Istentelenül félelmetes ez a sorozat a Netflixen

A Netflix szeptember 24-én tette közzé a Mise éjfélkor (Midnight Mass) című hétrészes minisorozatot. A produkcióért az a Mike Flanagan felelt, aki korábban olyan irodalmi adaptációkat adott ki a kezei közül, mint A Hill ház-szelleme, A Bly-udvarház szelleme vagy a Gerald’s Game. A Mise éjfélkor hasonlóan hátborzongató lett, de már abban is eltér Flanagan korábbi alkotásaitól, hogy eredeti ötletet dolgoz fel.

Egy olyan szériáról van szó, amely nem arra hajt, hogy minden második jelenetben kiugrassza nézőjét a fotelből, és ez a horrorzsánerben manapság ritkaságnak számít. A rideg, hűvös hangulat ehelyett szépen lassan kúszik az ember bőre alá. Az évad során a színészek kiteszik a lelküket a kamera előtt, nem lehet egy olyan szereplőt sem találni, aki gyengébb teljesítményével lehúzná az összképet. A sok drámázás, a hosszú monológok és a lassan csordogáló cselekmény közepette pedig pont azért olyan hatásosak a jumpscare-ek, mert az ember teljesen el is felejti, hogy horrort néz.

A Mise éjfélkor története Crockett Islandre kalauzol, egy olyan szigetre, ahol egy apró, a külvilágtól szinte teljesen elzárt közösség éli szürke hétköznapjait. A sorozat három nagy visszatérőt is rögtön a középpontjába állít, hiszen többéves börtönbüntetése után jön haza szüleihez Riley Flynn (Zach Gilford), aki részegen autóbalesetet okozott; a férfi nemtörődömsége egy fiatal lány életébe került. Rajta kívül szintúgy a beilleszkedéssel küszködik az éppen várandós és egyedülálló anyaságra készülő Erin (Kate Siegel), illetve Hassan (Rahul Kohli), a muszlim seriff, akit a 99 százalékban keresztény többség igyekszik valahogy elüldözni a szigetről.

A Mise éjfélkor legfontosabb témája, ahogy a sorozat címe is mutatja, a vallás. A helyiek nagy része már-már fanatikusan jár templomba, épp ezért nagy érvágás, amikor papjuk, Monsignor Pruitt megbetegszik. Nem kell sokáig várniuk, hamar megjön az utánpótlás a St. Patrick-templomba Paul atya (Hamish Linklater) személyében.

Paul atya érkezésével egy időben furcsa, rémisztő dolgok kezdenek történni Crockett Islanden, nekünk, nézőknek rögtön egyértelművé is válik, hogy valami nem stimmel a férfival. Sokáig ez a találgatás teszi izgalmassá a produkciót, és mire a főszereplők is ráeszmélnek, hogy valami szörnyűség tette be a lábát a szigetre, addigra már késő, elszabadul a pokol.

Az fogja legjobban élvezni a sorozatot, aki keveset tud róla

A készítő gyönyörűen építi fel a hét rész alatt a szezon ívét, filmesiskolákban tanítani kellene, hogyan éri el csúcspontját a Mise éjfélkor. Mégsem az atya által rejtegetett szörnyűséges titok az, ami felrúgja ezeknek az embereknek az életét, hanem saját maguk hibái. A produkció egyik kulcsfigurája az iszonyatosan ellenszenves, de a helyi hitközösségért bármire – és tényleg úgy tessék érteni, hogy bármire – képes Beverly (Samantha Sloyan). Rajta kívül ki kell emelni a helyi orvost, dr. Sarah Gunningot (Annabeth Gish) is, de nem csak ők adnak elő többperces, élményszámba menő monológokat, hanem jóformán mindenki, aki kettőnél többször feltűnik a képernyőn.

A hosszú monológok valahogy olyan mélységet adnak a karaktereknek, ami máshonnan hiányzik. Mike Flanagan alaposságának és az ezt jól támogató áhítatos zenéknek, a sokszor szürke, reménytelen és ködös fényképezésnek köszönhető, hogy

Ha 2021-ről elkezdenek majd azok a listák és újságcikkek szállingózni, amelyek a legjobb televíziós teljesítményeket sorolják fel, biztosak lehetünk benne, hogy a Mise éjfélkor szereplőgárdájából sokan fogják felsorolni Hamish Linklatert. A 45 éves színész az, aki a Netflix horrorsorozatában Paul atyát játssza, olyan beleéléssel, hogy többször tátva maradt a szánk tőle. Linklaternek simán elhittük, hogy nyáját vezető, eltévelyedett pap, aki végső soron jót akar, de a farkasok elé veti Crockett Islandet.

Az alkotó által adott interjúk alapján az lehetett Flanagan célja a sorozattal, hogy – amellett hogy feldolgozza saját harcát az alkoholizmussal – átadja, mit érzett akkor, amikor fiatalon szembesült vele, hogy a Biblia mennyire furcsa olvasmány. Mike Flanagant leginkább az ószövetségi Isten könyörtelensége döbbentette meg. Ezt, mármint a vallásosság sötétebb, dicstelen oldalát végig rendkívül jól ábrázolja a Mise éjfélkor. A kegyetlen, de mégis valahol optimista lezárás után pedig nem is volt hiányérzetünk. A Bly-udvarház okozta csalódást követően Flanagan, úgy látszik, rájött, hogy nem magát kell ismételgetnie, hanem itt az ideje valami újat mutatni. A Mise éjfélkor még a sokat látott horrorrajongókat is meg tudta lepni csöndes brutalitásával.

A slusszpoén az egészben? Hiába mélyen vallásos emberek tragédiája ez, végig az volt az érzésünk, hogy éppen Isten az, aki távol maradt Crockett Islandtől, és inkább elfordította a fejét.

A Mise éjfélkor összes része a Netflixen érhető el.