, mintha egy furcsa álmot próbálnék elmesélni azonnal ébredés után, aminek a részletei sorban illannak el, kapálózok, de a kezem semmit nem fog. Tényleg volt benne egy buttplug-alakú beszélő földönkívüli? Chris Hemsworth tényleg megfog benne egy pici kalapácsot, pont úgy, mint leghíresebb alakítása, a szuperhős Thor? 

Pár órája láttam ezeket a dolgokat a saját szememmel, de már mindennek homályos a körvonala, a hangok gyengén visszhangoznak, az agyam pedig harcol, hogy nehogy megfertőzze a memóriámat valami, aminek az emlékére soha a büdös életbe nem lesz szükségem.