Negyvenéves a minden szabályt felrúgó Birodalom visszavág

Mai szemmel A Birodalom visszavág elkészülte körüli hercehurca nagyjából annyira érthető, mint a laposföldelmélet és a koronavírus-tagadás. A folytatásos blockbusterek korában (ma) teljesen egyértelmű, hogy egy sikeres filmnek lesz folytatása, úgy meg pláne, ha az alkotója maga is azt akarta, és nem csak a stúdió kapzsisága hajtja előre a projektet. A második Star Wars-film viszont többszörösen is nagyon nehéz szülés volt, de talán pont ezért lett a kilencrészes Skywalker-saga legjobb darabja.

• A lázadók egy jégbolygón húzzák meg magukat, miután a Birodalom a fél galaxison át üldözte őket. Arról nem tudnak, hogy a bolygó őshonos lényei, a három méter magas wampák nagyon nem szeretik, ha a lakhelyükön robbantásokkal rendezik a terepet, így rátámadnak a lázadók bázisára. 
• A Millennium Falcon megsérül, Luke egy korábbi wampakaland után delíriumban motyog és smárol Leiával, és ekkor érkezik meg Vader deszantos alakulata, tankok és gyalogosok, akik a bázist vegzáló wampákra egy lapáttal rátéve elűzik a lázadókat innen is. 
• A Falcon Leiával, Csuvival és Hannal a fedélzetén menekül, de Hannak küldetése van: megtalálni Ovan Marekalt, a mostohaapját, a kereskedelmi tanács fejét, akinek hatalma a császáréval vetekszik, és aki a lázadók mellé állíthatja a kereskedelmi szövetséget.
• Luke az apja fénykardjának nyelében talált memóriakristály koordinátáit, és a jégbolygón neki szellemként megjelenő Ben Kenobi tanácsait követve egy mocsárbolygóra megy, hogy kiképezze egy Minch nevű legendás jedi, aki az apját is felkészítette. A tréning során Luke-nak megjelenik apja szelleme, akitől megtudja, hogy van egy ikerhúga, Nellith.
• A képzést nem fejezi be, mert megérzi, hogy barátai bajban vannak a Hoth bolygón ahová a Birodalom csillagrombolói űzték őket, és a segítségükre siet. Hannak van ott egy haverja, Lando Kadar, a klónháborúk veterán klónja, akinél meghúzhatják magukat és kijavíthatják a Falcon sérüléseit.
• Darth Vader is a Hoth-ra siet, mert Kadar beköpte Hant és Leiát, akikre Vadernek csak azért van szüksége, hogy Luke-ot csapdába csalja. 
• Luke megjön, lesz nagy fénykard-párbaj, aminek végén Luke meglóg (a keze a helyén), és egy csatornán keresztül pont a Falconra esik.
• Irány a Besspin bolygó, ahol a lázadók maradéka gyülekezik, és ahonnan Han végre elindul beszélni a mostohaapjával.

Ez volt A Birodalom visszavág első változata, amit Lucas, aki rühellt írni, Leigh Brackett veterán sci-fi-írónővel készíttetett el. A neten fellelhető verzión láthatók Lucas megjegyzései, melyek egyre frusztráltabbak lesznek, ahogy haladunk előre a 129 oldalas könyvben. Vissza is dobta az 1978 februári változatot, de az írónő meghalt, így ez a verzió érintetlen maradt. Lucas Lawrence Kashdant, az Az elveszett frigyláda fosztogatói íróját hívta fel, hogy tegye rendbe a forgatókönyvet, amiből kvázi csak a váza maradt meg, a jégbolygó – mocsárbolygó – felhőváros útvonallal, az árulással és Yodával. És a forgatókönyv csak egy volt a problémák közül.

