Lelketlen kópia lett a szegény ember Notting Hillje

Ha idén csak egy Notting Hill-nyúlást akar megnézni, az ne a Csekély esély legyen. Nem jó film, nem is különösebben vicces, bár van benne egy negyedórás kaland, amit majd a DVD-ről úgyis kiszed valaki, és feltolja az internetre. Azt érdemes végigröhögni, de ennyiért moziba menni vétek.

Gizi és Lajos akkor ismerkedtek meg egymással, amikor a 15 éves Gizi, a gimi legnyüzsgőbb másodikosa, a 12 éves Lajosra vigyázott esténként. Nappal meg a Fidelitas helyi szervezetét gründolta volna, már ha nem üvölt rá az igazgató, hogy menjen a picsába politikai aktivizmussal. (Az igazgató ezt később meglehetősen bánni fogja.) Lajos, akit ekkor még Dagilali becenéven ismert az egész iskola, Gizit tartotta a legdögösebb, legjobb fej nőnek evör, akinek első, nem saját kezű merevedését és kismillió éjszakai magömlését is köszönhette.

Aztán Gizi diákönkormányzati elnök lett, a helyi Fidelitas vezetőjeként megindult a politikai pályán, elvégezte a jogi egyetemet, megtanult négy nyelvet, és lett belőle külügyi államtitkár. Lajossal nem találkozott többé, illetve közvetlenül nem, mert azt nem tudhatta, hogy a bezárás előtt még a Népszabadságnál dolgozó egykori kövér kiskölyök volt az, aki egy adatigényléssel elindította azt a lavinát, aminek végén Lajosnak állása, Gizinek meg kormányzati posztja nem volt többé.

Lajos egy ideig próbálkozott a független sajtóban elhelyezkedni, de nem volt elég jóban senkivel ahhoz, hogy a NER-kisgömböc mellett vegetáló kevés számú laphoz felvegyék, így elment szövegírónak a Munkáspárthoz. Gizit egy olyan külügyi mutyi miatt ejtették, amihez effektíve semmi köze nem volt, csak végrehajtotta a miniszterelnöktől többszörös áttéten keresztül érkező utasítást, aminek kedvezményezettje pont az az oligarcha lett, aki Lajos lába alól is kihúzta a talajt.

És amikor Lajos szaglászása miatt a bili borult volna, Gizit odadobták a mókusok elé, és mehetett Isten hírével. Ügyvédnek egy ideig ne menjen, tanácsolta mindenki, így elment tanítani abba a gimnáziumba, ahová korábban járt, és a Tinderen keresett magának pasit - így találkozott össze Lajossal, akire csak azért húzott egy jobbost, mert olyan szomorú volt a képen, hogy megsajnálta. A randi botrányos volt, a szex még rosszabb, és ugyan Lajos végig tudta, kivel dug, Gizinek sejtése sem volt róla. Soha többé nem találkoztak.

Ha a Csekély esély című filmet itthon forgatnánk, akkor kábé ez lenne a története, de mivel az eredetileg Long Shot címre hallgató romkom amerikai, így sokkal kevésbé depis, inkább vicces és szerethető, legalábbis az alkotók szándéka szerint. Valójában ez a film istenigazából a Notting Hill remake-je mínusz szerethető/vicces mellékszereplők, plusz pöcsös/drogos/maszturbálós viccek, színésznő és könyvesboltos főszereplők helyett pedig egy külügyminiszternő (Charlize Theron) és egy újságíró (Seth Rogen) a főszereplői, akik minden logikus magyarázat ellenére egymásba habarodnak.

A klasszikus romkomok minden eleme megvan a filmben, csak mintha a forgatókönyvírók a nyolcvanas évek zenéje iránt érzett nosztalgiájukat fontosabbnak tartották volna, mint a karakterépítést, így a közel kétórás film nagy részében a néző istennek nem érti, mit keres ez a két ember egymás közvetlen közelében. A sztori nagy vonalakban annyi, hogy van az ambiciózus külügyminiszter, aki a tökhülye elnök (Bob Odenkirk) miatt nagyon közel kerül az elnökjelölti nevezéshez. Ehhez persze az kell, hogy állandóan csak melózik, aludni napközben állva szokott, dugni meg sehogy. A másik főszereplő az idealista újságíró, aki otthagyja a lapját, amikor azt felvásárolja egy oligarcha, és tök véletlenül összefut a politikussal, aki gyerekkorában babysitterkedett mellette, és pont szövegírót keres egy környezetvédelmi programhoz.

A két szereplő között sajnos semmi kémia nincs, márpedig egy romkomban az a minimum, hogy bármennyire hihetetlen is az alapszitu - lásd a filmhez szégyentelenül lenyúlt Notting Hillt -, a két karakter eladja romantikát. A szoborszerű Theron, akinek az arcán érthetetlenül sokat dolgozott a kozmetikai sebész és az ápolatlan, de (spoiler) kikupálódó Rogen közös jelenetei közül csak azok működnek, melyekben nem szerelmeseket, hanem haverokat alakítanak, és csupa olyasmit művelnek, amit külügyminiszterek (elméletileg és nyilvánosan) nem nagyon szoktak. A film csúcspontja mindenképpen a beekizett este és annak folyománya, amiről minél kevesebbet árulunk el, annál jobb, legyen elég annyi, hogy Theron ezt is pont olyan jól el tudja játszani, mint egy posztapokaliptikus hősnő szerepét.

A legnagyobb baj a mellékszereplőkkel van. A Notting Hillben ott volt Hugh Grant kattant walesi lakótársa vagy a kerekesszékes barátnője és annak iszonyú jó fej férje, és még Alec Baldwin is jó volt a neki jutó 23 másodpercben, amiben óriási seggfejt kellett hoznia. Ebben a filmben a szerelmeseket segítő és akadályozó karakterek mintha papírmaséból összerakott, lelketlen, csereszabatos babák lennének, nevetségesek, de nem viccesek, és egy szavukat nem hisszük el. Viszont, ha Rogen és Theron majd egyszer akar forgatni egy drogos haverkomédiát, azt nagyon szívesen megnézném.