Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- knoedler
- new york
- műcsalás
- képhamisítás
- jackson pollock
- mark rothko
- robert motherwell
- netflix
80 millió dolláros képhamisítás, a gyanúsított a filmes stábot is megpróbálta lehúzni
További Cinematrix cikkek
- Greta Gerwig elkészítené a Barbie folytatását
- A Netflix megcsinálta a lehetetlent, zseniális sorozatot készített egy korszakalkotó regényből
- Végre idehaza is nézhető a kincskeresős sorozat, amely még a jégszíveket is megolvasztja
- A Netflix elhozta nekünk a legizgalmasabb karácsonyi thrillert a Die Hard óta
- Robert De Niróval és Ben Stillerrel együtt érkezik az Apádra ütök folytatása
Film készült a valaha volt talán legnagyobb hamisítási ügyről Amerika történetében. A Made You Look: A True Story About Fake Art című, Barry Avrich rendezte Netflix-dokumentumfilm a héten debütált, a történet hátterében pedig az a bizonyos műcsalási botrány áll, amely közel húsz évig szédítette a műgyűjtőket és művészettörténészeket: a Knoedler-ügy.
Mennyire lehet komolyan venni egy olyan botrány főszereplőit, ahol a hamis képeket a mit sem sejtő vevőkre tukmáló műkereskedő a mai napig műtárgyakkal üzletel, a világhíres festményeket kopírozó festő Kínában tölti nyugdíjas éveit, a képeket a galériának beajánló nő bűntársa pedig az interjút készítő férfinek (pontosabban magának a rendezőnek) kuncogva próbálja eladni „Bob Dylan szájharmonikáját”?
Hát, körülbelül semennyire, mégis valahogy így néz ki a sztori. 80 millió dolláros ügy, és egymást hülyének néző érintettek – ugye, milyen csodás a művészet?
New York egyik, ha nem a legnívósabb galériája, a Knoedler & Co. 2011 novemberében, 165 varázslatos év után üzleti okokra hivatkozva, a publikum legnagyobb megdöbbenésére bezárta kapuit. Igen ám, csakhogy a zárt ajtók mögött nem a pénzhiány, hanem a túl sok – túl büdös – vagyon állt. Történt ugyanis, hogy 1994 és 2011 között tucatnyi Jackson Pollock-, Mark Rothko- és Robert Motherwell-hamisítvány került új tulajdonoshoz. (A félreértések elkerülésére: nem létező Pollock-, Rothko- és Motherwell-festményeket hamisítottak, hanem egész egyszerűen a nevezett művészek stílusában festettek képeket.)
Ann Freedman, a galéria egykori igazgatója – a botrány egyik kulcsembere – „nem tudta, hogy hamis képeket értékesít, meg volt győződve róla, hogy az expresszionista festőzsenik által szignózott festmények valódi példányok”. Még úgy is, hogy az egyik képen elírták Pollock nevét.
A műkereskedőt azonban sosem ítélték el: Freedman tanúskodásának napján – mielőtt a nő megszólalhatott volna – megszületett az ítélet egy meg nem nevezett összegű kártérítésről.
Senki nem akarja, hogy bolondot csináljanak belőle. Annyira kínos. Még rosszabb, hogy senki nem akarja beismerni, hogy átverték
– nyilatkozza a filmben Freeman, az első számú átvert és egyben átverő.
A filmben szereplő szakértők szerint Freeman már akkor hibázott, amikor egy ismeretlen személytől vásárolt festményeket, sőt sok alkotásnak nemcsak a tulajdonosa, hanem az eredete sem volt ismert. A képeket a galériába szállító nő Glafira Rosales volt. A csaló 2013-ban vallotta magát bűnösnek, elmondása szerint nagyjából hatvan hamisított festményt árusított két New York-i galériának. Három hónapig volt rács mögött, majd 2017-ben 81 millió dolláros kártérítés megfizetésére kötelezték.
Rosales társa Jose Carlos Bergantiños Diaz spanyol műkereskedő volt, akit korábban már megvádoltak műcsalással. Diaz szerint azonban Rosales volt az, aki az árusítással foglalkozott, a férfi „csak” abban segített neki, hogy rátalált a hamis képeket megfestő kínai Pej-Sen Csianra. Rosales – akit többek között adócsalás vádjával is elítéltek – elmondta, hogy Diaz erőszakkal kényszerítette őt tervük megvalósítására.
Habár a férfit pénzmosással is meggyanúsították, ő visszarepült Spanyolországba, az ottani hatóságok pedig nem adták ki az amerikaiaknak: Diazt az Egyesült Államokban tehát nem tudták bíróság elé állítani.
A hamis festményeket készítő Pej-Sen Csian az egész világot rászedte a tehetségével – pontosabban annak hiányával. A Kínában remek festő hírében álló férfit Amerikában nem ismerte el a publikum, így hát „kénytelen volt” más festők képeit kopírozni, az ő nevükben alkotni. A másolásra szakosodott festő olyannyira tökéletesen utánozta a nagy művészeket, hogy számtalan szakértővel sikerült elhitetni, valódi Pollock- vagy Rothko-képekről van szó.
Komoly bravúr, hogy a rendezőnek sikerült kikérdezni a bűnbaknak megtett műkereskedőt, aki kendőzetlenül beszélt a történtekről. Továbbá átvert műgyűjtők, kritikusok, szakértők, újságírók és családtagok is megszólalnak az ügyben.
A Knoedler-ügyből tíz per született, de csak egy jutott el az ítéletig. A tizedik, egyben utolsó per 2019 júliusában fejeződött be ítélettel, ennek tárgya egy 5,5 millió dollárért elkelt hamis Mark Rothko-festmény volt.
Rovataink a Facebookon