Ez a rejtélyes tinisorozat a Netflix-nézők új kedvence

Hozzánk csak február 18-án jutott el az Egyikünk hazudik (One of Us Is Lying) című, nyolcrészes tinisorozat a Netflixnek köszönhetően, amelyet az amerikaiak már tavaly októberben végigdarálhattak. A produkcióra azért kellett sokat várni, mert a Peacock gyártása, és a legismertebb online videótárnak csak most sikerült megszereznie a nemzetközi terjesztési jogokat.

A sorozat Karen M. McNamus 2017-es bemutatkozó regénye, a Lehull a lepel adaptációja, mely a tengerentúlon bestseller lett, a young adult műfaj rajongóit pedig többé-kevésbé levette a lábukról. Annak ellenére is, hogy az alapsztori elég klisés lett, olyan karakterekkel, akiket láthatóan olyan közismert címek ihlettek, mint a Nulladik óra (The Breakfast Club) című 1985-ös klasszikus, vagy az olyan tinisorozatok, mint a Pretty Little Liars és a Gossip Girl.

A történet szerint a Bayview gimiben rögtön az új tanév elején öt diák is délutáni büntetést kap, de csak négyen jönnek ki élve az osztályteremből. Egyikük, a suli pletykalapját működtető Simon (Mark McKenna) ugyanis meghal, és az utolsó pillanataiban a srácot körülvevő diáktársak közül mindenkinek megvan a maga indítéka a bűntényre.

Az Egyikünk hazudik főszereplői, vagyis a lehetséges gyilkosok semmi újdonságot nem hoznak az olyan nézőknek, akik legalább két tinisorozatot láttak már életükben. Köztük van a stréber Bronwyn (Marianly Tejada), aki nem is olyan szende, mint ahogy elsőre tűnik, a drogfutár és csajozógép Nate (Cooper van Grootel), a kiváló sportoló, de titokban meleg Cooper (Chibuikem Uche), na és persze a klasszikus, Addy (Annalisa Cochrane), a férfiszívek összetörője.

A Netflix magyar nézői nem sokkal a premier után rákattantak a titkolózó tinikre, az Egyikünk hazudik a cikk írásának pillanatában a második legnézettebb sorozat a streamingszolgáltatón idehaza. Abból a szempontból nem csodáljuk, hogy a produkció tényleg nagyon nézeti magát, erős a rejtélyfaktor, és hajtja az embert a kíváncsiság, a whodunnit?, vagyis a „vajon ki tette?” jelleg miatt. Izgalmas a felvetés, hogy mi lett volna, ha Gossip Girlt rögtön a pilotban kinyírják, de a pletykalap így is tovább működik, és sanyargatja a szupernépszerű diákokat.

A sorozat úgy nagy összességében viszont rettenetesen tipikus. Főleg azért, mert a készítőknek sikerült megint tökéletesen festő, modellalkatú huszonéveseket beválogatniuk a szereplőgárdába. A Skins óta ritka, hogy bevállalják a tévések, hogy igenis járnak ronda emberek is iskolába, az Egyikünk hazudik emiatt afféle látszatvalóságot kelt. Ejnye, ennyit tudunk erre mondani.

A fényképezés borzalmas, teljesen olyan, mintha valami Instagram-szűrőt húztak volna a kamerára, és úgy vették fel a szezont. Minden sárgás, a visszatekintős jelenetek pedig különösen gagyin hatnak az állandóan erőltetett effektek miatt.

Tinisorozatról van szó, és a Tuti gimi óta megszokhattuk, hogy ebben a műfajban állandóan vagy legalábbis minden harmadik snitt alatt szól a rágógumizene. Egyedül az Eufória tud ebben visszafogottabb lenni, és értelmesen, visszafogottan használni a betétdalokat. A sorozatban ebből a szempontból is elvetették a sulykot.

Az írást nem tudjuk kárhoztatni, még ha direkt próbálnánk fogást találni rajta, akkor sem. Az Egyikünk hazudik minden technikai hibája és a benne látható felejthető színészi játékok ellenére tökéletes egy hétvégi darára. A sztori jó tempóban szalad előre, könnyű elfogyasztani, még akkor is, ha két hét múlva már senki sem fog emlékezni rá, hogy egyáltalán megnézte a sorozatot.

Ha valakit véletlenül rajongóvá tett volna az Egyikünk hazudik, annak jó hírünk van: a Peacock a napokban rendelte be a második évadot. Míg az első szezon szorosan követte Karen M. McNamus regényét, a folytatás a Deadline szerint jócskán eltér majd tőle, ami lehet jó és rossz hír is, meglátjuk. A szezonvégi, mindig idegesítő cliffhangert viszont feloldják, ez is valami.

Az Egyikünk hazudik szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Netflixen.