Tényleg mindegyik mesterséges intelligencia maga lenne a gonosz?

Egy nap majd tényleg a mesterséges intelligencia uralja az életünket? Fel sem néz ez a “mai fiatalság” már a telefon képernyőjéről? Minden mesterséges intelligenciával rendelkező eszköz maga az eredendő gonosz, aki aztán életre kel, és le akar minket uralni? A való életben maximum csak az igazán technofóbok, illetve a filmipari alkotók mondanának erre egyértelmű igent. A sci-fik  előszeretettel választják filmek központi témájának a technológia által teremtett intelligencia önállósodását és életre kelését. Vígjátékként ritkábban látni ilyet, de azért a Jexi - Túl okos telefon című film ebben a műfajban is megpróbált valamit alkotni: a feléig egészen jól, de aztán a történet túlzott erőltetése miatt ez a film végül belebukik a kihívásba.  

A Jexi - Túl okos telefont a Jon Lucas - Scott Moore páros rendezte, akik korábban dolgoztak már együtt a vígjáték műfajában a szerintünk igazi hiánypótlónak számító Rossz anyákon és a már kevésbé jóra sikerült Rossz anyák karácsonyán is. Lucasék egyébként az alpári, de annál sikeresebb Másnaposok-filmek írói is, szóval mindenképpen jártasak a műfajban. Ugyanígy a film főszereplője, a Philt alakító Adam DeVine is játszott korábban A munka hősei című vígjáték-sorozatban, a többi színész pedig vígjátékokban nem, de komolyabb filmekben és sorozatokban már megmutatta magát: Alexandra Shipp az X-Menben, Michael Peña pedig például a Bukós szakaszban vagy a Pablo Escobarról szóló sorozatban, a Narcosban is játszott.

A film története szerint Phil telefonfüggő, a világhálón éli életét igazi barátok és igazi barátnő nélkül. Online újságnál dolgozik, ahol habár hírekkel szeretne igazán foglalkozni, a bulvár top 10-es listák jutottak neki. Őrült főnöke van, ráadásul egyik nap az utcán véletlen összeütközik egy lánnyal , aminek eredménye egy törött telefon és egy plátói szerelem lesz. Nyilván hősünket először a telefon akasztja ki, szóval egyből boltba szalad, és vesz egy új típusú mobilt, aminek a rendszerét történetesen Jexinek hívják. Az új telefonos rendszer azonban már annyira okos, hogy felül is tudja írni Phil kéréseit és döntéseit: ezzel megpróbálva jobbá, a végén pedig féltékenységből rosszabbá tenni a fiú életét.

Már majdnem egy jó fej mesterséges intelligencia

Számos olyan film került már ki Hollywood kezéből, amiben a mesterséges intelligencia és az ember összetűzésbe kerül, egymásba szeret, harcban száll. Ott van például a 2001 - Űrodüsszeia, ahol a HAL nevű mesterséges intelligencia nem éppen a legjobb szándékú lény a világon, vagy a Jexihez egy picit hasonlító A nő című film, amiben a főszereplő Theodore magányos életet él, de aztán szeretőre lel a frissen piacra dobott, személyre szabott algoritmusban, Samanthában. A Jexi a második felében eléggé hasonlít is Samanthára, hozzá hasonlóan egy idő után Jexi is érzelmeket kezd táplálni gazdája iránt, féltékeny lesz, szexuális kapcsolatot akar létesíteni.

A különbség a Jexiben az általános filmekhez képest, hogy míg a mesterséges intelligencia szinte minden filmben rossz arc, addig ebben lényegében Jexi az egyetlen szimpatikus karakter. Legalábbis az elején, amikor szembesíteni akarja a telefonfüggő Philt, hogy ideje lenne csajozni, barátokra lelni, sportolni, életet élni. Megtanítja a férfit bátran vezetni, szerez neki újságírói munkát, mindemellett pedig még CupCakKe-számokat is hallgat (CupCakKe egy kifejezetten szókimondó, fiatal rapper csaj). Szóval akárhogy is nézzük, a film feléig

Pláne, hogy olyan szereplők veszik körbe, mint a tényleg mindenben balfék Phil, az idegbeteg eladó, vagy Phil hihetetlen kínos főnöke. A történet felétől azonban, amikor már minden gyanúsan jóra fordul Jexinek köszönhetően, Jexi karaktere hirtelen megváltozik: a mesterséges intelligencia pont ugyanolyan kínos lesz, mint a hús-vér szereplők.

Iróniából is megárt a sok

Jexi és Phil mellett szerepelnek a filmben olyan görbe tükröt tartó vagy tartani akaró karakterek is, mint

• Phil bulvármániás főnöke, aki bunkó, és aki szerint az újságírás három pillére az állatok, a pizza és Erzsébet királynő;
• a kicsit boomer telefonos eladónő, aki indokolatlanul agresszív a fiatal generációval szemben;
• és a lány, Phil későbbi szerelme, aki nem használ közösségi médiát. 

A karakterek a korszellemet, vagyis a telefonfüggőséget, a bulvár előretörését, a torz médiafogyasztási szokásokat akarják megmutatni. A filmben a morcos eladótól, aztán Phil szájából is hallunk jó mondatokat ezzel kapcsolatban, minthogy

a hipszterek olyanok, mint a drogosok, bár azok legalább felállnak néha a szerért.

Vagy amit Phil mond az Instagramról, miszerint:

Az érdekelt, hogy az életem milyen kívülről, nem az, hogy milyen megélni.

A Jexi jól összeszedi ezeket a problémákat, de aztán ahelyett, hogy tartaná magát a karakterek ügyes kibontásához (ne adj isten a mondanivalóhoz), inkább a nevetségessé tétel érdekében túltolja az iróniát. A központi probléma a mobilfüggőség helyett az őrült és elszabadult mesterséges intelligencia lesz, ami kínos mobilszexes jelenetekkel próbálja a fejünkbe verni, hogy ne bízz feltétel nélkül a mobilokban. Pedig a Jexi ezzel az alapötlettel egész jó film is lehetett volna, de ehelyett csak azt éri a mobiltöltővel dugós és indokolatlanul vicceskedő jelenetekkel, hogy a néző ne tanuljon semmit, de legalább