Óvakodj a vérben úszó menyasszonytól
További Cinematrix cikkek
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
- Jönnek az ünnepek, kötelező jól érezni magad
Meglehetősen furcsa helyzetben jött az Aki bújt (Ready or Not) magyar és amerikai premierje – miközben a Fox News által vezetett erős kampány, illetve Donald Trump felszólalása után határozatlan időre elhalasztották az embervadászos Vadászat (The Hunt) bemutatóját, addig a Fox Searchlight embervadászos filmje gond nélkül mehetett a mozikba.
A nyilvánvaló politikai háttértöltettől eltekintve azért némileg más a két film helyzete, az Aki bújt ugyanis a meglehetősen ritkán működő horrorvígjáték műfajában próbál meg sikeres lenni, és így kevésbé vehető komolyan, mint mondjuk a Vadászat.
A sztori pofonegyszerű: adott egy rettentően irtózatosan mocskosul gazdag, de láthatóan eszelős család, akik minden új, beházasodással érkező családtagot egy hosszú hagyományokra visszatekintő beavatási szertartásnak vetnek alá. Mivel a család egy ördögi ügylet után társasjátékokból szerezte a vagyonát, így a beavatás is hasonló játékokkal történik: az a szerencsétlen, aki épp a bújócskát húzza, sajnos az életével fizet a családot sújtó átok elhárítása érdekében. Jelen esetben Grace (Samara Weaving) a szerencsétlen menyasszony, akinek vérre menő bújócskát kell játszania a bárdos, számszeríjas, vadászpuskás násznép ellen. Mindehhez egy gyönyörű, a Cluedo társasjátékra hajazó ház a díszlet, hogy minden körítés tökéletes legyen.
Elég hamar világos lesz, mire is megy ki a készítők alapötlete: az árva, nélkülözésben felnövő, és csak egy nagy, szerető családra vágyó Grace küzdelme a leggazdagabb réteg, vagyis a pénz oltárán minden emberi érzést feláldozó 1% ellen.
A klisés hatású alapvetést a humorral próbálják feldobni,
ami többnyire működik is, még akkor is, amikor véresebbnél véresebb kaszabolásba csap át a nászéjszaka, a gond viszont ott jön, amikor a vicceskedő egysoros párbeszédeket percekig húzott káromkodásokkal kezdték kiváltani.
Üde változás volt a hasonló alapra építő filmekhez képest, hogy bár a Grace ellen fegyverkező család vérszomjas, de egyáltalán nem képzett gyilkológépekből áll, így a humor is erősödik – valószínűleg nem sok, az utcáról berángatott átlagember tudna bármi értelmeset kezdeni a kezébe adott számszeríjjal például.
A harcedzettség mellett viszont a komolyabb kidolgozás is hiányzik ahhoz, hogy tökéletesen azonosulni tudjunk a gazdagok ellen az életéért küzdő Grace-szel, és bár Samara Weaving a maximumot kihozza a karakterből (tényleg nagyot játszik), valahogy túl gyorsan vált át óriási szemekkel pislogó, az egész helyzeten csodálkozó menyasszonyból vérben ázó, az Alien-filmek Ripley-jére hajazó gyilkológéppé, aki átmenet nélkül, csettintésre vált át menekülő áldozatból rezignált ellenféllé.
Összességében, bár az Aki bújt az elmúlt évtized hasonló próbálkozásaihoz képest még mindig jobban ötvözi a vígjáték és a horror műfajait, de nem elég vicces ahhoz, hogy tényleg könnyed szórakozás legyen, a horror része pedig túl hullámzó egy olyan, feszített tempójú forgatókönyvhöz, ami egy este akarja lezavarni a film teljes cselekményét.
A film megtekintését csak 18 éven felülieknek ajánlják.
Rovataink a Facebookon