A Netflixnek hála a magyar kecskék világiskerre törnek

Megérkezett a Shadow and Bone – Árnyék és csont című fantasysorozat, ami egy tipikus, nagybetűs netflixes alkotás lett, amiben minden megvan, amitől az emberek rászoktak erre a streamingszolgáltató platformra.

Legelőször az HBO tudta elérni, hogy a kínálatába felkerült alkotásokról már az első képkockák után tudni lehessen, ez bizony az ő művük. Pár éve ezt a Netflix is elérte, és bár ez nem azt jelenti, hogy minden produkciójuk megüti ezt a szintet, de azért évente, félévente piacra dobnak egy olyan sorozatot, ami biztosítja nézőik hűségét.

Az Árnyék és csont most rendesen felrázta a Witcher óta nyugalmi állapotban tengődő fantasyrajongókat, méghozzá a Leigh Bardugo Grisaverzum-könyvsorozatain alapuló történettel. Hasonlóan a Vajákhoz, ezt is Magyarországon forgatták, vagyis a háttérben megbúvó ismerős arcok mellett végignézhetjük, hogyan válik országunk egy fantáziatörténet helyszínévé.

A sorozat első évada főként az írónő Árnyék és csont, illetve a Hat varjú című regényén alapszik. Ettől sokszor olyan is, mintha beakadt volna a távirányító, és az epizódok között ugrálva két filmből gyúrnánk össze egy történetet. Cserébe viszont kapunk hat fő és egy tucat izgalmas mellékkaraktert, humort, drámát, szerelmet, kliséket és persze kérdéseket.

A gond csak az, hogy a sorozat nem magyarázza el világának szabályrendszerét, történelmébe is alig ad betekintést. Mintha a Netflix ezt a sagát kifejezetten azoknak gyártotta volna, akik olvasták a könyveket. Ettől függetlenül a nyolc epizód önmagában is értelmezhető, és biztosan berántja célközönségét, tömegeket vesz rá arra, hogy akinél eddig kimaradt, az is elolvassa a regényeket. Így is lehet olvasást népszerűsíteni… Igaz, aligha ez volt az eredeti cél.

A történet alapja, hogy Ravkát, a várost kettészakította egy hatalmas árnyékfal, ami több kilométer hosszú és széles, nem jut át rajta a fény, cserébe tele van szörnyekkel, amelyek előszeretettel gyilkolják az embereket. Ez pedig nem túl optimális a ravkaiaknak, mert az árnyékfal északi és déli részén történetesen olyan települések fekszenek, amelyekkel háborúban állnak. Kelet- és Nyugat-Ravka gyakorlatilag kettészakad egy gazdagabb és egy szegényebb területre.

A főszereplőkön keresztül nagyjából az első rész alatt megismerhetjük a háborús viszonyokat, illetve a ravkai hadsereg összetételét, ami áll az Első hadseregből, ahol a hétköznapi emberek harcolnak, és a Második hadseregből, ahol pedig a grisák.

A grisák olyan emberek, akik különböző elemeket felhasználva képesek manipulálni környezetüket. Van, aki tüzet képes előidézni, van, aki szelet vagy vizet, de vannak különlegesebb képességekkel rendelkezők is, például akik képesek megállítani a szívet, vagy csak annak dobogását hallgatva élő hazugságvizsgálóként működnek.

Az árnyékfal mellett kezdődik a történet, ahol Alina Starkov (Jessie Mei Li) térképész és Mal Oretsev (Archie Renaux) nyomolvasó árva gyerekként lett szövetséges és barát.

Ebben a világban kering egy legenda, miszerint a nagy, sűrű és gonosz árnyékfalat csak egy különleges képességekkel megáldott grisa tudja majd feloszlatni, a napfény erejével. Mit ad isten, az első részben megtalálják ezt a különleges, szinte megváltóként imádott és várt személyt. De a megváltóknak sosincs könnyű dolguk, így el lehet képzelni, mennyi bonyodalom származik ebből. Anélkül, hogy a cselekményből bármit is leírnánk, a lényeg, hogy egy tipikus young adult elemekkel operáló sorozatot kapunk. Sokszor kiszámítható, néha unalmas, ám ami miatt mégis szerethető, az a hihetetlenül jól sikerül látvány és a remek casting.

A szereplők egytől egyig kiválóak, rajzolni sem lehetett volna jobb karaktereket. Külön ki kell emelni Ben Barnest, aki tényleg olyan, mintha egész eddigi szerepeivel erre a karakterre gyúrt volna. A Westworld című sorozatból belovagol, a Megtorlóból hozza megnyerő rosszfiúkarakterét, mindezt megfűszerezve narniás bájjal. De a Dorian Gray című filmet is meg kell említeni, szinte biztos vagyok benne, hogy emiatt a szerepe miatt került be Ben Barnes karakteréről egy festmény egy igen fontos jelenetbe. Mintha már az Árnyék és csont alkotói is rájátszottak volna erre a sok párhuzamra, de annyi biztos, van humoruk.

Az összes szereplőt imádja a közönség, de senkit sem annyira, mint az egyik legfontosabb mellékszereplőt. Milót, a kecskét két magyar mekegő, Ugri és Bugri alakította. Szerénytelenül kijelenthető, hogy a szőrös jószágok világismertségre törtek, a rajongók a TikTokot is elárasztották Milóval.

A magyar helyszínek csodálatosan illeszkednek a világba, bár hátrányuk, hogy aki ismeri a sorozatban feltűnő utcákat és épületeket, akarva-akaratlanul kiesik a történetből, hiszen van abban valami zavarba ejtő, hogy a katonák a szentendrei Skanzenben állomásoznak, a budai Várban cirkusznyi ember parádézik, vagy épp a Festetics-kastély a grisa Roxfort.

Egy aprócska fun fact, hogy maga az írónő is feltűnik egy jelenetben, plusz az eredeti Árnyék és csont-borító is szerepet kap, szóval az alkotók tényleg mindent megtettek, hogy a rajongók kedvében járjanak.

Összességében az Árnyék és csont első évada olyan, mint egy hosszú utazás első állomása, a szemünk előtt kirajzolódó világgal és öntudatra ébredő karakterekkel a középpontban. Hivatalosan még nem rendelték be a folytatást, de a következő évadokban mindenki biztos lehet, hiszen a Netflix megkülönböztetett figyelmet fordít a sikerprodukcióira. A sorozaton túl a szereplőkkel egy beszélgetés is felkerült a platformra, a történet pedig külön oldalt is kapott.

(Borítókép: Jelenet a Shadow and Bone – Árnyék és csont című filmből. Fotó: Attila Szvacsek / Netflix)