A Netflix megmutatja, hogyan kell online drogot eladni, méghozzá gyorsan

A harmadik évada is felkerült a Netflixre a 2019-ben indult How to Sell Drugs Online (Fast), azaz Hogyan adjunk el drogokat a neten (villámgyorsan) című sorozatnak, és szerencsére megőrizte az első évad magas minőségét.

Az internet térhódításának és hétköznapivá válásának egyik következményként a szülőknek nagyjából fogalmuk sem lehet, hogy gyermekük mit néz, hallgat, olvas, és kivel beszélget neten keresztül a szobájában. Persze vannak eszközök, amik valamelyest képesek bizonyos oldalakat lekorlátozni, de tagadhatatlan tény, hogy az átlagcsaládokban mindig a fiatalabbak értenek jobban a gépekhez, így ha valamit el akarnak kerülni, ki akarnak kapcsolni, fel akarnak törni, erre könnyebben találnak megoldást, mint a szülők ennek megelőzésére.

Bárcsak inkább pornót nézett volna!

De még ezeknek a tényeknek a tudatában is eléggé meglepődhetett az a német anyuka és apuka, akiknek angyalarcú, húszéves, kedves, bár zárkózott kisfiukról kiderült, hogy nem pornót néz vagy videójátékozik egész nap a szobájában, zárt ajtó mögött, hanem egy hatalmas drogkereskedést működtet – méghozzá másfél éve, egyes-egyedül. Valószínűleg nem pont ilyen kép él a fejekben egy drogbáróról, de hát a fiatalabb generációknak szinte kutya kötelességük, hogy meglepjék az idősebbeket.

Maximilian Schmidt Lipcsében a gyerekszobájából üzemeltetett egy Shiny Flakes nevű weboldalt, ahol marihuánát, kokaint, ecstasyt, LSD-t és vényköteles gyógyszereket árult. Vevői bitcoinban fizettek, ő pedig jó munkásemberhez híven, precízen becsomagolta portékáját, amit egy csomagküldő szolgálattal adott fel postán. Ő maga állítólag nem élt a szerekkel, viszont internetes barangolásain keresztül hamar rájött, hogy drogeladással egész jól lehet keresni,

Innen jött az ötlete, hogy nem egy sötét sikátorban teszi kockára az életét, hanem az otthon melegéből árul, ahol nem kell félni attól, hogy lelövik, és még az anyukája is főz rá. Ha eltekintünk a ténytől, hogy amit csinált, az rendkívül illegális, biztos, hogy remek előadó lehetett volna egy TED-konferencián, ahol fiatal és iszonyatosan sikeres vállalkozóként mesélhette volna el a történetét. Miután lebukott és elfogták, négy évre elítélték, 2019-ben szabadult.

A Netflix pedig kifejezetten megihletődött a sztorijából, és még abban az évben kiadták a How to Sell Drugs Online (Fast), azaz Hogyan adjunk el drogokat a neten (villámgyorsan) című német sorozatot, aminek első évada nagy siker lett, később pedig magával Maximiliannal is forgattak egy Shiny_Flakes: A tinédzser drogbáró című dokut, de mi most a Hogyan adjunk el-ről fogunk beszélni.

A történet középpontjában Moritz áll (Maximilian Mundt), egy tizenhét éves, különc, zárkózott figura. A srác egy számítógépzseni, akinek egy súlyos beteg, de a programokhoz és a kütyükhöz még nála is sokkal jobban értő legjobb barátja van Lenny személyében (Danilo Kamperidis), akivel élik a hétköznapi kockák életét. Moritznak van egy barátnője, Lisa (Anna Lena Klenke), akivel fiatal koruk óta együtt vannak, a lány is hasonló érdeklődési körrel rendelkezik, mint ő, viszont Lisa elmegy egy amerikai útra, ami után elindul benne egy megállíthatatlan folyamat: népszerű akar lenni, bulizni és pasizni akar, vagy épp kipróbálni könnyű drogokat, így

Ez pedig elindítja Moritzot az online drogüzlet felé vezető úton, mert szeretné visszahódítani exét. Persze miután megérzi a siker ízét, Steve Jobsnak képzeli magát, és nem tud leállni.

De a sorozat erőssége nem az alapsztoriban rejlik, bár az is elég ütős. Kezdésként eleve kiderül, hogy Moritzot lecsukták, csupán a Netflix stábjának kamerái elé engedik ki néha bilincsben, hogy elmesélje történetét. Ezekkel a jelenetekkel megtűzdelve pedig végig izgalmas a sorozat dinamikája, hiszen tudjuk, merre haladunk, a negyedik fal ledöntése pedig kötetlenebb kommunikációt eredményez, bár ahogy haladunk előre a részekkel, ezek a jelenetek egyre ötlettelenebbekké válnak, és már főként netflixes utalásokról szólnak.

Mivel a sztori középpontjában Z generációs fiatalok állnak, így mérhetetlenül üdítő a nagy drogbiznisz mellett azt nézni, ahogy küszködnek a tipikus tiniproblémákkal, a sorozat pedig nyelvezetében, humorában és képileg is nagy hangsúlyt fektet a modern technológia megjelenítésére. Valahogy az elmúlt időszakban kezdtek el a sorozat- és filmkészítők nem rettegni a kütyük történetbe ágyazásától, így pedig sokkal életszagúbb nézni egy fiatalokról szóló sorozatot, hiszen

Például mikor bujkálnak a rendőrök elől, Messengeren kommunikálnak, nem pedig üvöltve suttognak, plusz úgy próbálják meg kitalálni, hogy zsernyák van a teremben, hogy megnézik az elérhető Bluetooth-hálózatok számát, ha hallgatózni kell, azt sem a falon keresztül teszik, hanem találnak rá programot.

Sajnos Moritz karaktere mentes a szimpatikus tulajdonságoktól, néha kifejezetten bicskanyitogató a viselkedése, a sorozat mégis eléri, hogy drukkoljunk neki. Ördögi húzás. Lisa pedig annyira irritáló és idegesítő csaj, hogy ezek után nehéz lesz bármi más produkcióban kedvelhető szerepre behívni Anna Lena Klenkét, bár ez mindenképp az ő színészi képességeit méltatja.

A karakterek között remekül működik a kémia, kellően kidolgozottak és viccesek, a sztori feszes, szinte egyszer sem ül le, az pedig kifejezetten jót tesz neki, hogy mindhárom évad hat darab félórás részből áll, ami tökéletes hosszúság a sztori elmesélésére. A három évad szép és kerek lett, a lezárás pedig szuper. Persze ha a készítők nagyon akarják, tudják folytatni a sztorit.

A sorozat remek kikapcsolódást nyújthat azoknak is, akik együtt tudnak lüktetni a Z generációval, még ha nem is értik őket pontosan.