Nehogy már a farok csóválja...!

A hétepizódos széria részei egy-egy különleges háttérsztorival rendelkező eb történetét dolgozzák fel. Az oaklandi kutyatréner, Jas Leverette olyan, elfajzottnak titulált állatokon segít, amelyeken már senki nem tud. (Na persze születésénél fogva egyetlen állat sem rossz kutya, a probléma a bánásmódnál és a nevelésnél kezdődik. Minden eb olyan, mint egy kisgyerek. Azt teszi, amire a szülei – a gazdái – tanítják.)

Leverette a Cali K9 nevű oaklandi kutyakiképző vállalkozás trénere, aki kisteherautóján autózza körbe a környéket, hogy a problémás ebek és elkeseredett tulajdonosuk közötti nézeteltérést elsimítsa. Nem egyszerű a feladata, hiszen a tréner csak eszköz ahhoz a hosszú és fárasztó folyamathoz, amelynek kiképzés a neve.

Eltökéltség, következetesség és türelem nélkül egyetlen, korábban falkában élt állatból sem lehet kezes bárányt faragni. Ezek a tulajdonságok az eb, a gazda és a tréner részéről is elengedhetetlenek: egy kicsit mindannyiuknak akarni kell az együttműködést. 

A tréner ugyanazt a módszert alkalmazza minden kliensnél: megtanítja a gazdát arra, hogy ő legyen a főnök, ne pedig a házi kedvenc (hiszen mégsem a farok csóválja a kutyát, ugyebár...) 

A „kemény szeretetnek” hamar megvan az eredménye, a konzisztens nevelés, a jutalomfalattal való pozitív visszajelzés és az, hogy az ember nem csinál magából papagájt (azaz nem ismétel el minden utasítást ezerszer, hanem csak egyszer, de akkor határozottan), magabiztos alapokat biztosít a továbbiakban is, amikor Leverette már nincs ott, hogy kijavítsa a helytelen bánásmódot. 

• Lady Macbeth, a kétéves, háromlábú pitbull egy lövöldözés következményeképpen veszítette el mellső végtagját. A lelkileg sérült kutya szerető gazdához került, és bár a férfi akármennyire is rajong Ladyért (az érzés kölcsönös), a kutya a gazdáján kívül más embert nem tűr meg a közelben.
• Diesel, az egyéves német juhász–husky keverék nemcsak méretben, de érzelmileg is túlnőtt a gazdáin, egyáltalán nem fogad szót a fiatal házaspárnak. A korábban börtönt is megjárt férfi szeretné, ha a kutyája tisztelné őt, így gyakran durván szól az ebhez. A feleség aggódik, hogy a férfi habitusa, és ahogy bánik a kutyával, kihat majd a pár születendő gyermekeire is. A férjnek tehát a kutyával közösen kell megtanulnia, hogyan fékezze az indulatait.
• Ninót, a hároméves holland juhászkutyát Leverette már évek óra trenírozza, hiszen egy őrző-védő állatról van szó. Az epizód bemutatja, hogyan edz egy olyan kutya, amely parancsszóra eltorzult pofával támad, a gazdája egyéves kislányára viszont úgy vigyáz, mint a szeme fényére. 
• Heaven, az egyéves maltipoo (aprócska öleb) terápiás jellegű állat, hiszen gazdája, a 12 éves Andrew apa nélkül nőtt fel, és már a bátyjai is kirepültek a családi fészekből. A kiskutya a fiú legjobb barátja, ám Heaven egyszer majdnem a kocsi kerekei alatt végezte. Az állat folyton szökésben van, így fontos, hogy szófogadó kutyus váljon belőle. Ám nemcsak a kutya, hanem a családanya is változás előtt áll – meg kell tanulnia, hogy egy állatról, nem pedig egy embergyerekről van szó, akit babakocsiban visznek sétáltatni.
• Blue, az öt hónapos pitbullkölyök pár hetes korában elszakadt az anyjától, így nem tanulta meg azokat a viselkedési formákat, amelyek a legtöbb kiskutyába ösztönösen beleégnek. Gazdáit többször megtámadta, és ha ez nem lenne elég, még a lakást sem hagyta el soha. Az utcán retteg, sétálni nem hajlandó, így a tréneren a sor, hogy kivarázsolja a szabadba az ideges állatot. 
• Leverette az utolsó epizódban egy menhelyre látogat, négy kutyát pedig ki is hoz onnan, hogy aztán a bázisán háziállatot faragjon belőlük. Öröm a köbön, hogy a tréningnek köszönhetően mind a négy állat gazdira talál.

Mi, emberek folyton a feltétel nélküli szeretetről beszélünk, miközben fogalmunk sincs róla, hogy milyen is ez az érzés valójában. A kutyák viszont tudják. Semmi sem hasonlítható ahhoz a szeretethez, amit az ember a kutyájától kap

– hangzik az egyik epizód végén. 

Annak ellenére, hogy első ránézésre durvának tűnhet, a sorozat minden, csak nem erőszakos kicsengésű. Éppen ellenkezőleg, valójában humoros, megható és tanulságos széria.

A Canine Intervention tökéletesen átadja azt a furcsa, mégis szimbiotikus érzést, amely a legtöbb szereplő – és valószínűleg megannyi néző – szemébe könnyeket csalt: olyan sorozatról beszélünk, ahol a négylábúak a család egyenjogú tagjai, és ahol nemcsak a gazdik tanítják a kutyát, hanem a kutya is a gazdikat. 

(Borítókép: Netflix)