A Netflix saját gyártású svéd sorozata könnyed szórakozást nyújt, miközben a történet nem csupán kétdimenziós. Menekülést jelent a problémák elől, de mégis a valóságot mutatja.

A sorozat központi alakja egy negyvenes éveiben járó ambiciózus, karrierista, első körben hidegnek tűnő nő, Sofie. A történet ott kezdődik, hogy Sofie egy új munkahelyen kezd, mint tanácsadó segít egy könyvkiadónak, hogy az mondernebbé és költséghatékonyabbá válhasson.

Az első pár percnél tartunk, és máris egy titokban stresszoldó masztizást láthatunk. De ezért is jók az európai sorozatok, főleg ha sok amerikai produkciót láttunk előtte. Sokkal több bennük az élet, és bár nyersebben ábrázolják az emberi kapcsolatokat, mégis fanyar humorral emészthetővé és valódivá teszik.

Sofie például ezekkel a „magánakciókkal” menekül a hétköznapivá alacsonyodott élete elől. Látszik az elején, hogy nincs nagy baja, egész egyszerűen belefáradt a mindennapi monotóniába, és abba, hogy túl sok szerepnek kell egyszerre megfelelnie, háttérbe szorítva önmagát.

Sofie egy személyben:

• Feleség, aki próbál tökéletesnek mutatkozni férje előtt.
• Szerető és gondoskodó anyuka, aki ellátja feladatait.
• Dolgozó nő, aki naponta küzd le kihívásokat szakmájában.
• Aggódó lány, aki édesapja pszichés kirohanásait próbálja a lehető legideálisabban kezelni.

Max jószívű, láthatóan anyakomplexusos srác. Mégis már ismeretségük első napján konfliktusba keverednek: a srác hangosan fúr, ezzel pedig zavarja a szuperfontos munkát végző nőt, aki finoman leordítja a fiú fejét. Ezután pedig Max véletlenül rajtakapja zárás után az irodában Sofie-t, aki üresnek hitt munkahelyén épp kedvenc hobbijának hódol, és bosszúból lefotózza.

Sofie pedig érthető okból próbálja kideríteni, hogy a fiú mit kér a kép törléséért cserébe, aki nem vágyik többre, mint egy mekis ebédre. Ez a félelem és izgalom alapozza meg kapcsolatukat, ami részeken keresztül alakul tovább egy játékká, ahol Sofie újra visszakapja a határok nélküli létezés szabadságát.

De nem svédek gyártották volna, ha itt megáll a sztori. Mellettük ugyanis megismerünk hús-vér karaktereket, valóságos problémákkal. Belelátunk egy kiadó életébe, ami amúgy is rejtélyes világ, így már azért is izgalmas, mert kicsit beenged a kulisszák mögé.

De mindemellett felvetnek témákat, amik nagyban meghatározzák korunkat. Igaz, nem mennek bele részletesen, nem fejtik ki véleményüket, de szóba hozzák a „me too” kérdését, nem arcba tolóan, de ábrázolják a nemek közötti kapcsolatokat, a női egyenlőtlenséget, a munkahelyi kommunikációt, a film- és a könyvipar közötti ellentéteket, a kapitalizmus fojtogató oldalát. Mindezeket nagyon egészségesen tálalva.

A kedvenc részem az volt, amikor a könyvkiadó kreatív feje besokallt a körülötte zajló eseményektől, nem tudta feldolgozni rosszabbul elsült döntéseit, és egy egész részt szenteltek neki, hogy kicsit magába nézzen.

A részek nagyjából félórások, és nyolc epizód öleli fel a történetet, így akkor is ideális hosszban, ha egymás után pörgetjük végig.

A sorozat trailere viszont katasztrofális. Abba ugyanis az alkotók mindent (is) bele akartak rakni, így ha valaki megnézi, az az érzése támadhat, hogy már látott mindent három percben, és nem szán rá felesleges órákat. Vagyis ez a sorozat nem igényel előzetest, sokkal inkább időt, hogy végignézzük az epizódokat.

(Borítókép: Netflix)