Egy felesleges folytatás is megtölthető értelemmel

2016-ban mutatták be az Angry Birds filmes feldolgozását, és a játék már akkor is rég túl volt a népszerűségének csúcsán. Persze a márka továbbra is borzasztó ismert és népszerű, rengeteg füzetet, pólót, ágyneműt és hasonló kacatot adtak el a piros, a sárga meg a többi madárral. Talán ennek is köszönhető, hogy a Sony-filmje nem is tudott megbukni a moziknál, a több mint 350 millió dolláros bevétel után egyértelmű volt, hogy készül a folytatás. (Az újabb kacatok eladásával egyébként valószínűleg jobban lehet keresni, mint magával a filmmel)

De hova lehet tovább vinni a történetet a madarak és a malacok háborújában? A folytatás készítése során hozott egyik legjobb és legfontosabb döntés az volt, hogy ezúttal nem akartak ragaszkodni a játékokhoz és a kvázi háborúzáshoz, amit az első rész fináléjában is láthattunk.

Ott indul a történet, hogy Vörös, az első részben végrehajtott hőstettei után már az egész sziget legnépszerűbb tagja, akinek táblákon köszönik meg, amiért megmentette a madarakat. De úgy tűnik, hogy ha a malacok nem jelentenek többé fenyegetést, akkor oda a frissen megszerzett vezérszerep. Mikor viszont jeges meteorokkal támadják a madarak szigetét ismét szükség lesz rá, illetve két másik barátjára, Chuckra és Bombára. Az új veszedelem ellen viszont még a malacokkal is össze kell fogni, hiszen a fenyegetés őket is érinti. Sikerül vajon felülkerekedni a régi ellentéteken a túlélés érdekében? 

Az a helyzet az Angry Birds 2-vel, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy 14 év felett bárki saját elhatározásából meg akarná nézni. Ez nem az a kategória, mint mondjuk egy Pixar, amire mondjuk gyerekek nélkül is egészen sokan kíváncsiak. Így a kérdés tulajdonképpen az, hogy a szülőknek mennyire sül ki az agya, miközben a filmet nézik. Ebből a szempontból egészen jól vizsgázik Thurop Van Orman rendező első filmje. 

Az első részben kifejezetten idegesítő volt, hogy tudtuk: a malacokról ki fog derülni, hogy valójában gonoszak, de körülbelül egy örökkévalóságig tartott míg ez bekövetkezett, és rendesen beindult a cselekmény. Ehhez képest a folytatás sokkal hamar a tárgyra tér, és később sem veszít túl sokat a tempójából. Látszik a Cartoon Network sorozatokon edződött rendező (Thurop Van Orman) és a sorozatok világából érkező forgatókönyvíró (Peter Ackerman) rutinja, akik ügyesen gazdálkodnak az idővel, és végig jó ritmusban tartják a filmet.

Amire itt időt kell szakítaniuk, az az új szereplők bemutatása. Közülük is a legfontosabb Silver, aki az első részben megismert sárga madár, azaz Chuck testvére. Vele először egy vakrandin találkozik Vörös, ahol kiderül, hogy nem illenek össze, és hamar egymás idegeire mennek, úgyhogy persze, hogy később pont az ő szaktudására lesz szükség az akcióban. Rajta kívül csatlakozik még két újabb malac a csapathoz, és persze büszke sas is visszatér az előző részből.

Egy idő után egyértelmű lesz, hogy egy heist movie-ról van szó, mint az Ocean’s Eleven, mikor egy nagyszabású akció végrehajtásához a legkülönbözőbb karaktereket kell összeszedni egy csapatba, és vezetni őket. Ez a zsáner megfelelő alapokat nyújt ahhoz, hogy a kisebb korosztály is mindig értse, hogy pontosan mi miért történik, az idősebbeknek meg van elég utalás és vizuális gag, hogy ne tűnjön unalmasnak vagy súlyosan bárgyúnak a film.

Az első rész kritikájában is szóvá tettük, hogy volt néhány furcsa kikacsintás, ezúttal ezekhez sokkal jobb érzékkel nyúltak, és bizonyos szempontból le is egyszerűsítették a poénokat, amikor leginkább a burleszk és a Bolondos Dallamok szellemisége juthat eszünkbe a szerencsétlenkedő állatokról. Szerencsére a látványvilággal és az Indexes mikrofon elől menekülő politikus sebességével előre haladó cselekménnyel együtt ezek a helyzetek soha nem válnak idegesítővé. 

A sajtóvetítésen mondjuk kevesebbszer nevetett igazán hangosan a közönség, így ilyen tekintetben azért lehet némi hiányérzetről beszélni, de az ritkán fordul elő, hogy kicsik és nagyok együtt nevetnek valamin. Van viszont egy olyan jelenet, ami legalább két percen keresztül képes mindenkit megnevettetni, ami egyáltalán nem kis teljesítmény, mert egy-egy poén még egy gyengébb filmben is összejön, ez viszont egy szépen felépülő jelenet, ami csak egyre viccesebb lesz.

Sajnos a végén egészen szájbarágósan mondják el mindenkinek a nagybetűs tanulságot, amit meg lehetett volna elegánsabban oldani. De mivel a lecke, amit Vörös megtanul, nagyon aktuális, ezért igazán még emiatt sem lehet haragudni. Vörösnek meg kell tanulnia igazi vezetőként viselkedni, továbbá nem megrettenni attól a helyzettől, ha jön egy nő, aki sokkal okosabb nála. Erre a leckére sokaknak szüksége lenne még 2019-ben is, és nem számítottam rá, hogy az Angry Birds második rész tud majd ilyen fontos és aktuális dolgokról beszélni.