Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- netflix
- horror
- stop-motion
- antológia
- film
- streaming
- ajánló
- kritika
- dark
- humor
- szatíra
- világvége
Nem gyerekeknek való a Netflix új mesefilmje
További Cinematrix cikkek
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
- Szívbe markoló animációs film érkezik a mozikba
Az, hogy hol nő fel az ember, nagy hatással van a személyisége alakulására. Nem mindegy, hogy valaki gyerekként a panelban tölti a hétköznapjait, és csak hébe-hóba tud kimenni a szabadba, vagy pedig egy nagy családi házban, ahol ott az udvar, kutyával, macskával, megmászásra váró fával. A Netflix új mesefilmje három rövid fejezetből áll össze egésszé. Az egyik a múltban, a másik a jelenben, a harmadik pedig a jövőben játszódik, és egyetlen helyszín köti őket össze: a ház, ahol játszódnak – amely minimum elátkozott, de hogy valami nagy gond van vele, az biztos.
Az Egy ház, három család (The House) című animációs film január 14-én került fel a Netflixre. A produkció igazán különleges, mert nagyon sötét, horrorisztikus, tehát nem a gyereknézőket célozza, hanem inkább a 18+ korosztályt. Vérengzés, ijesztgetés az nincs benne, a hangulat viszont fojtogató, és a mondanivaló megértéséhez is bizonyos fokú érettségre van szükség.
A film stop-motionnel készült, a közelmúltban több ilyen alkotás érkezett, mint például a Coraline és a titkos ajtó, a Kubo és a varázshúrok vagy éppen A fantasztikus Róka úr. Ezek mindegyikére jellemző, hogy szintén felnőttmesék. Úgy tűnik, hogy az animációsfilm-készítők között van egy titkos közmegegyezés, miszerint ez az ábrázolási technika inkább rémálmokat hozna a kicsiknek, mint jó szórakozást. Lehet benne valami, mert az Egy ház, három család tényleg elég vérfagyasztó lett.
A három fejezet egyenként 30 perces, akár külön, megszakításokkal is meg lehet nézni őket, mint egy sorozatot. Az első részben az 1800-as években járunk, amikor egy nagy szegénységben élő családhoz megérkeznek a rokonaik, hogy megnézzék újszülött kisbabájukat. A látogatók rendkívül gorombák, sérelmezik, hogy Raymond nem tud rendes körülményeket teremteni szeretteinek. A férfi a közelben lévő erdőben misztikus jelenésre lesz figyelmes nem sokkal később, másnap reggel pedig kopogtatnak náluk, hogy egy nagylelkű felajánló, egy építész új házat húzna fel nekik. Nem kell cserébe mást tenniük, csak a hátuk mögött hagyniuk az előző életüket.
Az új ház gyorsan felépül, a régi leomlik. Ám nagyon úgy tűnik, hogy nincs itt minden rendben. Ezt pedig egyedül Mabel, a szülők kislánya veszi észre, aki ijesztő kopácsolásokra, sikolyokra lesz figyelmes, ezzel egy időben pedig Raymond és Penny is elkezdenek rendkívül furcsán viselkedni. Az aláfestő zene még hozzáteszi a magáét a bizarr hangulathoz, az embert a hideg rázza, ahogy azon gondolkozunk: vajon az ördöggel kötött-e alkut a családfő?
A második szegmensben egy aukciót láthatunk, a helyszín ugyanaz, ezúttal a jelenben egy öltönyös patkány igyekszik túladni a felújított házon. Érdeklődőből nem sok van, egyedül egy furcsa pár, akik levakarhatatlannak bizonyulnak, és képesek odáig elmenni, hogy fizetés nélkül beköltöznek. Ahogy az első részben, itt is átkötő motívum az őrület, a hétköznapok tébolya, ami eluralkodik a főszereplőn.
Az Egy ház, három család készítői hasonlóan adagolják nekünk a depressziót, mint az ügyes nővér, aki szinte észrevétlenül adja be a szurit. De aztán a helye később nagyon fáj.
A harmadik, egyben lezáró fejezet már a jövőbe kalauzol. Érdekes módon ez a legoptimistább az összes közül, hiába öntötte el a Földet egy brutális árvíz. Egy Rosa nevű macskát látunk, aki úgyszintén igyekszik a lehető legjobb állapotba hozni a házat, míg két fizetni képtelen bérlőjével veszekszik. Rosa rettenetesen földhözragadt, de nyilván a misztikus falak között szembekerül valami e világon túlival, a lezárás láttán pedig szinte elmosolyodunk.
A produkció nagyon furcsa, hiszen egyik részben emberek a főszereplők, a másik kettőben meg már állatok. A stop-motion nagyon jól fest a képernyőn, a vizualitását tekintve nem sok vetélytársa van az Egy ház, három családnak. Szemet gyönyörködtető ugyanis a látvány. A játékidőt epizódonként 5-10 perccel rövidebbre lehetett volna venni, a feszesebb mesélés jót tett volna a végeredménynek. A két első fejezet végén lévő fordulat után borítékolni mertük, hogy a harmadik is valami hasonlóval ér véget, de szerencsére a végső csattanó meglepetésként hatott.
A sokat látott horror-ínyencek ki ne hagyják, mert az Egy ház, három család végre hoz egy kis vérfrissítést a műfajba. Ez nem reboot, nem feldolgozás, hanem eredeti ötlet, amiből valljuk be, manapság a filmiparban nincs túl sok. Főleg olyan nincs, ami megüt egy bizonyos minőséget.
Az Egy ház, három család szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.
Rovataink a Facebookon