Tetvekkel játszottak a zsidó gyerekek a haláltáborban

További Cinematrix cikkek

Január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján kerül országszerte mozikba az Anne Frank – Párhuzamos történetek című dokumentumfilm. A Pannonia Entertainment forgalmazásában bemutatott, fiktív elemekkel gazdagított film az Oscar-díjas Helen Mirren közreműködésével idézi meg a XX. század egyik legsötétebb időszakát. A film több narratív technikával dolgozik: interjúk, felolvasások és egy fiktív utazás áll össze egyetlen történetté.

Anne Frank – Párhuzamos történetek (dokumentumfilm)

Fotó: Pannonia Entertainment

Anne Frank neve és arca egy tragikus korszak szimbóluma, a túlélők szemében mégis a remény jelképe. Az Amszterdamból deportált lány mindössze tizenöt éves volt, amikor a bergen-belseni koncentrációs táborban meghalt. Anne Frank egyedülálló teremtés, hiszen naplójának hála emberek millióihoz jutott el a története. Sorsa azonban egyáltalán nem egyedi: hozzá hasonlóan kiskorúak százezreit hurcolták el a nácik, ám ezeknek a gyerekeknek csupán töredéke élte túl a holokausztot.

Egy film, több mint féltucat nézőpont

Anne Frank naplójából Helen Mirren olvas fel részeket, a film fiktív része pedig egy fiatal lány, Katerina utazását követi végig, aki sorra járja az európai gettókat és koncentrációs táborokat: Bergen-Belsenből indul, elutazik Csehországba és Franciaországba, végül Anne Frank amszterdami rejtekhelyén fejezi be a megemlékezést. Katerina igazi mai tini: a közösségi médiában osztja meg tapasztalatait diáktársaival.

Sabina Fedeli olasz rendezőnő dokumentumfilmje elsősorban mégis öt túlélő történetét meséli el.

A bensőséges hangvételű beszélgetéseken feltárul a magyar származású olasz írónő, Arianna Szörenyi, a lengyel származású, Franciaországban élő Sarah Lichtsztejn-Montard, a Prágából fiatal lányként a terezíni gettóba, majd Auschwitzba deportált, emlékeit szintén naplóba lejegyző Helga Weiss, valamint a legfiatalabb holokauszt-túlélők között számontartott, négy- és hatéves kisgyerekként deportált Andra és Tatiana Bucci személyes története. A filmben a túlélőkön kívül több neves szakértő is megszólal, köztük Michael Berenbaum amerikai egyetemi professzor, rabbi, író és filmrendező, aki a holokauszt tanulmányozására szakosodott.

Helga, Andra, Tatiana, Sarah és Arianna felidézik az átélt borzalmakat, családjuk elvesztését, szabadulásuk napját és azt, hogyan sikerült lezárni életüknek ezt a szakaszát. Az öt asszony Anne Frankkal egyidős kislány volt, amikor deportálták őket. Egyikük még találkozott is a napló szerzőjével, és mosolygós, vidám gyerekként emlékezett vissza a holland lányra.

Elbeszéléseikből megtudjuk, a zsidó gyerekek hogyan ütötték el az időt a végtelennek tűnő bezártság alatt: az egyik francia túlélő például néhány barátjával a hajukból lecsippentett fejtetveket versenyeztette, míg a cseh asszonyt gyermekként a rajzolás tartotta életben. Az olasz testvéreket Mengele ikreknek nézte, így maradhattak életben, naiv unokatestvérük azonban szó szerint a vesztébe rohant.

A filmben a túlélők családtagjai is megjelennek, szavaikból pedig kiderül: a bűntudat bennük él tovább, a generációs trauma igenis rányomja a bélyegét a halál torkából menekült zsidók gyermekei, unokái, esetleg dédunokái életére – hiába nem éltek a holokauszt idején.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.