A szégyentelenkedés ilyen jó még sosem volt

Szex, drogok, lopás, csalás, gyilkossági kísérlet, házilag amputált lábujjak, fehér családba született fekete fiú, véletlenül felgyújtott tolószékes férfi, emberkereskedelem, tiniterhesség, abortusz, füves sütit majszoló kislányok... Csupa általános dolog a Shameless – Szégyentelenek című sorozatból, és ez még csak a jéghegy csúcsa.

2011-től 2021-ig tartott a Shameless amerikai változata, aminek alapját egy azonos címen futó brit sorozat adta. Talán nem túlzás állítani, hogy az évtized egyik legkiemelkedőbb alkotása lett, de mi volt a titka, ami miatt ilyen hosszú időn keresztül, a megosztó kritikák ellenére sem lankadt a nézők lelkesedése a szégyentelen Gallagher család története körül?

A válasz talán a Shameless kendőzetlen stílusában és a cenzúra teljes hiányában van. És éppen ezek miatt a dolgok miatt hagy maga után űrt a piacon, mert kevés az olyan alkotás, aminek ilyen megbocsájtó a közönsége. Pedig sok olyan momentum akad, ami politikailag kicsit sem korrekt, sőt... Ám a sorozat a fekete humort vegyíti drámai elemekkel, így az abszurditása felmenti minden esetleges vád alól.

Ennek következtében bátran tud beszélni melegségről, mélyszegénységről, a feketék helyzetéről a fehérek világában, a fehérek helyzetéről a Black Lives Matter mozgalom alatt. Minden részben akad egy központi szál, viszont több epizódot fűznek fel egy adott probléma köré. Minden évad reflektál az aktualitásokra, így az sem meglepő, hogy az utolsó évadban a koronavírus-járvány is erősen jelen van.

A 11 évad alatt végignézhettük, hogyan épül ki Chicago déli negyede, ami bár fejlődésnek tűnhet, de a Shameless megmutatta azoknak az embereknek a szemszögét is, akik hirtelen elkezdték idegennek érezni magukat saját szülővárosukban. A nézők a karakterekkel együtt érezhették a döbbenetet, mikor a jól megszokott, lepukkant, de szerethető üzletek helyét különböző újhullámos kávézó, vagy az ezredik jógastúdió vette át.

A környezet változása mellett a karakterek fejlődése is valósághű, és hála a tíz éves forgatási időnek, sok gyerekszereplő az orrunk előtt nőtt fel, így sokkal könnyebben lopták be magukat a nézők szívébe. Kiderül, hogy ebben a sorozatban mindenki gondokkal küzd, feláll, elbukik, majd újra feláll, van, amikor tanul a hibából, máskor megismétli azokat. Pont ezért, amikor véget ért a 11. évad, és azzal együtt a történet is, az a karakterek életében nem jelent lezárást. Talán ezért sincs benne happy end, hiszen az életben sincsenek boldog végek, legfeljebb boldog pillanatok, és az alkotók ehhez a sorozat végéig hűek maradtak.

A színészek egytől egyig zseniálisak, mindenki hitelesen hozza a lecsúszott, proli, trash, drogfüggő, börtönviselt vagy alkesz karaktert. Nehéz elképzelni, hogy a színészeknek az életben amúgy másféle személyiségek.

A történet alapja az, hogy egy hatgyerekes családban a legidősebb nővér nevelte a tesóit, mert édesanyjuk, akinek mentális és drogproblémái voltak, elhagyta őket, kőkemény alkoholista apjukra pedig egyáltalán nem tudtak számítani, sőt sokszor a gyerekeknek kellett kikaparniuk őt a kétes helyzetekből. A testvéreknek így egymásra utalva tanulják meg, hogyan működik a világ, mindezt Chicago kétes városnegyedében.

Ám a sorozat kémiája ettől izgalmas, mert a szereplők, bár törekednek a jó felé, maguknak alakítják szabályrendszerüket, így sokszor megkérdőjelezhető erkölcsű tetteik nem férnek bele a társadalmilag elfogadott kategóriába – de nézőként legalább bele lehet látni tetteik és döntéseik miértjeibe.

(Borítókép: A Szégyentelen című film színészei részt vesznek egy tv műsorban Beverly Hills-ben 2017. szeptember 6-án. Fotó: David Livingston / Getty Images)