A sorozat, amely úgy tökéletes, ahogy van

A csodálatos Mrs. Maisel eszméletlenül szórakoztató, miközben átérezhető emberi pillanatokat mutat meg. Ha kicsit szeretnénk elmenekülni a valóság borzalmaiból, vagy csak könnyed szórakozásra vágyunk, ez a tökéletes választás.

Bájos, okos, vicces, eredeti, izgalmas, játékos, lendületes, szerethető. Nyolc jelző, amely nagyjából minden olyan embernek eszébe jut, aki már látta az Amazon Prime-on futó A csodálatos Mrs. Maisel című sorozat bármely évadát.

Amy Sherman-Palladino az egyik legjobb író a világon, legalábbis a könnyed és szórakoztató történetek területén, csak sajnos sorozatainak címe szinte egyből kizárja a férfiközönséget, kivéve persze azokat, akik nyitottak a női történetekre. A Gilmore Girls, a Bunheads és most a The Marvelous Maisel is szinte üvöltik magukról, hogy „csajos sztorik”, pedig szó sincs erről. Ha pár mondattal kéne eladni A csodálatos Mrs. Maiselt, akkor nagyjából ezeket tudnám kiemelni:

• tűpontosan megírt karakterek,
• szórakoztató párbeszédek,
• a zsidó kultúra klisékkel teli, mégis tiszteletteljes bemutatása,
• az 50-es évek New York-i hangulata lenyűgöző díszletben és jelmezekkel,
• olyan gyönyörű színészi játék, hogy keresve sem találunk jobbat.

Ezek pedig nem olyan elemek, amelyek kizárólag nők számára lehetnek élvezetesek.

Az Amazon Prime-on most debütált a sorozat negyedik évada, amire a kényszerű Covid-pihenő miatt két évet kellett várnunk, de megérte. A csatorna már berendelte az 5. és egyben záró évadot, így érdemes kiélvezni A csodálatos Mrs. Maisel minden pillanatát.

A történet középpontjában Miriam Maisel, becenevén Midge áll (Rachel Brosnahan), egy kétgyerekes családanya, aki az Upper West Side-on éli tökéletes életét. Férje, Joel (Michael Zegen) munka mellett próbálkozó stand-up komikus, amiben bár Midge odaadóan támogatja, mégis a nő puszta személyisége is viccesebb Joel bármely erőltetett poénjánál. Ez pedig Joelből azt váltja ki, hogy titkárnőjénél keresse meg saját szemében semmivé foszló férfiasságát. A megcsalt és megbántott Midge alkoholba fojtja bánatát, és enyhén illuminált állapotban pontosan abban a bárban találja magát, ahol Joel néha fellép. Midge a lehető legtermészetesebben felsétál a színpadra, és kiönti szívét a közönségnek. Rögtönzött előadását a bár egyik dolgozója, Susie is látja, aki úgy dönt, menedzserként segíti a nőt abban, hogy igazi stand-up előadó lehessen belőle.

A konzervatív zsidó család persze nem tapsikol örömében, amikor megtudja, hogy a tökéletes pár válik, és akkor sem, amikor kitudódik Midge nőktől enyhén szólva is szokatlan hobbija, amelyet amúgy elemi tehetséggel űz.

A párbeszédek olyan pattogósak, mint egy profi pingpongmérkőzés. A géppuska-dialógus ismerős lehet Amy Sherman-Palladino korábbi munkáiból is – ez az alkotó egyik védjegye és legnagyobb fegyvere. Mindettől a tempó eszméletlenül feszített, noha a cselekmény csak szép komótosan csordogál előre.

Amellett, hogy Midge épülő pályafutását követhetjük, mellékkarakterek színesítik a sztorit. A komédia a részek előrehaladtával észrevétlenül fordul át dramedybe, hogy a nevetés mellett egyes jeleneteivel igazán megérintsen és elgondolkodtasson. Egyszerre szól egy erős, független női karakter érvényesüléséről egy férfiak uralta szakmában és egy család alakulásáról, ugyanis Midge felrobbant élete a környezetét is rendesen megingatja.

Bár fiktív történetről van szó, a valóság gyönyörűen egészíti ki a kitalált szereplők életét. A korszak ikonikus helyszínei mellett Midge egyik, az éjszakában szerzett barátjaként feltűnik Lenny Bruce, aki egy valóban létező komikus volt. A karakter legemlékezetesebb fellépései például egy az egyben Lenny Bruce valódi előadásait rekonstruálják, a hedonista komikust alakító színész, Luke Kirby pedig szemet gyönyörködtetően játssza a szerepet.

Rachel Brosnahan játéka enyhén szólva is tökéletes. Minden, amit a karakter bőrébe bújva csinál, remek, a színésznő annyira eggyé vált Midge szerepével, hogy minden nagyképűség nélkül ő is magára aggathatná a csodálatos jelzőt. A színésznőt remekül egészíti ki a Susit, azaz Midge ügynökét alakító Alex Borstein, akivel nagyon jó a kémiájuk. A legnagyobb poénok ebből a kettősből származnak.

Tony Shalhoub játssza Abe Weissmant, Midge apját. A megírt szerep és a színész egyaránt zseniális, ha pisztolyt tartanának a fejemhez, akkor sem tudnék negatív kritikát írni sem a színészről, sem az általa játszott karakterről. Mellette Marin Hinkle tündököl Rose Weissmanként; szerepe arra világít rá, milyen sors várt volna Midge-re, ha Joel nem lép félre. Ám lánya lázadása Rose életére is kihat, így a Weissman házaspár is kénytelen újraértelmezni magát és a házasságukat.

Akik Palladino korábbi munkáinak rajongójaként kezdenek neki ennek a sorozatnak, A csodálatos Mrs. Maisel epizódszereplői között több olyan színészre is ráismerhetnek, akik alappillérei voltak a Gilmore Girls-sorozatnak. A korábbi évadokban például Liza Weil tűnt fel, a 4. évadban pedig két olyan színész is megfordul, akik biztosan mosolyt csalnak azoknak az arcára, akik örök bérlői a szívek szállodájának.

A csodálatos Mrs. Maisel a kritikusok és a nézők körében egyforma népszerűségnek örvend, már önmagában ez bőven elég garancia lehet, ha bele szeretnénk kezdeni egy új sorozatba. Ám ha az első epizód hangulata nem talál be valakinél, nem érdemes erőltetni a többi részt, mivel a pilot pontosan lefekteti a szabályokat, hogy mit várhatunk a szériától. Cserébe a minőség sem csökken a részek előrehaladtával, pedig nehezen lehetett elképzelni, hogy az első rész szellemességét überelni vagy akár tartani lehet.

A csodálatos Mrs. Maisel még sokaknak nem mond semmit, talán azért is, mert nem a Netflixen vagy az HBO-n fut, ám jövőbeni kultuszstátusza már így is garantált.