I’d just as soon kiss a Wookiee / Inkább csókolnék meg egy vukit! – Leia Organa 

Mark Hamill nem volt ismert színész a Star Wars előtt. A film forgatását 1977 januárjára alapvetően már befejezték, a stáb hazaköltözött Tunéziából. Hamill január 11-én elindult pár ún. pickup scene, kiegészítő jelenet forgatására amikor észrevette, hogy nem azon az autópályán megy éppen 120-szal, amin kellene. "Láttam a lehajtót, nem volt autó a közelemben, gondoltam, sikerül elérnem. Tekertem egy nagyot a kormányon, az autó meg ahogy kell, fejre állt." A baleset meglehetősen súlyos volt, Hamill orra és arccsontja eltört, hat és fél órán át tartott  a műtétje, aminek során az orrát a füléből vett porcokból építették újra. A Star Wars utóforgatásán természetesen nem vehetett részt, de az arca karakterisztikáját alapvetően megváltoztatta a baleset (az iPhone képernyőzárja nemigen oldott volna fel neki, ha lett volna akkor olyasmi). Lucas a mai napig nem ismerte el, hogy A Birodalom visszavág ekkor még csak hagymázas álomként létező forgatókönyvébe (minden verzióba) csak azért került bele a wampa vs. Luke jelenet, hogy megmagyarázzák Hamill fizimiskájának változásait a jól látható sebhelyekkel, de maga a színész és a Leiát alakító Carrie Fisher szerint ez volt a helyzet.

Lucas rühellte a stúdiórendszert, rosszul volt attól, hogy nem az alkotó, hanem pénzemberek mondják meg neki, mit lehet és mit nem, és nem akart foglalkozni a filmkészítés üzleti oldalával. Megvoltak az elképzelései arról, hogy mit akar elérni, az ügyvédek meg oldják meg – kábé ezzel a hozzáállással kezdett bele abba az egyéves tárgyalás-sorozatba, aminek végén a modern filmkészítés egyik legjobb feltételeket kínáló megállapodását kötötte meg a 20th Century Foxszal. A Star Wars esetében a kockázatot magára vállaló stúdió az utolsó pillanatban – két héttel az 1977 májusi premier előtt – megpróbálta eladni a fimet két cégnek is, mert azt hitték, óriási bukás lesz belőle. 

Never tell me the odds! / Mellőzd a számokat! – Han Solo 

Nem így történt, a Fox pedig nagyon örülhetett ennek, mert a szerződésük értelmében a film bevételén így osztoztak a Lucasfilmmel: minden 4 dolláros jegyből 17 cent járt Lucasnak, 2,05 dollár a Foxnak a befektetésért, plusz 1,20 dollár a terjesztésért. A fim így is hozott annyit, hogy Lucas közölte a Foxszal: a következő filmet ő maga finanszírozza, ami nem volt teljesen ismeretlen konstrukció annak idején sem, de az, hogy 1978-ban valaki 18 millió dollárt (mai értéken: 70 millió dollár) kockáztasson egy folytatásra, nem volt szokványos. Lucas részesedése A Birodalom visszavágból 2,74 dollár volt minden eladott jegy után, a Fox 68 centet kapott a terjesztésért. Ráadásul Lucas az összes ajándéktárgy, póló, kütyü, stb jogát is nagyrészt birtokolta, 80–20%, 1981 áprilisától pedig 90–10% arányban. A film a mozikban 400 millió dollárt termelt, Lucas kockáztatott, de nagyot kaszált vele. A film tart egy rekordot is: a Seattle-ben található UA 150 nevű multiplex moziban (igen, 1980-ban másutt már voltak ilyenek) 61 héten át folyamatosan műsoron volt. Egy átlagos blockbuster ma két hónapnál többet ritkán van mozikban, Bosszúállók kaliberű film kell ahhoz, hogy a 22. hetet elérje (az utolsó Bosszúállók-film ilyen volt).

