Tina Turner, ahogy eddig senki nem látta
További Cinematrix cikkek
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
- Jönnek az ünnepek, kötelező jól érezni magad
Tina Turner generációk bálványa, fáradhatatlan slágergyár, a rock and roll koronázatlan királynője. Élete mesébe illő: egyes pontjain tragikus, máskor roppant inspiráló. Az énekesnőről idén Tina címmel dokumentumfilm készült, amelyet november 4-től vetítenek a hazai mozikban.
Visszavonulni tudni kell, a 81 éves Tina Turner – néhány évvel ezelőtti – „kivitelezése” pedig hibátlanra sikeredett. Az ezüst láncos ruháiról, gigantikus, szőkésbarna hajkoronájáról és brutális hangjáról ismert énekesnő legyőzte a sztárgyártó gépezetet, amely több tucat előadóművészt vágott tönkre, ő azonban még középkorú nőként is ifjú rocksztárokat megszégyenítő módon uralta a színpadot.
Tina Turnert kis túlzással mindenki ismeri – legalábbis azt az arcát, amelyet az Anna Mae Bullock néven született nő megosztott a publikummal. Az énekesnő mindig is elbűvölő személyiség volt, egyszerre elegáns és gátlástalan sztár. Megdolgozott a sikerért: nem félt izzadni, nem félt megújulni, és legfőképp nem félt kiállni magáért. Hiába hozta le azonban nekünk a csillagokat, egyesek még többet követeltek tőle. (Szakmailag és magánéletileg egyaránt. Igaz, nála a kettő közel két évtizedig összeforrt.)
A Tennesseeből származó kislány szülei gyapotot szedtek. A családi viták állandóak voltak, az énekesnő édesanyja pedig beleunt a harcba: egy napon fogta magát, és otthagyta a családját. Az apja követte felesége példáját, a gyerekek pedig a rokonoknál ragadtak. A világsztár Turner felnőttként anyagilag támogatta az anyját, aki még akkor sem kedvelte a lányát.
Nem akart engem. Nem akart a közelemben lenni annak ellenére, hogy a sikeremből ő is akart egy szeletet. De én úgy tettem, mintha szeretett volna
– vallja az énekesnő a filmben.
Anyám körül mindenki boldog volt, ő pedig mindig szomorú. Sosem voltak barátai. Soha nem volt senkije, akiben megbízhatott volna
– mondja az énekesnő egyik fia.
A Dan Lindsay – T. J. Martin rendezőpáros archív felvételekből és interjúkból építi fel az énekesnő páratlan életútját bemutató közel kétórás filmet. Az öt nagy témakörre bontott film in medias res indít, ennek ellenére remekül kezdődik a produkció. Soha nem látott fotók, videók, fergeteges koncert- és hangfelvételek, interjúk (Oprah Winfrey, Angela Bassett, újságírók, egykori menedzserek és háttértáncosok is megszólalnak), és persze a jól ismert slágerek is felcsendülnek a filmben. Ha csak az archív zenés anyagokat nézzük, a Tina zseniális moziélményt nyújt.
Ám ahogy jönnek az újabb részek, és haladunk előre (néha meg hátra) az időben, úgy kezd a nézőben megfogalmazódni a kérdés, hogy tulajdonképpen ez a dokumentumfilm sem feltétlenül arról szól, amiről Tina Turner szerette volna, hogy szóljon.
Tina Turner és jelenlegi férje, Erwin Bach Svájcban élnek, így a stáb 2019-ben az ő birtokukon forgatott (és faggatta a házaspárt). A legfurcsább az egészben, hogy külön nyilatkoznak, a közös életükről (és az elmúlt 30 évről) szinte semmit nem tudunk meg.
Az énekesnő jóváhagyása nélkül aligha születhetett volna meg a produkció, félő azonban, hogy Tina Turner beletörődött a sorsába – vagyis abba, hogy ez a film is jórészt az Ike Turnerrel való erőszakos kapcsolatáról szól, holott a rocksztár számtalanszor hangsúlyozta, hogy nem szeretne visszaemlékezni a múltjára, és nem kér az ismétlődő kérdésekből sem. A dokumentumfilm ennek ellenére előtérbe helyezi a mentális és fizikai bántalmazásokat, amelyek meghatározták az énekesnő Ike Turnerrel való 16 éves kapcsolatát és házasságát, holott Tina Turner élete és hagyatéka fényévekkel túlmutat a mérgező kapcsolat emlékén.
Erőszakban nőttem fel. Nem lehet máshogy fogalmazni
– vallja Turner.
A dokumentumfilm legszembetűnőbb hiányossága éppen ebben rejlik. Ahelyett, hogy az énekesnő alkotói munkájára, a dalszerzési folyamatra, a több mint 50 évet átölelő karrier szakmai oldalára lett volna kihegyezve, leginkább a múlton való rágódás megfilmesítése. Persze rá lehet fogni, hogy pont ez a hasonló kaliberű dokumentumfilmek lényege, csak erre ott volt az énekesnő életrajzi könyve, valamint az életéről szóló játékfilm…
Rovataink a Facebookon