Stallone karrierjének löncshúsa lett a Szupercella 3.

A Szupercella-sorozat olyan, mint a löncshús: olcsónak néz ki, csak a jóisten tudja, hogyan készül, láthatólag tele van megfáradt hozzávalókkal, de valakinek mégis fogyasztania kell a konzerveket, mert különben nem lenne tele velük a polc. Egy mozijegy árából nagyjából egy kiló löncshús jön ki, ha elsétálunk a boltba, megvesszük a 30 dekás konzerveket, kipakoljuk otthon a konyhaszekrénybe, majd bámuljuk őket másfél órán keresztül, akkor hasonló élményt kapunk, mint a Szupercella 3: Az ördögverem vetítésén, ugyanannyi pénzért.

A Szupercella az Expendables-sorozat mellett a másik, amit Stallone a 2010-es években, a Rambo- és a Rocky-filmek után folyamatosan, újra és újra feltámaszt. Jogos a kérdés, hogy ő döntött így, vagy pedig különböző kínai befektetők, akik meglátták a lehetőséget abban, hogy kevés pénzért cserébe kapnak egy olyan produkciót, amit Kína és a világ megrögzött Stallone-rajongói megnéznek, ezzel pedig valószínűleg behozza a ráfordított pénzt. Az teljesen mindegy, hogy a film micsoda, csak rá lehessen tenni a poszterre/borítóra/thumbnailre Stallone meggyötört, 73 éves arcát, és ha még ott van mellette a Galaxis őrzőiből ismerhető Dave Bautista, akkor őrületes win-win minden generációnak.

A Szupercella 2013-ban, egy közepes, de valamennyire emlékezetes filmmel indult, ami egyesítette a nyolcvanas-kilencvenes évek nagy közhelyeit: Sylvester Stallonét, Arnold Schwarzeneggert és egy szökést egy szuperbiztos, high-tech börtönből. A másodikra sikerült elhagyni Schwarzeneggert, meg úgy általában minden élvezhető elemet az elsőből. A harmadikban már börtön is alig van, egyedül Stallone maradt. Az a Stallone, aki a groteszk izomzatával és a minimális mimikájával olyan, mintha a saját magának állított budapesti szobra lenne. Ebben a filmben egyszer gyászolnia kell, egyszer fojtogatják, egyszer pedig brutálisan leszúr valakit - mindháromhoz ugyanaz az arckifejezése.

Egészen véletlenül én is végig olyan arcot vágtam a Szupercella 3. közben, mert ez a minden jel szerint DVD-re vagy videóra készült film a mozivásznon úgy néz ki, mintha egy tizenöt évvel ezelőtti, kihajthatós telefonnal vették volna fel, amit feltehetőleg a világítás hiányából fennmaradt pénzből vásároltak. Szarul néz ki. Amihez végül is passzol, hogy ahol tellett világításra, ott minden sárga húgyszínben virít.

A Szupercella 3. története követi az előzőt, de annak ellenére nem emlékeztem semmire belőle, hogy láttam és írtam is róla az Indexen. Feltűnik a színen az előző részben csúfos halált haló gonosz egyetlen kisfia, aki először elrabolja a sztorihoz szinte semmilyen szinten nem kapcsolódó kínai iparmágnás lányát, majd Stallone profi betörőcsapatának egyik tagját, és elviszik őket egy lett börtönbe, ahonnan ki kellene szabadítani mindkettőjüket.

Stallone elitalakulatának segít 50 Cent, mint számítógépes lovag, Dave Bautista, mint nagydarab, valamint egy kínai (Jin Zhang, többek között A nagymesterből) illetve egy ázsiai származású színész (Harry Shum Jr., a Glee-ből) is, hogy a kínai tőke is megmaradjon. A másik oldalon pedig ott áll a film legnagyobb meglepetése, a Végső állomásból és a kétezres évek körüli popkultúrából átmentett Devon Sawa, a film főgonosza, akinek több ilyen filmben kellene szerepelnie.

Mármint kevesebb ilyenben, mint a Szupercella 3., de több olyanban, ahol megmutathatja az arcát azoknak, akik úgy emlékeznek rá 19 évvel ezelőttről, mint az a sápadt Eminem-rajongó a Stan videóklipjéből. Itt egy közhelyesen brutális, kegyetlen és igazából halál idegesítő jelenség, de mégis, sokkal inkább el lehet őt nézni, mint a színésztársait, akiket ránézésre vagy az álom, vagy a rosszullét kerülget.

Meglepetés, engem is az álom kerülgetett, mert a Szupercella harmadik része még az olcsó akciófilmek legfontosabb részleteit, az akciójeleneteket is szinte teljesen elhagyja, nincsenek üldözések, lövöldözések alig, a verekedéseket főleg a film két legkevésbé ismert arca kapta, míg Stallone egy sötét csatornában bolyong. Bautistának jut egy jelenet, amire az egész film reklámkampányát építették: egy rövid pofozkodás után szikrázó sörétekkel végez ki egy csomó katonát. Ez számít látványosnak egy húgyszínű filmben, amit kizárólag olyan helyeken forgattak, ahol illegális technobulikat szokás tartani: egy elhagyott raktárban, egy elhagyatott börtönben, egy elhagyatott csatornában. Ezt a filmet is elhagyhatták volna valamelyikben.