Volt még egy fájó pont, az ILM, azaz Industrial Light & Magic, a Star Wars kedvéért alapított, vizuális effektekre szakosodott cég helyzete, ami kvázi megszűnt az első film után, hiszen nem volt min dolgozni, és az alkalmazottak továbbálltak. Új céget alapítottak Apogee néven, és például a Battlestar Galacticán is dolgoztak, ami Lucasnak sokáig nagy tüske volt, hiszen konkét lopásnak tartotta, és meg is kérte az alkotóját, hogy ne használja pl. a droid szót, sőt az eredeti címet (Galactica: Saga of a Star World) is megváltoztatták a kérésére. Később a Fox beperelte az ABC tévétérsaságot azzal vádolva őket, hogy szellemi termékük bizonyos elemeit lelopták, Lucas maga azt nyilatkozta, hogy zavarja, hogy a nézők azt hiszik, a Battlestar Galactica a szegény ember Star Wars-jának tévéverziója, és a kettőt egy kalap alá veszik. Lucas az ILM-et sokkal fontosabbnak tartotta annál, mint sejtenénk, és inkább a cég újjáépítésével foglalkozott, mint az új film írásával, sőt, a rendezést egykori egyetemi tanárára, Irvin Keshnerre bízta.

Hogy mitől lett a trilógia, majd később a teljes, kilencfilmes kánon legjobbnak tartott darabja a Birodalom visszavág, arról szó szerint könyveket írtak már. Nekem pontosan azért nyújtott akkora élményt, mint azóta is csak nagyon kevés sci-fi, amiért Az Utolsó Jedik is, azaz eltért (ha nem is olyan drasztikusan, mint Rian Johnson filmje) attól az iránytól, amit az első film kijelölt. Míg a Star Wars egy klasszikus mese volt, a műfaj minden írott és íratlan szabályának betartásával, A Birodalom visszavág egyrészt felrúgta ezeket, másrészt következetes maradt, és nem ment el a fanservice vagy a bugyuta űropera irányába. A mai napig egy kezemen meg tudom számolni, hány blockbuster engedhette meg magának azt, hogy a jó ne arasson elsöprő győzelmet a történetben, hogy ne úgy fejeződjön be, hogy a nézőben hiányérzet támadjon (és azonnal be akarjon ülni a folytatásra), hogy minden karakterrel foglalkozzon annyit, hogy hús-vér szereplőnek tűnjön és ne csak egy papírmasé díszítőelemnek. Rengeteget hozzátesz az élményhez John Williams zenéje, amin persze nem szabad csodálkoznunk, a Star Warsért és előtte egy évvel a Cápáért megkapta az Oscar-díjat, de ez volt az a film, ahol igazán kiteljesedett.

A Birodalom visszavág-ban mindenkinek megvan a történetíve. Nemcsak Luke, Han, Vader és Leia, de Lando, Yoda, Csuvi vagy éppen 3PO is megkapja azt, amit a mellékszereplők nem sokszor. Ehhez vélhetően kellett az az első forgatókönyv-verzió, ami egy rémes űroperát csinált volna belőle, és persze a szerencse is. Lucasnak fogalma sem volt arról, ki lesz a történet folytatásában Luke testvére, ezért maradt benne a filmben a betegszobás csók, amit a Disney cenzorai kész csoda, hogy még nem vágattak ki a Disney+-ra felkerült verzióból (sőt, elérhető az a 4K-ban felújított kiadás, amiben egy másik, "majdnem" csók is benne van, ezt a két robot feltűnése akadályozza meg). A film fogadtatása lehetett volna teljesen más, a nagy csavar Vaderrel okozhatott volna olyan felhorgadást a rajongók között, mint Az utolsó jedik "A szüleid senkik voltak, Rey" sora, de Lucasnak szerencséje volt. 

Do. Or do not. There is no try. / Ne próbáld! Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld! – Yoda 

Az sem tipikus, hogy a filmben a főhős egyértelműen Vader, a főgonosz, az ő tettei, cselekedetei mozgatják az egész történetet, kezdve a Hoth-i ostrommal, folytatva Lando árulásával, Han befagyasztásával és a Luke elleni párbaj katarzisával. Ami fontos cselekmény a filmben, az Vaderhez köthető, Luke kiképzése alatt is megjelenik, míg az első forgatókönyv-verzióban csak reagált az eseményekre – a jégbolygó hollétét egy besúgótól tudta meg például. Lucas többször is kijelentette, hogy ez nem az ő filmje, hanem Keshneré, a londoni világpremierre is úgy küldte el, hogy egyedül menjen, ne rá figyeljen a sajtó, hanem arra, aki a melót beletette a filmbe. Az előzménytrilógia hangulatát elnézve, Lucas nem feltétlenül vette volna ennyire sötétre a film hangulatát, amiben a hősöknek csak a szívásból jut ki, de abból bőven – ez sem klasszikus blockbuster elem, ugye.

Han – igyekezne kifizetni a tartozását, de egy sérült hajóval kell menekülnie, ami az istennek nem képes hiperűrbe lépni, majdnem egy aszteroidában lakó lény vacsorája lesz a hajóval együtt, elárulja a haverja, és befagyasztják egy tömb karbonitba.

Luke – a fél arcát leszakítja egy wampa, elmegy jeditréningre, de elsüllyed a hajója, a kiképzése alatt kiderül, hogy a sötét oldal vonzásának nagyon nem bír még ellenállni, csapdába csalják, kis híján odavész, de megússza egy levágott kézzel.

Leia – az ellenállás katonái hullanak, mint a legyek, egyre fogy a flotta, belezúg egy megbízhatatlan csempészbe, öntudatán kívül smárol a testvérével és kiderül, hogy az apja a galaxis legrettegettebb nagyura, aki nem mellesleg egy filmmel korábban saját kezűleg kínozta meg.

 I know./ Tudom – Han Solo 

Még Yodának is kijut a szopórollerből, élete utolsó tanítványát nem tudja rendesen felkészíteni, és félő, hogy a nagyon erősnek ígérkező, egyik utolsó jedi a sötét oldalé lesz. C3PO-t darabokra szedik, Csuvi a Falcont toldozza-foldozza, majd a legjobb barátját eláruló Landóval kénytelen közösködni. Nincs még egy olyan franchise-film a világon, ahol a sikert konkrétan azt jelenti, amikor Han Solo nem vágja le a saját lábát a fénykarddal, és sikerül tauntaun fajtájú hátasa belét kiontva melegen tartani a félholt Luke-ot. Bátor film volt ez, egy olyan érzelmi hullámvasút, aminek csúcsán a moziban egyszerre szakadt ki a nézőkből a miafasz, vagy annak neveltetéstől függő verziója. Én köpni-nyelni nem tudtam, amikor elhangzott az ominózus mondat, és soha nem felejtem el apám döbbent arcát, amivel a csavart fogadta, majd az őszinte, csillogó szemű mosolyát sem, amivel nyugtázta, hogy mennyire jó húzás volt ez, mennyivel több réteget rátesz az előző filmre is.

Ami a látványt illeti, az idő próbáját ez a film is kiállja, de biztos vagyok abban, hogy az operatőr és a trükkmesterek átkozták azt a napot, amikor valaki az ő megkérdezésük nélkül döntött a vakítóan fehér, havas vidék mellett, amiről még ma, 40 évvel később is leugranak a CGI-modellek és a makettek is, nemhogy 1979-ben, amikor a trükktechnika gyerekcipőben járt csak. Az ikonikus lépegetős jelenetsorban eredetileg nagyobb, távirányított modelleket akartak használni, de inkább a stop motion technikával felvett makettek mellett döntöttek – az egyik oka a költség volt, a másik meg az, hogy a kézzel, milliméterről milliméterre mozgatott makettek kissé darabos mozgása kiválóan illett a fémszörnyekhez. Yoda sem bábnak indult, hanem jelmeznek, amiben majmot(!), gyereket és kisnövésű színészt is elképzeltek, de ez mind kivitelezhetetlennek bizonyult, és maradt a klasszikus, filmtörténeti legendává váló báb.

I am your father. / Én vagyok az apád. – Darth Vader 

A filmet a mai napig nagy becsben tartják, rengeteg filmes és kritikus kiáltotta ki minden idők legjobb sci-fijének. Nyert egy Oscart, továbblendített pár színészi karriert, és megalapozott egy olyan filmes birodalmat, amiért évtizedekkel később négymilliárd dollárt adott a világ legnagyobb szórakoztatóipari cége. És szállóigévé tett pár olyan mondatot, amiről senki nem gondolta volna, hogy generációkra lesz hatással.